Tolvajok városa

Szeretjük még mindig a jó öreg zsánerfilmeket?

Ha valaki a második kerületben nőtt fel, és elmegy egy filmre, ahol a Moszkva téren robbantanak a terroristák, ahol a Mammutban történik a túszdráma, ahol a Margit körúton cikáznak a kocsik a villamosok között, akkor azt mondja majd: igen! De ha valaki nem ismeri a második kerületet, még csak nem is budapesti lakos, vagy netán külföldi, annyit mond: és akkor mi van? Azoknak csupán Egy tér a sok közül, Egy bevásárlóközpont, Egy utca, ahol az aktuális cselekmény helyet kap. Mondhatjuk úgy is: egy nem különösebben érdekes díszlet, amely csak akkor lesz emlékezetes, ha a karakterek, a szituációk azzá teszik. Így a világ bármely pontján élő embernek csak akkor lesz élmény Ben Affleck második rendezése, ha be tudja vonni azokat is, akik nem Bostonban élnek, esetleg nem ismerik a város szokásait, vagy netán nem is amerikai lakosok. Ezért kell óvatosan bánni a tengerentúli dicséretekkel: a Tolvajok városa tipikus amerikai „bandafilm” tele klisével és ismerős arccal. Érdekes ez?

„Boston a bűn fellegvára” – hirdeti a film eleji felirat. Itt tevékenykedik aktívan egy csapat, melynek „munkakörébe” tartozik minden olyan hely, ahol tisztességes mennyiségű pénz rejtőzik. Különböző groteszk álarcokat öltenek, tetszetős fegyvereket ragadnak, és stílusosan kirabolnak egy pénzzel teli helyiséget, aztán a mindennapi fenegyerekek álarca mögé bújva unatkoznak szabadidejükben. Egyik akciójuk során túszul ejtenek egy bankban dolgozó, nagyon is csinos nőt, akit aztán sértetlenül elengednek. Csakhogy a nő jogosítványa náluk marad, amit „érdemes” visszaadni a gazdájának. A banda vezére, a mindig hódító Ben Affleck magára vállalja a feladatot. Természetesen nem egyszeri találkozásról lesz szó. Természetesen van igény az újrakezdésre. Természetesen áll valaki a banda fölött, van a pakliban egy nagy hal. Természetesen jön egy szimpatikus nyomozó, akit nem lehet szimplán félresöpörni. Ismerős, ugye?

Nagyon is az, hiszen ha láttunk pár Scorsese-filmet, akkor pontosan tudjuk, miről van szó, a rendezőóriás épp hasonló témákat aknázott ki – zseniálisan. A Tolvajok városa nézése közben rendre eszünkbe is juthat több filmje, mint a Nagymenők, vagy a Tégla. Ezen, a „már láttam valahol” érzésen kívül viszont más nem zökkent ki a képfolyamból, ugyanis az első akciótól az utolsóig leköt a film, kikapcsol, szórakoztat. A karakterek nem eredetiek, olyanok, mint a régi ismerősök, és épp ezért nem esik nehezünkre izgulni értük, együtt érezni velük. Nagy színészi alakítást ne várjunk, ugyanis se nagy szerep, se nagy színész nincs a filmben. Profi iparosok meg karakterszínészek vannak, akik ügyesen bújnak bele a szerepeikbe. Ben Affleck hiteles szerethető rosszfiúként: ő tipikusan az a kellemes arc, aki nem mutat se sokat, se keveset, így nem tudjuk nem szeretni. Sokkal erősebb nála Jeremy Renner szuggesztív stílusával, az egyik bandatag szerepében, aki már ránézésre is bunkó, bűnöző alak. Ő hitelesíti mindazt, amit a film folyamán látunk, mellette még Affleck is rosszfiúnak néz ki. A női vonalat Rebecca Hall viszi a vállán, és ahogy azt tőle megszokhattuk, sikeresen oldja meg a szerepét, de nem mutat többet a kötelezőnél. Valahogy ezért is illik Affleck mellé: egyik sem játssza le a másikat a vászonról, de profi módra csalják elő belőlünk az érzelmeket. Mert bármennyire is egyszerű az alaptörténet, kiszámíthatóak a fordulatok, mégis tetszik mindaz, amit látunk.

Az akciójelenetek igazán feszültek és élvezetesek lettek, olyan tipikus „száguldozós” érzésünk lesz, mint a régi nagy leszámolós jeleneteknél, bezárva egy garázsba, két oldalról hemzsegő kommandósokkal… Ezek azok a helyzetek, amelyek láttán mindig képesek vagyunk szorítani annak, aki az egérlyukba kerül. Vagy amikor rendőrautók elől menekül nagy forgalomban a banda, szűk utcákban hajtanak nagy sebességgel, hogy aztán hirtelen eléjük vágjon egy másik kocsi… Ez igen, vágjuk rá közben, még akkor is, ha számunkra az csak Egy utca a sok közül, Egy park, Egy híd. És megmarad a lelkesedésünk, még akkor is, ha hatalmas csavar nincs a történetben, de mindaz, amit látunk, hihető.

De az igazat megvallva jóval több ez, mint egyszerű üldözős, rohangálós szuperhősfilm. Helyet kap a személyes dráma is, kirajzolódnak a főszereplő dilemmái és kérdései: lehet egyszerre tisztán szeretni és bűnbandát vezetni? Mibe kerül kilépni a megszokott keretek közül? Ha valaki családjából örökli a bűnözést, van esélye a megtisztulásra? Egyáltalán mi az, hogy újrakezdés? Ez a vonal a film igazi erőssége, ezért lesz több puszta thrillernél, és ér el az „értékes” kategóriába. Ugyanis a csendes percekben nem a köztes időt próbálják egy-két erőltetett poénnal elütni, hanem izgalmas viszonyrendszerek bontakoznak ki. Talán nem túlzás, hogy a film egyik legerősebb jelenete egy egyszerű dialógus, mely pattanásig feszül a ki nem mondott igazságoktól. Emellett remekül kirajzolódik egy filmbéli Boston is, mely kiszámíthatatlan és veszélyes, magába zár, és saját képére formál, de otthona a tiszta nőnek és a tisztulni vágyó férfinak is.

Végül ki kell, hogy jelentsük: Ben Affleck nem nagy rendező, mert egyáltalán nincs stílusa. Eltérően Clint Eastwoodtól (aki színészből elismert rendezővé vált), Affleck nem teremt olyan erős drámai légkört, alkotásából hiányzik az igazi emelkedettség. A nagy öregek jól bejáratott elemeit, húzásait használja, csupa sablon beállításból építkezik. De ez nem baj, hiszen végeredményben egy élvezetes filmet tesz elénk (még akkor is, ha abszolút nem érdekel, hogy mi zajlik Bostonban). Egy profi iparos munkát kapunk sok szín meg íz nélkül. Vagyis garantált szórakozást amerikai módra, az értékesebb fajtából.

Tolvajok városa (The Town)
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 125 perc, 2010
 
Rendező: Ben Affleck
Forgatókönyvíró: Ben Affleck, Peter Craig, Sheldon Turner
Zeneszerző: David Buckley, Harry Gregson-Williams
Operatőr: Robert Elswit
Producer: Basil Iwanyk
Vágó: Dylan Tichenor
Szereplő(k): Ben Affleck (Doug MacRay), Rebecca Hall (Claire), Blake Lively (Krista), Jon Hamm (Adam Frawley), Jeremy Renner (Jem), Pete Postlethwaite, Brian Scannell, Chris Cooper    

Az információk forrása: www.port.hu