Gordon Ramsay Hamburgban
A sikeres film receptje igen egyszerű, és a Soul Kitchenből egyetlen hozzávaló sem hiányzik. Vegyünk egy tehetséges rendező-forgatókönyvírót, Fatih Akint, látványos képi világot Rainer Klausmann-tól, változatos, de szellemében mindig soul alapú zenét, korunk egyik legnépszerűbb (és egyben legtehetségesebb) német férfi színészét Moritz Bleibtreut, egy ígéretes új arcot Adam Bousdoukos személyében (aki az ötletekben, humorban és fordulatokban bővelkedő forgatókönyv írásába is besegített), egy őrült szakácsot alakító Birol Ünelt, végezetül az egészet bolondítsuk meg némi magyaros íz hozzáadásával, vagyis Gryllus Dorkával.
Mindezeket az önmagukban is kiváló alapanyagokat összekeverve megkapjuk Zinos Kazantsakis kocsmatulajdonos nem mindennapi pechsorozatának történetét. Zinos egy tipikusan rendes, ámde balek pasi, akit mindenki igyekszik kihasználni, átejteni, vagy csak szimplán megszívatni. A raktárát bérlő öreg tengeri medvétől kezdve, a volt tanárán, a bátyján, a barátnőjén át egészen az adóhivatalig. És ha ez önmagában még nem volna éppen elég, akkor még a kocsmával, a vendégekkel is csak a baj van. Egyszóval, ami itt odakozmálhat, az bizony rendesen oda is ég. A barátnője elutazik Kínába, az üzlet nem nagyon megy, a bérlő Sokrates se hajlandó fizetni már több hónapja, a bátyja, Illias, az ő jóindulatán keresztül próbál mindennapos kimenőt szerezni a börtönből, a múltból váratlanul felbukkanó tanára is csak a telket, a talajt próbálja kihúzni Zinos alól, ami nem nehéz, hiszen a görög kocsmatulaj amúgy sem íztelen életét egy porckorongsérv tovább fűszerezi. Ám ekkor összetalálkozik egy szakáccsal, aki épp annyira ígéretes, mint amennyire veszélyes is. Shayn Weiss merőben új ízeket, új vendégkört hoz magával.
Már régen nem igaz az a megállapítás a német filmekre, hogy nem képesek csak nézhetetlen és közönséges humorra építő vígjátékokat csinálni. Hogy ne menjünk messzebb, elég csak Fatih Akin egy korábbi, szintén Moritz Bleibtreu főszereplésével elkövetett Im Juli (Júliusban) című filmjére gondolnunk. A két filmben közös, hogy egy fordulatokban gazdag, ám korántsem sablonos forgatókönyvön alapulnak, amit remek színészi alakításokkal sikerült vászonra vinni, ám érződik a fejlődés Akin rendezői teljesítményén. A Soul Kitchenben ugyanis már sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a fentebb említetteken túl a képi és a zenei világ is. A filmben a zene mindig az adott jelenthez illeszkedik, úgy, hogy közben harmóniát alkot nem csak az éppen látható képkivágás hangulatával, de ugyanakkor a történettel is. Mikor a diszkóban játszódik az egyik jelenet, mintha csak egy elektronikus zenét játszó együttes videoklipjébe csöppentünk volna, lassított közelikkel látjuk a zenére táncolókat, amikor minden veszni látszik Zinos számára, magányosan kistotálban látjuk őt, miközben egy szájharmonika zenéjét halljuk aláfestésként, amikor pedig kezdenek rendeződni a dolgok, akkor a remény hangjaként csendül fel a furulyaszó, és a kép síkja is kitágul nagytotálra. De ezen kívül vannak itt még a már említett soul zenéken kívül, görögös hangulatú népzenék, és még Németország egyik jelenkori kedvence, Jan Delay egy száma is felcsendül, ami igen örvendetes, hiszen eléggé ritka, hogy egy német filmben német zenét halljunk, nem pedig valami éppen felkapott amerikait.
Visszatérve a képi világhoz a színészek játékában hangsúlyos szerepet kapnak a szemek. Előszeretettel mutat a szereplőkről közeliket az operatőr. Ez megkönnyíti a néző dolgát abban, hogy elkapja a karakterek lényegét, hiszen ahogy a mondás tartja, a szem a lélek tükre, tehát ha meg akarjuk tudni, milyen emberekről is szól ez a történet, akkor nem kell mást tennünk, csak figyelnünk a színészek beszédes szemeit. Zinosnak (Adam Bousdoukos) nagy, barna riadt kiskutya tekintette van, míg testvérének Illiasnak (Moritz Bleibtreu) kezdetekben sunyi, majd a szerelemtől és testvéri szeretettől bűnbánó lesz nem csak a szeme, de az egész jelleme is. Luciának (Anna Bederke) ábrándos, meg nem értett, meggyötört művészlélek nézése van, és Annának (Gryllus Dorka) a barna szemei olyan mélyről jövő, ősi nyugalmat árasztanak, hogy azokba belemerülve még a legszörnyűbb fájdalmát is elfelejti az ember, de legalábbis Zinos biztosan.
A Soul Kitchen olyan, mint egy jó étterem étlapja, mindenki talál magának benne kedvére valót: az is, aki kíváncsi egy nagyváros sokszínű, mondhatni multikulturális forgatagára, ugyanúgy, mint aki egy igényes szórakozást nyújtó humoros vígjátékot keres, de a művészfilmek hangulatát kedvelők sem maradnak éhesen, hiszen nekik ott van az operatőr, Rainer Klausmann szemet gyönyörködtető megoldásainak hada.
Soul Kitchen
színes, feliratos, német vígjáték, 99 perc, 2009
Dolby Digital
rendező: Fatih Akin
forgatókönyvíró: Fatih Akin, Adam Bousdoukos
operatőr: Rainer Klausmann
producer: Fatih Akin, Klaus Maeck
vágó: Andrew Bird
szereplő(k):
Adam Bousdoukos (Zinos Kazantsakis)
Moritz Bleibtreu (Illias Kazantsakis)
Anna Bederke (Lucia Faust)
Pheline Roggan (Nadine Krüger)
Birol Ünel (Shayn Weiss)
Udo Kier (Jung)
Wotan Wilke Möhring (Thomas Neumann)
Gryllus Dorka (Anna Mondstein)
Facebook-hozzászólások