Résnyire nyitott ablak népzenei hagyományunk alakváltozataira

Idén negyedik alkalommal rendezték meg a Népzene Ünnepét a Művészetek Palotájában. Az est annak apropóján jött létre, hogy a Zeneakadémián 2008-tól újra teret kapott a népzeneoktatás, s azóta hagyománnyá vált a közös januári ünneplés. A meghívott vendégek évről évre változnak, de a műsor stílusbeli összetétele mégis közel azonosnak mondható. Minden évben egyaránt szerepelnek a befutott együttesek mellett fiatal felfedezettek, hagyományos és újító irányt képviselő zenészek, magyar nép- és világzenét játszó muzsikusok is. Idén az együttesek három-három dalt játszottak repertoárjukból, melyekkel igyekeztek egyéni hangzásvilágukat bemutatni, stílusukat megjeleníteni, összegezni.

Az estet a Buda Folk Band zenészei nyitották, akik a generációváltás gesztusaként első számukhoz Éri Pétert (Muzsikás), Éri Márton bandatag édesapját hívták segítségül. A 2007-ben alakult együttes gyakorlott fiatal zenészekből áll, akik a népzene mellett egyéb zenei stílusokat is magukénak éreznek. Zenéjük így egyfajta találkozási pontként tükrözi eleven kapcsolatukat a hagyományos népzenei és az újító jazz és blues műfajokkal egyaránt. Fiatalos lendületük az utolsó számban vált igazán nyilvánvalóvá, mellyel a közönség körében is nagy tetszést arattak. Ám, hogy ilyen hangulatot nem csak fiatalok képesek teremteni, az utánuk következő Gereben együttes dinamikus belépője bizonyította számunkra. Az 1978-ban alakult együttes legfőbb hangszere a citera, mellyel képesek a hagyományos dallamokat egyszer virtuóz, olykor harsány, máskor pedig érzékeny és szelíd stílusban megszólaltatni. Ez utóbbit az együttes második, lírai hangvételű számában fedezhettük fel, mely rendkívül szép ötvözete volt a hegedű, a citera és Rácz Antal jellegzetes hangszínének. Feldolgozásaik akár tüzes, akár lágy dallamokban hangzottak fel, elemi erővel hatottak.

Az őket követő Muzsikás együttes zenéjét talán nem kell bemutatnom, hiszen több mint 30 éve ismertek a népzene világában. Műsorukban a legnagyobb élményt az utolsó, közel hétperces szám nyújtotta, melyben a magyarpalatkai zenészek improvizációs stílusát Porteleki László varázsolta elénk. A zenészek között a leginkább hagyományőrző dallamokat a Muzsikás képviselte, noha ők éppen azon elsők között voltak, akik a 80-as években az autentikus alapokon nyugvó feldolgozások, valamint a világzene lehetőségei felé nyitottak. Az utóbbi képviseletében most azonban az Etnorom állt, melynek tagjai a tradicionális cigányzene külföldi és hazai hajtásai közül válogattak. A színes dallamvilág és ritmuskavalkád örvényeiből Samu István gitáros, kitűnő jazzalapú improvizációs játéka emelkedett ki, mely az est egyik fénypontja volt.

Az esemény egyik kulcs jelenségeként az improvizáció lehetőségét említeném, amely minden együttes műsorában mintegy a népzene mozgatórugójaként jelent meg. Hogyan lehet a hagyományhoz úgy hozzányúlni, hogy az ne annak megtaposása legyen, hanem inkább újjáalkotó megelevenítése? Az improvizáció ugyanis teret ad olyan új elemek beépítésére, amelyek akár a hagyományostól eltérőek is lehetnek. Ha sikerül e kettő összeegyeztetése, akkor beszélhetünk élő hagyományformálásról. Ez a kérdés számtalanszor felmerül, amikor olyan együttesekkel találkozunk, akik például a népzenét csak külső mázként, színesítő elemként használják fel. A soron következő Lajkó Félix jól ellensúlyozza ezeket a kétes értékű próbálkozásokat. Szerzői zenéje szinte teljes mértékben a helyszínen születik Brasnyó Antal kíséretével egyetemben, s ettől lesz igazán lenyűgöző az a teljesítmény, amit nyújtanak. Instrumentális számaikban a népzene dallamvilága és motívumai forrásként szolgálnak, melyből bátran, jó ízléssel merítenek. Úgy is mondhatnám, hogy nem játszanak el egyetlen népdalt sem, de eljátsszák az összeset, ami bennük él. Vendégük Pál István „Szalonna” volt, aki profi zenészként könnyedén vette fel Lajkóék játékstílusát, s színesítette azt sajátjával. Improvizációban azonban később sem volt hiány.

Az 1980-ben alakult Makám és Kolinda csak négy évig zenélt együtt, most azonban 30 év után ismét együtt játszottak új énekesükkel – az énekes-szerző-hegedűs – Szirtes Edina ”Mókus”-sal. Múltidéző műsorukban Krulik Zoltán kissé átalakított korai szerzeményeit játszották, melyekben az uralkodó hangszeres zene és a világzenei stílusú énekszólamok szintézist alkotva csendültek össze. A hangzást az énekesnő hangján kívül számtalan balkáni, indiai s egyéb különleges hangszer színesítette, melyek segítségével elénk idézték sajátos zenéjük elbűvölő világát.

A műsor záróakkordjait Bognár Szilvia csapata játszotta el, s két szerelemdal feldolgozásukkal méltó befejezését adták a népzenei eseménynek. Vendégük Ferenczi György volt, aki szájharmonikájával az amúgy is sokszínű klasszikus és elektromos gitárral, lanttal, bőgővel, rockos ritmusszekcióval fűszerezett zenét még ízesebbé tette. A műsor elhúzódása miatt ugyan csak két számot játszott az együttes, mégis kiemelkedő volt produkciójuk, amit Bognár Szilvia elragadó énekstílusának köszönhetünk. Éneke autentikus marad úgy is, hogy a háttérben modern hangzású zenekara szól.

Az est során – a teljesség igénye nélkül – belepillanthattunk a népzenei hagyomány folyamatosan zajló őrző-formáló gondozásába. Az előadók egyöntetűen meggyőztek a népzene iránti rajongásukról, az elkötelezettségükről és arról, hogy ez a forrás kimeríthetetlen. Olyan örökséget, ajándékot tudhatunk magunkénak népzenei kultúránkban, amely mindig érdemes lesz arra, hogy ünnepeljük. Aki ugyanis kincset, értéket kap, akkor tudja jól felhasználni, ha odafigyel rá, gondozza, élvezni tudja és beépíti hétköznapjaiba. Hogy hogyan is zajlik ez ma a népzene világában, a MüPa eseménysorozata híven megmutatja sokak örömére.

A népzene ünnepe

2011. január 23. Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Előadók: Buda Folk Band; Rácz Antal „Citera” és a Gereben együttes; Muzsikás együttes; Etnorom együttes; Lajkó Félix vendég: Brasnyó Antal és Pál István „Szalonna”; Makám és Kolinda; Bognár Szilvia és zenésztársai vendég: Ferenczi György

A cikk menüképének eredeti változatát Bergics Balázs készítette (www.kisbergics.hu)