Németh Marcell szobrászművész

Németh Marcell 2001 és 2007 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakára, Kő Pál osztályába járt. Az alkotó két, egymástól eltérő vonalat követett művészetében. Az egyik utat azok a korábbi munkái képviselték, amelyek természetközeli anyagból (fa, kő) készültek, s legfőbb témájuk az emberi test szépsége, hajlékony vonala, ritmikus változások és lüktetések.

Az utóbbi években azonban az alkotások másik csoportja vált dominánssá munkásságában, melyek létrehozásakor a fiatal szobrász nem a hagyományos, térben kiterjedő szobrászatot műveli. Precízen megmunkált nagyméretű vaslemezein a város megszokott és mindennapos terei, aluljárók, metró kocsik jelennek meg - minden esetben emberek nélkül. Ezen alkotások zárt világa, hűvös és kemény állagú anyagokba (vas, acél) foglalása, közvetett módon vonja be a szemlélőt egy másik, emberi értékektől idegen szférába.

A korábbi, vaslemezből készített alkotások belső tereket ábrázoltak. A közlekedési eszközök belsején túl az aluljáró ijesztően egyedi atmoszféráját ragadta meg a fémek érdekes fényviszonyaival, páratlan patinajátékával. Később kilép a belső térből és a külsővé válás útján valóban a külvilágból meríti témáját. A „Tájkép” című alkotás egy hajlított vaslemezen húzódó, sávokra tagolt utat jelenít meg.. Az ábrázolt utat semmi nem jellemzi, nem teszi egyedivé vagy megjegyezhetővé, emlékképpé: sem bokor, sem kilométerkő, sem más. Az út az elidegenedés macskakövei nyomán a teljes személytelenséghez vezet.

A kertvárosokban lakók egy része a fővárosban talál munkalehetőséget, így nap, mint nap kénytelen autóba ülni, s feszített tempóban hajtani az autópályán oda és vissza. Mert időnk az nincs. Megálló sincs. A lakók másik része már eleve a városban dolgozik, de annak zsúfolt bűzét elviselhetetlennek érezve kicsit messzebbre költözik. Az autópályán mindenki a maga járművében ül és vezet. Azt hihetnénk, hogy a volán mögött kitágul a tér és miénk lesz a világ. Épp ellenkezőleg. Egy kicsiny, mozgó dobozban nyomorgunk órákig, míg megérkezünk a kiszemelt állomáshoz. Szemünkkel érzékeljük a többi járművet, látjuk a benne ülő embereket, a másik emberrel való személyes kapcsolat kialakításának lehetősége azonban teljességgel kizárt. Az autópálya rideg tere az emberi kapcsolatok legmeredekebb szakadéka, amelyen olykor átvezet egy híd. Ennek korlátját szorítva átsétálhatunk az út felett, de vajon hová jutunk a végén? A válasz egyszerű: az út másik oldalára, amely tökéletesen megegyezik az előző oldallal.

A modern világ urbanizációs hajszájának veszélyei, amelyekkel szembe kell néznünk, analóg módon felelnek az időjárás viszontagságaira, melyeknek a szóban forgó alkotás is ellenállni kénytelen. A rozsdásodó vaslemez és koracél külső-belső változásai azt a folyamatot jelképezik, amely magában az emberben játszódik le az említett városiasodás megállíthatatlannak tűnő térnyerése következtében.

Folyton úton vagyunk, úttal találkozunk. Az „útban levés” végeláthatatlan folyamatában nekünk magunknak kell kijelölnünk azt a nyugvópontot, ahová újra és újra megérkezhetünk, hazaérhetünk. Az autópálya két végén a falu és a nagyváros áll. Az alkotáson ezek azonban nincsenek kijelölve. Ki- ki maga találja meg a maga helyét ezen az autópályán.

Józsa Kitty

NÉMETH MARCELL 

(Önéletrajz)

Születtet: 1982. augusztus 2.

TANULMÁNYOK, ÖSZTÖNDÍJAK: 2001-ig Építőipari és Díszítőművészeti Szakképző Iskola, díszítőszobrász szak; 2001-2007 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, szobrász szak, Kő Pál osztály. 2001: Országos Mintázó-verseny, első helyezett; 2004: Finta egyszeri Ösztöndíj; 2007: MAOE Diplomadíj; 2011 Kogart-díj; Derkovits-díj

MESTEREK: Balló Gábor, Bertalan Tivadar, Karmó Zoltán, Körösényi Tamás, Gálhidy Péter, Kő Pál

ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK: 2008: Belső tér, Veresegyház; 2010: Kogart Galéria, Figyelmen kívüli terület (Szabó Ábel festőművésszel)

FONTOSABB CSOPORTOS KIÁLLTÁSOK: 2003: Sessai Művelődési Központ, Svájc; Táj, Tihanyi művésztelep; MKE Fríz Terem; Józsefvárosi Művelődési Ház; 2004: Barcsay Pályázat kiállítása; Könyvtár, Heves; 2005: Művelődési Ház, Heves; Országos Kisplasztikai Biennálé Pécs; Mester és tanítványai, Fő tér galéria, Gyöngyös; Mátészalkai Szatmári Múzeum; Heves; Átrium Galéria,Veresegyház; 2007: Kő Pál és tanítványai, MKE Barcsay terem; Best of diploma, MKE Budapest; Friss Európa, KOGART Ház; 2007: Bécs, Magyarok háza; 2008: Lüktetés, Szada; Re Friss, KOGART Ház; 2009: Kézdivásárhelyi, XVII Incitato; Art.Fair.

FONTOSABB MŰVÉSZTELEPEK: 2003-2004: Tihanyi művésztelep; 2005-2006: Hevesi művésztelep; 2008:Tatabányai fém művésztelep; 2009: Bálványos Incitato művésztelep; Nagyatád fafaragó művésztelep.

BIBLIOGRÁFIA: XIX.Országos Kisplasztikai Biennálé Pécs, 2005; MKE Szobrász Tanszék Diplomakatalógus, 2007; Új Művészet 2007.szeptember.XVIII.évf.9.szám; Lüktetés Szada, 2008; Új Művészet 2010.november.XXI.évf.11.szám.