A Quantum csendje

Két év után újból láthatjuk Daniel Craig-et mint Bondot, a huszonkettedik 007-es filmben. Igaz, most nem hazárdjátékosként, hanem a fél világot bejáró, vérengző titkos ügynökként.

A sokak által kedvelt ügynökfilmek egyik sikere, a technikai újdonságokat felvonultató szupertitkos ügynökben rejlett, amelyet az információs társadalom jelképének is nevezhetnénk. A korábbi részekhez képest azonban a titokzatos fegyverek kiszorultak a filmből. Ahogy átalakult a Casino Royal filmmel a már megszokott, átlagos testalkatú, sármos megjelenésű, humorával és frappáns mondanivalójával csábító Bond is. Helyette a néző egy csupa izom, tökéletesen harcoló idegenlégióst kapott, akinek csak egy mondatába kerül, és minden nő a karjaiban landol. Ennek bizonyítéka, hogy viszonylag könnyen, mind a két női szereplővel sikerül intimebb viszonyt kialakítania a főhősnek. Persze ez nem lehet újdonság azoknak, akik csodálkozva látták az előző részben, hogy Bond képes szerelembe is esni, ami szintén újdonság a korábbiakhoz képest. A legújabb történetben elmaradnak az igazán szép nők is, mint Sophie Marceau vagy Ursula Andress, helyette teljesen átlagos női szereplőket válogattak a produkcióba.

A Bond filmek egyik különlegessége, amit ebben a részben is megtartottak, hogy mindig különleges és sikeres női előadókat kérnek fel a főcímdal elénekelésére. Így lehetséges, hogy Alicia Keys szerzeményét hallhatjuk a film elején, amely megadja az alaphangulatot, hogy ezt követően rögtön egy üldözési jelenetben találjuk magunkat. Az első jelenet már árulkodik a film egészéről, amely lényegében egy hosszúra nyúlt fogócska földön, vízen és levegőben.

A történetre kevés hangsúlyt helyeztek a készítők, ahogy ez a látványfilmeknél lenni szokott. Bond, aki a bosszútól megőrülve végiggyilkolja Ausztriát, Olaszországot és  Bolíviát, megkísérli megállítani a film negatív hősét, a gonosz üzletembert, Dominic Greene-t (Mathieu Amalric). Dominic, felismervén a világ leendő legfontosabb természeti kincsét, megkísérli kisemmizni a fél világot egy jótékony környezetvédő szervezet álcája mögött megbújva. Természetesen tervének sikere abban rejlik, mindenkivel elhiteti, olajról van szó, csak egyedül Bond az, aki átlát a szitán, és leleplezi a szinte egész világot behálózó bűnszervezetet. A főhős dolgát még az is megnehezíti, hogy ellensége jóvoltából sokszor bűnözőnek nézik, emiatt pedig folyton menekülnie kell a CIA és angol kollégái elől, hogy legyen esélye bebizonyítania igazát és ártatlanságát. 

Az idei Bond film véresebb, cselekménydúsabb, mint korábbi társai, permanensen folyik az egész filmben a látványos akció, sehol egy üresjárat. Még az ágyjelenet is csupán harminc másodpercig tartott, nem beszélve az azt megelőző ismerkedésről, ami szintén nem volt hosszabb fél percnél.

A bugyuta dialógusokat leszámítva igazán kellemes, kétórás élményben lehet része mindenkinek, aki veszi a fáradtságot és rászánja a pénzét, hogy elmenjen és megnézze a huszonkettedik epizódot, amelynek a fő üzenete, hogy a legnagyobb kincs nem az olaj, hanem a környezet megóvása. Ha az ember a filmet a helyén kezeli, és felülemelkedik egy-két irreális butaságon, akkor élvezettel fogja végignézni.

Kellemes időtöltést jelenthet ez a mozi az akció szerelmeseinek is. Igaz, akik a különleges Bond hangulat miatt mennének moziba, azokat kisebb csalódás fogja érni, de számukra is sok izgalmas pillanatot rejt magában a legújabb 007-es alkotás.

video