Életigenlő absztrakciók száz év után

Lossonczy Tamásnak a 105. születésnapjánnyílt kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. Bátran lehet mondani, hogy egyedi eset a művészettörténetben, hogy egy alkotó megéri a századik születésnapja utáni kiállítását. A kiállított műveket a Vaszary-tanítvány az utóbbi öt évben készítette. Egy szűk folyosón és két teremben kaptak helyet a képek. Sajnos a kiállítás elejét nemigen jelezték. Csupán egy plakát sejteti azt, ám a megszokott kísérőszöveget némi életrajzi adalékkal hasztalan keresnénk. Igencsak méltatlannak tűnik egy szükségmegoldással a folyosón indítani a kiállítást. Ráadásul két kép közé ékelődik egy másik időszakos tárlat indítószövege, ami kissé elbizonytalanítja a látogatót, hogy a következő teremben vajon a Jelenkori Gyűjteményt vagy Lossonczy Tamás képeit nézheti meg.

Az első (folyosó)teremben a képek mellett három kép-szobor is helyet kapott egy-egy üvegvitrinben. Színes pálcikaemberek járnak körtáncot a hengerré formált papírkartonokon és táncuk sokkal kifejezőbb, mint a grafikákon szereplő társaiké. Jellemző az azonos címet viselő képek sorozata. Mintha egy film kockái lennének ezek a ciklusok. Az első tér képein, grafikáin általában jelen van az emberi alak, hol teljesalakosan, de elnagyoltan, pálcikaemberként (Életadó akarat és gondolat – Édámnak hódolat) hol csak egy-egy testrész – kéz, fej, láb – de enyhébb stilizálással (Visszhangok). Talán nem tűnik belemagyarázásnak, ha a címekben a művész önreflexióját érzékeljük. Így az Anonymus befutott és a Rossz de bátor vélhető öniróniának is, különösen, ha arra gondolunk, hogy egy pályakezdő művésznek talán nem bocsátanánk meg ezeket az olykor csupán néhány könnyelmű vonalból álló műveket, úgy, mint a befutott művésznek. A szegényes kifejezőeszközökkel elért gondolatgazdagság a magyarok közül leginkább Vajda Lajos művészetével rokon. A kezek és a fej ábrázolásmódja és hangsúlyos szerepe mindkét művésznél tetten érhető, ami nem lehet véletlen egy európai iskolás művésznél és szellemi elődjénél. A Gyöngédség című olajkép ugyancsak a szentendrei mester hatásáról tanúskodik, bár ez sokkal inkább Anna Margit jellegzetes fejeire emlékeztet. Az 1945-1948-ig létező Európai Iskola jelenti a kapcsolódási pontot Anna Margit és Lossonczy Tamás között. A többségében szentendrei művészekből álló csoportosulás szellemi előképei Ámos Imre, Derkovits Gyula és Vajda Lajos.

Változatos és kellemesen harsány színvilág jellemzi az Örömakkordok ciklust. Okkersárga, rózsaszín, kékeszöld, lila, citromsárga háttérben, ívelő, játékos görbékkel feloldott vonalak, könnyed táncot lejtő alakok vezetnek át a következő terembe.

Hatalmas méretű olajképek láthatóak a második térben. Két téglalap alakú vászon egymás alá helyezésével a szimmetria hatását keltik ezek a művek, ám nincs szó tükörképekről, ugyanis a képpároknál mindig jelen van valamilyen mértékű eltérés. A legtökéletesebb szimmetria-illúziót az Örök visszatérés IX. című olajkép mutatja. Jó rendre vágyunk, Megtörve, Pont és vonal szerelme egyaránt beszédes címek. Ezekből érthetővé válik a folyosón látott műnek a címe: az Életadó akarat és gondolat – Édámnak hódolat – szellem és szerelem a hosszú élet(mű) forrása. Az állandó szellemi és érzelmi éberség biztosítéka a hosszú alkotófolyamatnak, a gondolatgazdagság, és a folyamatos közölni akarás időtlenséget varázsol a pont és vonal szerelmese köré.

A művésznek nincs kora – állítja a kiállítás végén látható kisfilm, amelyből Lossonczy ars poeticája is kiderül. Kállai Ernő szavaival vallja a művész, hogy a festészet színekkel és formákkal kifejezett érzésvilág. Nem az a kérdés tehát, hogy mit ábrázol a kép, hanem, hogy van-e hozzáférésünk a közölt érzésvilághoz, és amennyiben igen, mit mond számunkra. Megdöbbent, csodálatra és hódolatra késztet? Néhány napig még megkeresheti ki-ki a maga válaszát a Magyar Nemzeti Galériában.

100 év után – Lossonczy Tamás festőművész kiállítása
Magyar Nemzeti Galéria
Megtekinthető: augusztus 12. – szeptember 13.