Erik-Art

Kiállítás és vásár a Király utcai Pop Bárban

„Kiállítás és vásár” a Király utcai POP Bárban. Belépve különös eklektika fogadja a kíváncsiskodót. A hely önmagában sajátos bájjal bír, és amikor a belső, apró terembe toppanunk, rátalálunk a kiállított darabokra. A filccel rajzolt képeken domináns szín a piros, valamint a két nem-szín: a fekete és a fehér. Egyszerű, letisztult formanyelv.

 

 

 Az alkotó, Erich Fuchs, bevallása szerint sokszor csak megélt, napi történéseket álcáz fiktív, meseszerűnek tűnő jelenetekkel, figurákkal. A változatos témákban valami groteszk mókára, valami elborzasztó vidámságra lelhetünk, miközben keresés, sok abszurd létállapot és csupa feltevés vesz körül minket. Egyszóval minden, csak nem „design”. Ugyanis a művész képeit „designképeknek” nevezi, pedig a design, legalábbis képzőművészeti kontextusban, sokszor a mondanivaló hiányát jelenti. Bár lehet, hogy csak számomra? Azt, hogy minden a forma, meg a funkció, de a tartalom valahol az alkotási folyamat egy lépésénél elveszett.

Na, itt koránt sincs szó sem kiüresedett frázisokról, sem kiüresedett designképekről. Jelentem, van tartalom, csak a nézőre, befogadóra kell bízni, hogy felismerje azt. A fiatal művész zavartan kereste a megnyitó szavakat, akarva vagy akaratlanul sok kérdőjelet hagyva a kortárs grafika – POP bárba elzarándokoló – szerelmeseinek. Találkozhatunk képein rebellis gésával, megöregedett Alice-szal és Lisával is (aki nem Mona, mert van tetkója, piercingje, ütésnyom az öklén, ráadásul még „terhes” is). Erich szereti a konkrét képiséget, olyan egyértelmű szimbólumokat alkalmaz, amelyek egy irányba terelik a gondolatot, majd ott magára hagyva azt teremt asszociációkat. A képek más-más világot mutatnak. Nem feltételezhető, hogy alakjai egy helyről származnak, hogy a maszkos nőalakok ismerik az univerzumban helyét kereső cicát, akit kis puttók vigyáznak.

 

 

Természetesen vannak összetartozó darabok is, ahogy Alice története is az. Egy jócskán megrakott asztal előtt ül Alice, a Nyúl, Alice kislánya, illetve a vigyorgó Macska. Külön táblákon szerepelnek, de tudjuk, hogy ők összetartoznak. Egy mese szereplői, a mese azonban továbblépett a happy end-en. Alice nem kislány már, gyászol, kislánya van, a Macska még vigyorog, de ráncai már jelzik az eltelt éveket. Nincs velük, igen, hiányzik a Kalapos. Őt gyászolják. Az asztal még mindig megterített, finomságokkal teli, de az üde, kellemes érzés eltűnt a mókás Kalapossal együtt.

 

 

A „kiállítás-kezdőünnep” jó hangulatban telt: a művész közvetlenül árulta el inspirációs forrásait az érdeklődőknek. Illetve abszint-kóstoló, dj-k sora szórakoztatta a megjelent képböngészőket. A művész és műalkotásai körében élvezhettük Dj Blackman a képek hatására komponált mixét is, amely különös asszociációkat kínált.

Tehát, aki a POP Bár ( Király u. 11.) felé kalandozik, sétáljon át egy másik dimenzióba, ahol olyan különös teremtmények világába csöppenhet, mint például Alice. További „Jó képnézést!”

http://www.erik-art.hu/

 

Erik-Art kiállítás
POP Bár
2011. október 12. - november 2. 

Facebook-hozzászólások