Az apák bölcsessége

Terrence Malick nem bízta a véletlenre filmje üzenetének célbaérését. Mottójául ugyanis (a későbbiekben többször is idézett) Jób könyvének egy mondatát választotta: „Mikor a földet alkottam, hol voltál?” Ez az a kérdés, amit Isten tett fel az embernek, aki mikor meg akarta érteni az átélt szenvedést, elfelejtkezett saját értelme korlátairól. Az élet fája az embernek a megismerhetetlenre, az élet misztériumára való rákérdezéséről szól.

Jack (Sean Penn) egyik öccse tizenkilenc évesen meghalt. Sok évvel később, testvére halálának évfordulóján Jackben újra felszínre tör a keserűség, amit annak idején érzett. A testvére felfoghatatlan halálára gondolva azon kezd el töprengeni, hogy egyáltalán mi is az élet, mi az eredete, s mi a lényege – majd gondolatai gyermekkori emlékeire terelődnek. A boldog évekre, amikor két öccsével a régi vidéki ház udvarán játszottak.

A film eleje meglehetősen közhelyesnek mondható (leszámítva a testvér halálának néhány pillanatképpel való bemutatását). Először is a Föld keletkezéséről, az óceánok és a szárazföld benépesedéséről látunk képeket – ezek Isten Jóbhoz intézett beszédét hivatottak idézni, de természettörténeti sorrendjük elrontja az utalást –, majd Jack kisgyermekkorát követhetjük nyomon születésétől kisiskolás éveiig. Közben pedig az anyja (Jessica Chastain) hangját halljuk, amint a szeretet fontosságáról beszél. Ám hiába a természeti jelenségekről készült gyönyörű felvételek, hiába a gyermekkort ábrázoló képek mesteri beállításai, a kezdés filmes megoldásai túlságosan is sablonosak, tartalmilag pedig nem túl sokatmondóak.

Ezek után a film egyre inkább Jacknek az apjához (Brad Pitt) fűződő viszonyára fókuszál, ami viszont már nagyon eredeti, s éppen ezért hatásos. Az (egyébként az egész filmre jellemző) emlékezetes képek és a különleges kamerakezelés a rendező Az őrület határán című filmjének emlék-jeleneteit juttathatják eszünkbe, de itt szerencsére nincsenek hozzájuk szépirodalmi szövegeket idéző kommentárok, így az embernek csak a képekre kell figyelnie, és igazán élvezni tudja őket. Rengetegszer megy közel a kamera a szereplőkhöz, ami a képeknek bensőséges jelleget kölcsönöz – mintha nem is filmkockák, hanem valódi emlékek peregnének szemünk előtt. A kiváló operatőri munka mellett nagyon sokat ad a filmhez Brad Pitt alakítása is – a színész kiváló választás volt a szigorú, de szerető apa szerepére.

Viszont nyilvánvalóan mindez nem lenne elég, ha nem írták volna meg jól a forgatókönyv ezen részét (ezt jól bizonyítja, hogy a film eleje a szép képek és jó beállítások ellenére sem hatásos a sablonossága miatt). Terrence Malick zseniálisan mutatja be azt a folyamatot, ahogyan a felcseperedő Jack az évek során egyre jobban megismeri és megérti az édesapját. Mr. O’Brien először mint a kisgyermekeit tanítgató büszke apa tűnik fel, azonban idővel egyre inkább családját elnyomó, túlságosan kemény és szigorú, szinte zsarnokoskodó figurává válik Jack (és a néző) szemében.

Ekkor azonban Mr. O’Briennek üzleti ügyben hosszú időre el kell utaznia, s így a három fiú „felszabadul” szigora alól. Jack pedig hamarosan rájön, hogy hiába anyja melegszívűsége, ő valójában az apját sokkal közelebb érzi magához. Megérti, hogy ő inkább rá hasonlít. Mikor aztán a családfő visszatér, egyre többet látjuk Jackkel beszélgetni, megismerjük ennek a látszólag zord embernek az életét, és szépen lassan megértjük őt.

Ezután pedig már természetesen egészen másmilyennek látjuk O’Brient, mint a film elején. Rájövünk, hogy a fiatal Jack apja iránti gyűlölete valójában azért volt olyan erős (illetve azért tűnt olyan negatívnak az apafigura az első emlékképekben), mert a kisgyerek szemében egyszerűen elviselhetetlen volt az apai szigor (főleg az anya gyengédsége mellett). Ráadásul, hallva az apa élettörténetét, már szinte sajnálatot érzünk ez iránt az ember iránt, aki nem tudta fiatalkori ambícióit megvalósítani.

Ám ekkor elhangzik az a két mondat, ami igazi csúcspontja a filmnek: „Ti vagytok mindenem. Minden, amire valaha vágytam.” S hirtelen a néző rájön, hogy nem egy megtört, sajnálatraméltó ember O’Brien, hanem éppen ellenkezőleg, a sorsával megbékélt, erős férfi. Aki nem sóvárog az egykor áhított hírnév után, hanem gyermekeinek, a családjának örül. Annak, hogy mégiscsak „alkotott” valamit. S ez a tartás, az élet menetének elfogadása az, amit az anyától nem tudtak volna megtanulni a fiúk. Hiszen Mrs. O’Brien volt az, aki nem tudott úgy gondolni fia halálára sem, hogy „Az Úr adta, az Úr elvette”. Egy anya, aki fájdalmak közepette szülte gyermekeit, magától értetődően az élet tiszteletére, a szeretet fontosságára, az élethez való ragaszkodásra tanítja meg őket – így egészíti ki a két szülő bölcsessége egymást.

A nagyváros felhőkarcolói közt bolyongó Jack számára a vidéki kisváros, amelyben gyermekkorát töltötte, olyan, mint az emberiségnek az elvesztett Édenkert. Felnőtt fejjel is oda vágyik vissza. Olyannyira, hogy végül már nehezen eldönthető: az emlékei élnek benne, vagy ő él az emlékeiben… Hiszen a film utolsó jelenetében azt látjuk, hogy a már felnőtt Jack együtt sétálgat egy tengerparton fiatal szüleivel és tizenéves öccseivel.

Miért ez a gyermekkor, a valamikori paradicsomi állapot iránti vágyakozás? Hiszen, ahogyan nem ismerheti meg az ember az élet titkait (lásd Jób könyve), ugyanúgy a Paradicsomban álló Élet fájának gyümölcséből is tilos volt ennie. Azonban van egy nagyon fontos különbség! Amíg az ember gyermekként még sóvároghat e gyümölcs, a nagy titkok felfedezése iránt, addig idős fejjel már tudja, hogy ez a sóvárgás hiábavaló. S ha értelmével el is fogadja saját tudása korlátait, valahol legbelül mindig vissza fog vágyni abba a korba, mikor még a miértekre kapott válaszokban reménykedett.

Az élet fája
(The Tree of Life)
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 139 perc, 2011 
Dolby Digital

rendező: Terrence Malick
forgatókönyvíró: Terrence Malick
zeneszerző: Alexandre Desplat
operatőr: Emmanuel Lubezki
producer: Brad Pitt, Dede Gardner, Sarah Green, Grant Hill, Bill Pohlad
vágó: Hank Corwin, Jay Rabinowitz, Daniel Rezende, Billy Weber, Mark Yoshikawa

szereplők: 
Brad Pitt (Mr. O'Brien)
Sean Penn (Jack)
Jessica Chastain (Mrs. O'Brien)
Fiona Shaw (nagymama)
Joanna Going (Jack felesége)
Kimberly Whalen (Mrs. Brown)
Michael Showers (Mr. Brown)
Bryce Boudoin (Robert)

video