Bátorság másképp

Mit tehet egy eladósorban lévő hercegnő, ha a hagyományoknak való megfelelés helyett szívesebben íjászkodna, lovagolna, vagy épp sziklát mászna? Hősnőnknek, Meridának nem áll szándékában férjhez menni, és elhatározásában sem az előtte felvonuló kérők, sem pedig az anyai szigor nem képes megingatni. Reménytelen helyzetén varázslattal szeretne változtatni, csakhogy hiába jut el a végzetét kijelölő lidércfények által egy boszorkányhoz, a kívánsága nem egészen úgy teljesül, ahogy azt várta…

A kritikusok többsége az eredetiséget hiányolta az alkotásból, holott az a Pixar és a Disney eddigi produkcióival összevetve számos újdonságot hordoz magában. Igaz, a harcos hercegnő alakja nem újkeletű a Disney univerzumban; a Mulánban a főhősnő családja dicsőségének visszaszerzése érdekében fiúruhát ölt és katonának áll, hogy aztán győzelemre vezesse népét a hunokkal szemben. De láttunk már íjászathoz értő tinilányt A tolvajok hercegnője című tévéfilmben is, és a házasságot mindenképpen szabotálni akaró királykisasszony is ismerős lehet már az Aladdinból. Ennek ellenére a Merida, a bátor mégsem lett csupán a szokásos Disney-szituációkat felvonultató animációs film. A készítők ezúttal nem „hozott anyagból” dolgoztak, hiszen Merida – a legtöbb Disney hercegnővel ellentétben – nem egy Grimm-, Andersen- vagy a népmesékből ismert hősnő, és egyébként is elég távol áll a Barbie-típusú hercegkisasszonyoktól. A Pixar filmeket tekintve pedig ez az első eset, hogy egy gyereket – ráadásul lányt – tettek meg főszereplőnek az alkotók, méghozzá kosztümös közegben, helyszínül pedig a varázslatos helyekben és lényekben bővelkedő mondabeli Skóciát választották.

Az alapszituáció egyes elemei ugyan fellelhetők korábbi alkotásokban, viszont ez a mese teljesen más irányba tart, mint elődei. A skót hercegnő nem keveredik látványos és veszélyes csatákba, és ezúttal sehol sem lapul egy kezére érdemes vagy idővel azzá váló férfi, így a tündérmesékben bevett „boldogan éltek, míg meg nem haltak” zárlat itt elmarad. De nemcsak ezek miatt újszerű a legújabb Pixar produkció; a bátorság kérdését is új szempontból közelíti meg, ami itt sokkal inkább saját korlátainkkal és a tetteink következményeivel való szembenézésben, illetve az érzelmeink kimondásában nyilvánul meg, mintsem a harcos kiállásban az ellenséggel szemben.

Míg a korábbi Disney-hősnők életéből általában hiányzik a gondoskodó, mindent kézben tartó anya, addig Meridának van édesanyja, aki mintául szolgálhatna neki. Csakhogy ebben az esetben pont az a konfliktus forrása, hogy a lány elutasítja az anyja által képviselt szerepmodellt. Sokan ezért áthallásokat vélnek felfedezni a lány és az önmegvalósító modern nő alakja között, miközben az alkotás egyáltalán nem válik „feminista propagandafilmmé”. Ugyan reflektál a szingliségre, de olyan humorosan és iróniába hajlóan, hogy ezt a lehetséges párhuzamot egy percig sem tudjuk komolyan venni. Az anya-lánya kapcsolatot rendkívül érzékenyen és életszerűen ábrázolja a mese – ami a forgatókönyvet jegyző Brenda Chapman saját lányával megélt tapasztalatait dolgozta fel –, és mindvégig együtt tudunk érezni a két főszereplővel; Merida nem elkényeztetett kamaszlány, Elinor királynő pedig soha nem válik zsarnok anyává.

A film koncepciója igazán ígéretes, bár a történet nem mentes a kliséktől és helyenként talán kissé didaktikus is. Az is ront némileg az összhatáson, hogy a cselekmény az elnyújtott expozíció után igen hamar kifullad, ennek ellenére az üresjáratokat többé-kevésbé sikerült szórakoztató jelenetekkel kitölteni. Helyenként még a Shrekre jellemző humor és mese-kifigurázás is felfedezhető benne – például a sok reklamáció után fafaragónak állt boszorkány alakjában, aki a későbbiekben „továbbképzés miatt” nem elérhető –, és nagyban építettek a skótokról kialakult sztereotípiákra is. Merida pedig igazán eredeti, szerethető és belevaló lány, aki bizonyára hamar népszerű Disney-figurává válik majd.

Az alkotás hozza a Pixartól megszokott színvonalat, a betétdalok és a kelta népzene remekül kiegészítik egymást, a látványvilág lenyűgöző, a tündérmese tradícióját pedig a modern kor igényeihez igazodva új alapokra helyezi. A Merida, a bátor bájban, kalandban és mondanivalóban semmiképpen sem marad el elődei mögött, és még ha nem is halmoz el minket folyamatosan verbális és vizuális poénokkal, minden korosztálynak kellemes kikapcsolódást nyújt.
 

Merida, a bátor (Brave)
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs kalandfilm, 100 perc, 2012

rendező: Mark Andrews, Brenda Chapman
forgatókönyvíró: Brenda Chapman, Irene Mecchi
zeneszerző: Patrick Doyle
producer: Katherine Sarafian
vágó: Nicholas C. Smith

szereplők:
Kelly Macdonald (Merida hercegnő hangja)
Emma Thompson (Elinor királynő hangja)
Kevin McKidd (Lord MacGuffin / a fiatal MacGuffin hangja)
Robbie Coltrane (Lord Dingwall hangja)
Craig Ferguson (Lord Macintosh hangja)
Billy Connolly (Fergus király hangja)

szinkronhang:
Lamboni Anna (Merida hercegnő magyar hangja)
Menszátor Magdolna (Elinor királynő magyar hangja)
Takátsy Péter (a fiatal MacGuffin magyar hangja)
Harsányi Gábor (Lord Dingwall magyar hangja)
Hirtling István (Lord Macintosh magyar hangja)

video