Az „égi” és „földi” küldöttek
Egy igazán különleges tanulmánykötettel ajándékozta meg a L’Harmattan Kiadó az olvasókat: az Angyalok az ókortól Szent Tamásig című könyv szerkesztői és szerzői arra vállalkoztak, hogy egy olyan hiánypótló tanulmánykötetet adjanak közre, amely összegyűjti és bemutatja a zsidó-keresztény kultúrkör angyalokra vonatkozó elképzeléseit. Ezért is hívtak össze még 2010-ben egy ennek a témának szentelt műhelykonferenciát a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Jelen kötet az ezen szimpózium alkalmával elhangzott előadásokat foglalja magában, amelyeket kiegészítettek más tanulmányokkal is.
Amint a bevezetőben is olvashatjuk, a szerkesztők szerettek volna egy olyan tanulmánykötetet létrehozni, mely az angyalokat nem a ma oly népszerű ezotéria szemszögéből mutatja be, hanem tudományos igénnyel fellépve, az ótestamentumi angyalfogalomtól elindulva, és több századot felölelve kalauzol el bennünket egészen a XIII. századig, Szent Tamás angelológiájáig. Némi hiányosságot és űrt érezhetünk a kötet vége felé, amikor a negyedik századi Egyiptom, Szíria és Palesztina pusztáin élő remetéktől, az anakorétáktól, hirtelen a skolasztika miliőjébe vezetve találjuk magunkat. A könyv értékéből ez azonban semmit nem von le, mert így is jól szemlélteti azt az eszmetörténeti folyamatot, ahogyan az angyalképzetek kialakultak. Emellett a hiányérzetünket az is tompítja, hogy érdekesebbnél érdekesebb tanulmányokat olvashatunk – a teljesség igénye nélkül – például a qumráni könyvtár szövegeiben olvasható angyalokról, a korai zsidó pszeudoepigráf textusokban megjelenő angyalokról, valamint a targumok és az egyházatyák angelológiájáról.
A kötet első két tanulmánya – Karasszon István: Ég és Föld között: a Küldött, valamint Koltai Kornélia: Angyalok az Ószövetségben – bepillantást enged az ószövetségi angyalvilág rejtelmeibe. Itt olyan fogalmak jelennek meg, mint a mal’ák, az Úr angyala, szeráfok, kerubok. Az Ószövetségnél még csekély ismereteink lehetnek csak az angyalokról, akik meghatározott küldetéssel érkeznek, és miután elvégezték feladatukat, eltűnnek, és nem térnek vissza, a múltjuk is rejtve marad, az esetek többségében még a nevüket sem tudhatjuk meg. A fogság után keletkezett Ezékiel könyve fordulópontot jelent az angyalokkal kapcsolatos szemléletben, itt tűnik fel az angelus interpres, az értelmező angyal, mely a babiloni fogság után népszerűbbé válik. Ettől kezdve egyre nagyobb szerepet töltenek be a kinyilatkoztatásban, mert elterjed az a vélelem, hogy a fogsággal megszűnt Isten szavának közvetlen megértése: ezért lesz szükség az angelus interpresre, aki közvetít Isten és az emberek között. A babiloni fogság után az angyalok egyre nagyobb szerepet töltenek be a kinyilatkoztatásban. Ennek lehetünk tanúi Zakariás könyvében, ahol az angyalok először jelennek meg önálló individuumként – bár a nevüket még itt sem ismerjük, majd csupán csak Dániel könyve – egy Kr. e. 2-ik században keletkezett irat – fogja őket nevesíteni.
A második szentély korában az angyalok szerepe megnő, és számtalan alkalommal olvashatunk róluk a qumráni könyvtár szövegei között. Erről alaposabb ismereteket szerezhetünk Tamási Balázs Angyalok a qumráni könyvtár anyagában című tanulmányából. Az itt használt fogalmak az angyalokra: a mal’ak, Jelenlét angyala, szentség angyalai, szent angyalok, pártoskodás angyalai, pusztítás, béke és kegyelem angyalai. Az angyalok hiearchiájába is betekintést nyerhetünk: Világosság Hercege, Sötétség Hercege, és négy arkangyalról is tudomást szerezhetünk. Ebben a korszakban különösen fontos megemlíteni a Jubileumok könyvét, melyben egyedülálló módon olvashatunk az angyalok teremtéséről, amellyel eddig máshol nem foglalkoztak.
A korai zsidó és pszeudoepigráf iratokban az angyalok a földi és a mennyei világ közvetítőiként jelennek meg. Ahogy a qumráni iratoknál, úgy itt sem lehet egy koherens képet adni az angyalok nevére, számára és funkciójukra vonatkozóan. Jól kapcsolódik ehhez a kötetben szereplő esettanulmány, melyet Xeravits Géza írt Ráfáél önmeghatározása Tóbit könyvében címmel. Ezáltal bepillantást nyerhetünk a Kr.e. 1. századi Palesztinában élő zsidóság angyalszemléletébe. Ezt olvasva egy rendkívül összetett feladatkörű angyali lény képe rajzolódik ki előttünk. Ráfáél mint preorátor, imádságra buzdító angyal, vagy angelus interpres, mediátor és gyógyító jelenik meg a szövegben. A targumok angelológiája, ezen belül is a Targum Pseudo-Jonathan egyedülálló az angyalok kidolgozottsága szempontjából, kitér a szolgáló és a lázadó angyalokra, az angyalok eredetére, teremtésére. Az angyali szerepek minden esetben JHWH szolgálatához kapcsolódnak.
A korai keresztény egyház megannyi tanítást örökölt a második templom zsidóságától, beleértve az angyalhagyományt is. Az újszövetségi angelológia, különös tekintettel a páli levelekre, nem mutat különösebb érdeklődést egy rendszerezett angyaltan kialakítására. Az angyalok léte általánosan elfogadott, de csak közvetve jelennek meg a parúzia alkalmával, amikor az Úr eljövetelét angyalok fogják kísérni. Az antik gnózis a Kr. u. 2-3. sz. sokszínű vallási és filozófiai hagyományinak egyike. Különlegessége, hogy az angyalokról szóló tanításait mitologikus köntösbe foglalta, és a hangsúlyt az angyalok teremtésére helyezte. A bukott angyalok tanításáról Gátas József tanulmányában olvashatunk, aki bevezet minket a Virrasztók könyvének rejtelmeibe. A földre érkező angyalok magukkal hozták a mágia tudományait, a gyökérvágást, a fémművességet, valamint a fegyverkészítés, a szépítkezés, az asztrológia és a divináció tudományát. A földre szállt angyalok története nemcsak a keresztény hagyományban volt kedvelt jelenség, hanem hatással volt a későbbi zsidó és iszlám tradícióra is.
Az angyalok az első öt évszázadban csak kísérő jelenségek voltak, és nem tartoztak a keresztény teológia központi kérdései közé. Az egyházatyáknál másodlagos az angyalokról szóló tanítás, sok esetben csak illusztrációként jelennek meg. Ebben a korban az úgynevezett angyal-krisztológia volt az uralkodó nézet, melyben Krisztus angyalként jelenik meg. Viszonylag későn, csak az V. században vetődik fel az a szándék, hogy egy szisztematikus rendszerben szemléljék az angyalokról szóló tanításokat. Az első önálló és rendszerezett angelológia Ál-Aeropagita Dénes A mennyei hierarchiáról c. művében olvasható, melyre Aquinói Szent Tamás is nagymértékben hagyatkozott. Nacsinák Gergely András Szerzetesek és angyalokról szóló tanulmányát forgatva úgy érezhetjük magunkat, mintha egy kiválóan megírt prédikáció szövegét olvasnánk. Amellett, hogy rengeteg információt kapunk, teljesen magával ragad, hogy milyen is lehetett a szerzeteseknek, ezeknek a „földi angyaloknak” a sivatagban élni. Betekintést nyerünk abba, hogy milyen lehetett a biosz angelikosz, vagyis az angyali élet megvalósulása földi keretek között; a napi többszöri ima, a kétkezi munka, böjtök, virrasztások, önmegtartoztatás és az állandóan tűző nap – ilyen megpróbáltatásokkal teli körülmények között kellett élniük a remetéknek. Az Apopthegmata Patrumban – amely a szerzetesek történeteit gyűjtötte össze – több, mint ötven esetben találkozunk angyalokkal, akik a remeték segítségére siettek és támaszt nyújtottak, lelkileg és fizikailag egyaránt. Támogatást adnak például a démoni gondolatok leküzdésében, máskor egy bibliai szakasz értemét világítják meg. Természetesen a szerzetesek is emberek voltak, de a zord sivatagi körülmények között megtanulták, hogyan lehet a földi dolgok helyett az égi mintához igazodni.
A kötet utolsó tanulmányát Szabó Bertalan írta Szent Tamás angelológiája címmel. Ez a darab betekintést enged a középkori angyaltan világába, elsősorban a Summa Theologiae alapján. Általános nézet volt a középkori teológusok számára, hogy az angyalok az emberek felett álló lények, akik testi alakban is megjelenhetnek. Szent Tamás olyan kérdéseket tesz fel és válaszol meg az angyalokkal kapcsolatban, amelyeknek nem nagyon van előzménye. Ide sorolhatjuk az angyalok metafizikai meghatározásáról szóló elmélkedést, de Tamás kitér még az angyalok mozgására és időképzetükre is. Az angyalok szerinte egészen különleges képességekkel is rendelkeznek. Például mélyebben és átfogóbban képesek megérteni a dolgokat, mint az emberek, és egy pillanat alatt át tudják látni döntéseik valamennyi következményét. Életüknek különböző fázisaik vannak: az egyik az angelus viator, amikor még csak úton vannak a beteljesedés felé, és ennek elérése után – angelus comprehensor – nem veszíthetik el a természetfeletti boldogságot. Az Angyali Doktor az angyalokról szóló tanításban is törekszik az arany középút megtalálásra, igyekszik különbséget tenni Isten és angyal, valamint angyal és ember között. Aquinói Tamás angyalszemléletének kialakulása összetett. Jelentősen támaszkodik Ál-Aeropagita Dénes A mennyei hierarchiáról című művére, kölcsönzött a platóni ideákra vonatkozó tanításból, és mindezt összeegyeztette a középkori neoplatonista nézetekkel.
A kötet legnagyobb érdeme, hogy a tudományos forma ellenére közérthetően vezet be minket az angelológia világába, ezáltal pedig egy szélesebb olvasóközönséghez juthat el. A könyv a színvonalas és a téma szempontjából is optimálisan kiválogatott tanulmányoknak köszönhetően kiválóan szemlélteti azokat a történeti folyamatokat, melyeknek során az angelológia előrehaladt, és ezzel az olvasó számára feltárja az egyre gazdagabbá és színesebbé váló angyalvilágot.
Xeravits Géza – Tamási Balázs – Szabó Xavér (szerk.): Angyalok az ókortól Szent Tamásig. L’Harmattan. 2011.
Ajánlott cikkeink:
Ikker Eszter: A vágy keresztjére szegezve (Sienai Szent Katalin: Misztikus levelek)
Bedi Katalin: „Még a világban… de nem a világból” (Alois M. Haas: Felemelkedés, alászállás, áttörés)
Facebook-hozzászólások