Börtönbe zárt arcok

A művészet és az antropológia násza közel sem újkeletű dolog. Nem is gondolná az ember, hogy „még egy bőrt le lehet húzni” erről a témáról. A jávai wayang bábok világának és Gaál József alkotásainak találkozása mégis inspiráló és megragadó. Úgy tűnik, múlt és jelen, kelet és nyugat kusza szövedékéből még mindig születhet valami olyan, amit érdemes megnézni.

A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum november végén nyitotta meg Hagyomány és átváltozás című kiállítását, melyen egyrészt Zboray Ernő wayang (jávai: árnyék) készlete, másrészt Gaál József, Munkácsy-díjas művész kortárs alkotásai láthatók. Bár a tárlat címe önmagában nem igazán sokatmondó és nem is túl figyelemfelkeltő, mégis meghatározza a kiállítás alaphangulatát ennek a két fogalomnak, hagyománynak és átváltozásnak a kettőssége.

Ahogy belépünk a kiállítótérbe, rögtön egy videó installációval találjuk szembe magunkat. Wayang átváltozások címen egymásba olvadó, formálódó-eltűnő furcsa maszk-szerű fekete alakok, arcok mozognak, forognak. Még nem tudni pontosan, mi ez az egész és mi a célja, de valamit megidéz abból a misztikus, titokzatos hangulatból, amelyet az ember a régi, keleti kultúrákhoz társít. Az alkotás „párja” egy árnyjáték-imitáció, rögtön mellette elhelyezve, amely egy gombnyomásra elindul és megmutatja nekünk a régi wayang bábok használatának módját. Egy hátulról megvilágított vászon mögött korongon forog körbe-körbe egy kulit báb (korai wayang báb stilizált vonásokkal és mozgással). A hatás hasonló. A furcsa, kissé ijesztő figura fenyegetően közeledik-távolodik, körvonalai hol kiéleződnek, hol elmosódnak.

Az, hogy tulajdonképpen mi is a wayang, csak később, a kiállítás vége felé derül ki a látogató számára. Csodaszép, színes ruhákba öltöztetett, mozgatható bábokkal találkozunk, melyek közt vannak istenek, hercegek, harcosok, bohócok és démonok is. Fontos tudnivaló azonban, hogy nemcsak a bábkészítés művészetéről van itt szó, hanem egy előadó-művészetről is. A bőrből vagy fából készült bábokat ugyanis kifejezetten azzal a céllal alkották meg, hogy árnyjátékokat, bábszínházat hozzanak velük létre. Az emberek által előadott vagy tekercsre festett jávai irodalom elsősorban az ind eposzból, a Mahábháratából és a Rámájanából táplálkozik.

Az előadások az ünnepek, szertartások részeit képezték, de a mindennapokból táplálkoztak.  Céljuk nemcsak a szórakoztatás volt, hanem egy erkölcsi világszemléletet testesítettek meg.  A bábmesterekre emiatt fontos feladat hárult, ők ugyanis nem csupán művészek voltak, hanem úgynevezett dalangok, a nép nevelői. A mester minden egyes szereplőnek saját hangot adott, közben különféle kiegészítő kellékekkel, maszkokkal, mitikus fegyverekkel tette élőbbé előadását, melyben párbeszédet folytatott a közönséggel is. Mindig aktuális eseményekre, problémákra reagált játékával.

Gaál József maga is egy dalangként lép fel a kiállításon, aktualizál, valamit tanítani akar nekünk a régiről, a távoliról, az ismeretlenről. Célja egy kultikus vákuum kitöltése, az élettelennek hitt idegen kulturális maradványok beillesztése a művészetbe. Munkáit éppen emiatt Prothesis címmel illeti. A protézis szó régen a halott, lélek nélküli testet jelentette, később lett a szervpótló eszköz neve. Gaál célja a jávai wayang kultúrából való merítés, a bábjátékok protézisként való beillesztése a saját műalkotásaiba, s ezzel egy régi, elhagyott tradíció újrateremtése. Mindezzel együtt jár persze az archetípusok felszínre törése és ezzel párhuzamosan a régi jelentések kitágulása is. Művei átveszik a wayang bábok néhány jellemvonását, a bohóc és démonszerű arcok vigyora, vagy éppen vicsora visszaköszön az alkotásokon.

Jó és gonosz harca folytatódik a kortárs műveken is. Az anyaghasználatban a fa és a bőr kiegészül fémből készült furcsa tekervényekkel, ha úgy tetszik, újabb protézisek teszik korszerűbbé, modernebb hatásúvá az alkotásokat. A régi és új találkozásának disszonáns jellege nagyon meghatározó. Az ősi művek maszkjai, ijesztő vagy nevetséges fintorai megmaradnak, csak hatásában sokkal inkább hasonlít egy gázmaszkhoz vagy gázálarchoz a végeredmény. A fémes anyagok máskor hálószerűen vagy rácsszerűen tapadnak az arcokra, megbéklyózzák, bebörtönzik a fejet, visszaszorítva, bezárva az állatias ösztönöket.

Gaál József korábbi alkotásaihoz hasonlóan, ezen a kiállításon is dominál a mitikus hatás. Tárgy és ember, pontosabban az idegen tárgy és az emberi arc találkozásának, egymásba fonódásának feszültsége és a groteszk élmény az, ami ezúttal is uralkodó. Csak mindez most ráépül, rásimul egy másik kultúrára. A kettő nagyon szépen kiegészíti egymást, mintha csak a gyökereit találta volna meg Gaál a wayang bábok művészetében.

Összességében egy tartalmas, ötletes kiállítás született a wayang bábművészet és Gaál József találkozásából, interaktív elemekkel (vannak kipróbálható, mozgatható bábok), videókkal, rengeteg féle és fajta bábbal, ősi hangszerekkel, batikolt textilekkel. A gyűjtemény önmagában is érdekes, Gaál alkotásai pedig bőven hagynak gondolkodnivalót a kiállítás utánra is.

Hagyomány és átváltozás – Jávai wayang bábok és Gaál József kortárs alkotásai
Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum
Látogatható: 2013. november 22. – 2014. augusztus 31.