„Kegyes énekeket éneklünk neked”

A Magyar Rádió Énekkara 2014. február 20-án német romantikus kórusműveket énekelt a volt karnagyukról, a Liszt- és Bartók-Pásztory-díjas, 2011-ben elhunyt Sapszon Ferencről elnevezett hangversenybérletük második előadásán, amelyet a Bartók Rádió élőben közvetített.
Az estén Schubert, Wolf, Brahms és Mendelssohn művei hangzottak el. Az énekkar több formációban; külön férfi- és nőikari, valamint vegyeskari kompozíciókat énekelt. Az a cappella, tehát hangszerkíséret nélküli darabok mellett orgona, zongora és vonóshangszer kíséretes műveket is előadtak.

Elsőként egy nagyon érdekes, csupán mély vonós kíséretet felhasználó, férfikarra írt Schubert-művet hallhattunk (Gesang der Gesister über den Wassern op. 167). Nagyon ritka a hegedűszólamot nélkülöző brácsa, cselló és nagybőgő kíséret, amely egy különös, mélyebb tónusú hangzást eredményez. Főként, hogy nem a teljes vegyeskar, hanem kizárólag a férfi szólamok énekeltek. Különösen kiemelném a basszus szólam egységes hangzását. Ezzel a sötétebb, mélyvonós tónust erősítették. A tenor szólam nem volt ennyire homogén, különösen a magas hangoknál nem hatott annyira erőteljesnek. A vonószenekar viszont megfelelően frazeált, szép kíséretet adott az egynemű karhoz.

Ezután a nőikar következett. Szintén egy Schubert-darabot énekeltek, amelyet a zeneszerző a 23. zsoltár (op. 132) német szövegére komponált. A nőikar sokkal magabiztosabb, összeszedettebb benyomást tett a közönségre. Segítségükre volt a lágy, lírai karaktert képviselő zongoraszólam kiváló interpretációja, Vékey Marianna tolmácsolásában.

A szünet előtt egy a cappella mű következett: Hugo Wolf Sechs Geistliche Lieder című vegyeskari ciklusa. A basszus szólam egységességét már a férfikari darabnál is ki lehetett emelni. Rendkívül fontos az a cappella hangzásban, hogy a basszus szólam megfelelő támaszt adjon a többi szólamnak. Különösen a mély regiszterekben volt érdemes megfigyelni, hogy a legmélyebb szólam ennek a feltételnek maximálisan eleget tett. Emellett eltörpült a szoprán egy-egy kisebb intonációs pontatlansága.

A második részben főként orgonakíséretes művek hangzottak el. Két olyan Brahms-opust választottak erre az estére, amelyben a romantikus zeneszerző barokk kompozíciós technikákat használt fel. Az op. 30-as Geistliches Liedben kettőskánont, míg a Warum ist das Licht gegeben dem Mühseligen (op. 74) első tételében szabályos fúgát komponált; joggal asszociálhattunk Johann Sebastian Bach azonos szerkesztésű műveire.

A két záró Mendelssohn-mű (Ave Maria op. 23; nr. 2 és Drei Geistliche Lieder op. 14) közül az első szintén a barokk kompozíciós hagyományokat tükrözte. A szóló, kiskórus és vegyeskar váltakozó megszólalása a kétkórusos technikára emlékeztetett. Ezeket a vallási énekeket főként templomokban adták elő, ahol a kiskórus és a nagykórus elhelyezését egyszerűbb volt megoldani. Az Olasz Kultúrintézet akusztikai adottságai így is megfelelőek voltak, hiszen a kórus közepén elhelyezkedő kiskórus és a mellettük elhelyezkedő vegyeskar, valamint az orgonakíséret arányai kiegyenlítettek voltak. A másik Mendelssohn-opusban Meláth Andrea operaénekesnő énekelte az alt szólót. Magabiztos előadása inspirálóan hatott a vegyeskarra. A második részben Virágh András orgonaművész megbízható, precíz kísérete az utolsó műsorszámban is biztosította az estén Oláh Gábor karnagy által vezényelt együttes kiegyenlített produkcióját.

Az esetenként előforduló intonációs bizonytalanságok ellenére is egy rendkívül jól összeállított repertoár előadását hallhatta a közönség az MR Énekkar és a többi közreműködő tolmácsolásában, amiért mindenképpen érdemes volt elmenni február 20-án az Olasz Kultúrintézetbe.
 

Az MR Énekkar Hangversenye
Olasz Kultúrintézet
Előadás időpontja: 2014. február 20.

Vezényelt: Oláh Gábor (az MR Énekkar mb. karigazgatója)
Közreműködtek: Ludmány Emil, Láposi János, Láposiné Kárpáti Szilvia, Jobbágy Andor – brácsa, Balog Endre, Vámos Marcell, Oláh Miklós, ifj. Fejérvári János – cselló, Kubina Péter – nagybőgő, Vékey Marianna – zongora, Virágh András – orgona, Meláth Andrea – alt