Az egyenszemöldökösök

Az idei új cirkuszi évadot a Freak Fusion Cabaret nyitotta meg január 23-24-én a Trafóban. A főként kortárs tánc és színházi, valamint zenei előadásoknak (és képzőművészeti kiállításoknak) otthont adó befogadó hely korábban is lehetőséget nyújtott az új cirkusz műfajában tevékenykedő társulatok számára munkáik bemutatására – illetve a közönségnek, találkozni az itthon még nem kifejezetten az aktív köztudatban élő (ám külföldön a 60-70-es évek óta létező) jelenséggel.

2011 óta nem csak mutatóban találkozhatunk a csodálkozva szórakozás ezen lehetőségével. Az évi 5-6 hazai és külföldi bemutató mellett a Kortárs Művészetek Háza és a MüPa honlapján már külön megtalálható az „új cirkusz” fül is; további helyszínként jelentkezik a MüPa, vagy az olyan vendéglátó- és szórakozóipari egységek, mint a Fogasház, az R33 (melynek területén működik a budapesti zsonglőrvilág fő gyakorlóhelye, az Inspirál) vagy éppen a VAM Design Center galériája. A műfaj másik megnyilvánulási helyeiként pedig a különböző nyári fesztiválok szolgálnak (Sziget, Szárnyas Sárkány Hete, Ozora), ahol zömében szintén találkozhattunk már a Freak Fusion Cabaret underground varieté műsorával. A Trafóban a tavalyi évben pedig két új bemutató is jutott a társulat számára: a csapat saját nevét címként viselő „standard” előadása, valamint a Simon Balázs által rendezett, színházibb jellegű Grüße aus Freakistan.

A társulat 2010-ben szerveződött össze az akkori zsonglőr és tűzzsonglőr gyakorlóhelyként funkcionáló Tűzraktér megújításának szándékából. Az alapötlet a társulat törzsszereplőiként (is) jegyzett Tűzmadarak formáció tagjaihoz köthető, ám a „hivatalosabb” felállás csak a tavaly májusi Trafóban tartott bemutató apropóján nyerte el véglegesebb formáját.

A Freak Fusion Cabaret esetében az állandó társulat kifejezést tágan kell értelmezni. Az alapvetően varieté-műsorra specializálódott csapat számai nem épülnek szigorúan egymásra, ahogyan a különböző előadásokon fellépő szereplők és mutatványaik is váltakoznak, cserélődnek. A társulat ars poétikájához tartozik az újdonság keresése, mind új technikák, mind új ötletek, mind pedig új alkotótársak terén. A Freak Fusion közös nevezőjét (a Tűzmadarakból ismert három törzstagon kívül) egyrészt a „freak”-ség általános „követelménye” jelenti (vagyis a hétköznapi emberek eltitkolt félelmetes oldalának humoros felmutatása), másrészt az „álfélelmetes” Konferanszié (Kiss Gergely Geret) számok közötti jelenléte.      

A mostani, Trafóban bemutatott előadás is változott tavaly májusi elődjéhez képest. Az egyik változás a műsor hangulatában történt. A társulatban egyébként megszokott romantikus hős karakterek (Bosznay Balázs Husky, a virágbotos hősszerelmes, és Jeddi Márton Jedy, a nyolcvanas évek Miami Beach-es „ál-nőcsábász”, óriásdobókocka-poi manipulátora) által hozott „érzelmi” vonulatot több új motívummal pótolták. Az előző előadásokból ismert „viszkető-gumiember-művészünk” (Mikó Dávid) régebbi szólója egy „viszketőhölgy” (Podmaniczky Dorottya) jelenlétével egészült ki. A korábbról tűzboszorkányként ismert Kollányi Julianna ezúttal az óriástermetű Turai Bálinttal került romantikus akrobatikus szituációba. További változás, hogy Zoletnik Sophie és Kiss Gergely Geret korábban jellemző, szintén akrobatikus, tangó száma helyett egy mélyebb érzelemvilágú pas de deux-t láthattunk (igen „elrajzolt”, földig érő rongykezekké alakított poikkal). Zoletnik Sophie később egy (cirkuszi trapézra emlékeztető) felfüggesztett karikán adta elő új, fekete hattyúra emlékeztető szólóját, amely a korábbi előadásokból megszokott kényszerzubbonyos hula hoopos őrült produkciójához képest szintén egy mélyebb érzelmi réteget jelenített meg. Az egyik leghatásosabb (és az est folyamán a műsor közben vastapsot kiváltó) „szerelmes duóját” a „rémisztően” jólfésült és üveges tekintetű hivatalnoktól, Sándortól (Kozma Bognár Sándor) és újdonsült partnerétől (Nagy Zsuzsa) láthattuk egy légi akrobata-függönyön (tissue-n).

Lezárandó a romantikus vonulat mustráját, fontos megemlítenünk Igort (Csepi Márton), a műsor-szíve hűséges púpos stagehand-jét, aki az előző show-k eredménytelen sóvárgása után végre „nőhöz” jutott, sőt egyszerre kettőhöz, két vad és kegyetlen idomárhoz (Zoletnik Sophie és Herczeg Virág), akik mindenféle lehetetlen kifacsart pózokba kényszerítették az általában beszédképtelen és koordinálatlan mozgású hőst. Igor – akinek karaktere a Grüße aus Freakistan „álom-jelenetében” egy artikulált beszéd-monológgal egybekötött kötéltánc performansszal fedte fel legbensőbb gondolatait – a mostani pas de trois-val egyúttal komolyabb bemutatkozási lehetőséget is kapott a varietében.

Az előadás másik fontos változása a dramaturgia, pontosabban a rövidebb dramaturgikus ívek beköltözése az egyes etűdökbe és az egységnek tekintett előadásba is. A néhány öncélú, inkább a technikai kunsztokat előtérbe helyező zárt számtól eltekintve a különálló produkciók zöme konkrét szituációba helyeződött. Ilyen volt például a hastáncos blokk (Téglás Krisztina és Viosz Bernadett duója), amely néhány új jelmezelemmel és eszközzel kiegészülve egy egészen különleges hangulatú, kissé a Radio Ga Ga kultikus videóklipjének jellemző családi idill-képét megidéző világot teremtett. Semmiképp sem szokványos hastáncos lányokat gázálarcban látni, pláne, ha égő fémujjakkal kísérik fura, világvégi lényeket is megidéző mozgásukat, s pláne, ha a maszk és az ujjak által teremtett korlátozottságokra rájátszó gegeket is felvillantanak. A lappangó dramaturgiához sorolnám továbbá egyrészt az egyes számokban feltűnő, majd más számokban bravúrosan visszaköszönő jelmezeket (amelyek nem mellesleg Zoletnik Sophie munkáját dícsérik), másrészt a Grüße aus Freakistanból adaptált momentumokat. Mindezek egyben értelmezhetők akár utalásokként is a társulat történetére: a néhol szín vagy formavilág alapján egységesített ruhák egybefogják az amúgy különálló részeket, ezáltal közelítve a társulat darabjait a klasszikus cirkusztól a színház világa felé.

A harmadik újdonság a varieté  „állatszámokkal” való „kibővítése” . A szintén bravúrosan bevonultatott „drótszamár-idomár” (Kőrösi Norbert) speciális biciklijén bemutatott, már-már akrobatikus ügyességet igénylő kűrje mellett igazi „állat számmal” is találkozhattunk. Az idomított állatokkal végrehajtott produkciók definíció szerint hiányoznak az új cirkuszi előadásokból. Ez a jég most egy ponton megtört, pontosabban egy szerencsés határhelyzet adódott, amellyel talán kivédhető az állatos műsorszám tilalma. Bagira ugyanis a társulat egyik oszlopos tagjának (a függönyakrobataAndré Rollandnak) szeretett házi kedvence, így szinte teljes értékű tag, mutatványai pedig fajtájához híven genetikailag megtanulásra „determináltattak” (egy mudi fajtájú kutyáról lévén szó). Az új cirkuszi irányzat az állatszámokat egyfajta tiltakozásképp vette ki előadásaiból a műfaj indulásának mondható 60-as 70-es években. A társulat történetéből úgy tűnik, hogy a társulat spontán játékból indította ki az „tiltott” műsorszám visszajöttét, melyet a kutya fajtaspecifikus jellemzői és a próbákon való jelenléte is igazol. Ezzel a momentummal azonban egy új utat nyitottak egy új cirkuszi értelmezés felé – mely szervesen bekapcsolhatóvá tesz állatszámokat is, amennyiben azokat nem az instrumentális idomítás, a tárgyszerű bánásmód, és az embertelen trenírozás, hanem az állathoz közel álló játék előz meg.

A „régi” számok közül az előadás nyitószámaként láttuk a Sötét Bohócok (Mező András Pocok és Zoletnik Sophie) iso hoop duóját (kis karika manipulációját), amelyen határozottan meglátszott az utóbbi hónapok aktív munkája, a technikák finomítása. A légi akrobata Adolf Diána múlt század elejének cirkuszi hangulatát idéző függöny-tánca mellett újra láthattuk Méhes Csaba pantomim fakírját, aki indiai akcentussal ízesített angol nyelvű, egész fakírságát leíró bemutatkozással vezette be a válogatott kegyetlenségeket felvonultató mozgás-humoreszket. A kétnapi előadásból csak az elsőn tudott részt venni a csapat „álkínai” diaboló-metélt tésztás zsonglőre (Tóth István Topi). Az előadás különálló számainak sorát Mező András Pocok és Kiss Gergely Geret sodró lendületű és humorú tüzes botos duója zárta. Ezek az etűdök a történet helyett inkább a technikai elemekre fókuszáltak, ám az előadók választott karaktere nem szorult háttérbe a trükk-teljesítmények mögött. Az előadás nyitánya és a rá értelemszerűen rímelő finálé megteremtette a varieté műsorokra jellemző laza keretet, illetve a társulat furcsa világának erőteljes atmoszféráját.

Korántsem volt hibáktól mentes a produkció, hiszen több helyen találkoztunk szinkroneltolódásokkal és pontatlansággal, s az előadók testmozgása sem mutatta a professzionális társulatok vegytiszta kidolgozottságát. Az előadás hangulata, tempója és a szereplők színpadi jelenléte azonban sikeresen felülkerekedett ezeken a momentumokon. Az alapvetően utcaibb jellegű, underground, lokál hangulatú előadás eredeti szedett-vedettsége a Trafó falai között rendezettebbé, kidolgozottabbá vált, és elindult a színházi megoldások felé, ám megőrizte anarchista jellegét, s így hitelességét is, nem vált tehát teljesen cirkusz-színházi produkcióvá.

Mindkét előadási napon teltháznyi közönség figyelte a zsonglőröket, ami mutatja az új cirkusz műfajának hazai terepen újnak számító népszerűségét, mely így már megközelíteni látszik a külföldön évtizedek óta tartó töretlen sikert (gondolva itt a Cirque De Soleil vagy a Circus Cirkör előadásaira). A társulattal szorosan együttműködő Óperenczia zenekar teremtette meg az új cirkuszosok által megálmodott világ hangulatát, egyúttal maximálisan élővé téve az új cirkuszra jellemző igényes és átgondolt zenehasználatot.

A Freak Fusion Cabaret előadása tehát egyfelől maradéktalanul hozta az új cirkusz műfaji sajátosságait a cirkuszi elemek mellett a tánc, a színház, és a zene beemelésével, visszacsempészve azonban a régi cirkuszra jellemző állat szerepeltetést. Másfelől viszont, a tökéletes, steril képi és mozgásvilágok felvonultatása helyett, éppen tökéletlenségükkel tették közvetlenné és lázadóan „új cirkuszivá” a bemutatót.

Freak Fusion Cabaret: Grüße aus Freakistan
Trafó
Előadás időpontja: 2014.01.23-24.

Szereplők:
Zoletnik Zsófia, Mező András, Kiss Gergely, Kollányi Julianna, Mikó Dávid, Csepi Márton, Herczeg Virág, Méhes Csaba, Téglás Krisztina, Viosz Bernadett, André Rolland, Bagira, Adolf Diána, Kozma Bognár Sándor, Kőrösi Norbert, Tóth István, Turai Bálint, Nagy Zsuzsa

Zene: Óperentzia zenekar