Mozgófénykép: rendező az élet, főszerepben a sors
A Radnóti Színház műsorára tűzte Nényei Pál – fiatal kortárs drámaíró, aki elnyerte a XII. Magyar drámaírói versenyt – Mozgófénykép című, modern, zenés színpadi művét. Nényei – saját szavaival élve – hajlamos olyan helyekről és időkről saját emlékekkel rendelkezni, ahol éppen nem járt. E sosem megélt pillanatok egyikéből született meg az új dráma is. Ezzel a nagyszabású produkcióval a Radnóti Színház a II. világháborút megelőző, békés, de köztes időszak színészklasszikusait idézi meg.
Egy múltbéli szerelmi háromszög keserűségei és kínos, titkolt részletei vetnek árnyékot – a történet jelenében – egy ifjú szerelmes pár szövődő kapcsolatára. A cselekmény konfliktusát tovább tarkítja az egyéni sorsok alakulása és bonyolítja a történelmi szituáció komor fordulata, a közelgő háború szele. Az előadás Göttinger Pál rendezésében a drámai komolyság és a könnyed humor mérleghinta-játéka. Az előadás a napjainkban reneszánszukat élő zenés komédiák egy újragondolt stílusjátékát jeleníti meg. A dalok zenei kísérete az élő zenekarral a hagyományos zenés komédiákat idézi, míg a dalok szövege és a színészek előadásmódja finom kritikával reflektál a zenés komédia műfaji elemeire. A Mozgófénykép színpadi változatából nélkülözhetetlen zenés hátteret Dinyés Dániel zeneszerző és Hajós András dalszövegíró közös munkája adja. Hajós írói és szerkesztői munkát végezve a 20-as évek szalonzenéin (a sanzonokból merítve ihletet), hol elvesz, hol hozzáad a régi dalok szövegéhez, mely átdolgozásokkal 21. századi áthalásokkal ruházza föl e dalokat a közönség számára. Ez a hatás érvényes a díszletre is: a Radnóti Színház kamaraméretű színpadát Horgas Péter olyan formákkal és elemekkel varázsolja végtelen térré, amely az idő határait is kitágítja.
A történet maga a múltban játszódik, de a cselekmény néhány pontján a szereplők múltjába, illetve jövőjébe is bepillantást nyerünk. A színpad elején a darabon belüli jelen, míg a hátsó részben a múlt jelenik meg, így több idősíkot látunk egyszerre, egy időben. Mindez olyan eszközökkel valósul meg, mint a nyitóképben megjelenő „mozivászon”, ahol kartonbabák és bábfigurák végletekig elnagyolt paródiája eleveníti meg a korabeli mozgókép újszerű illúzióját. A zárójelenetben meglepetésszerűen az életnagyságú – az akkori sztárokat ábrázoló – kartonbabák jelennek meg: a színészek kézen fogva érkeznek a zárójelenetben látható fogadásra, kartonkísérőjük oldalán. A kreatív és újszerű díszletelemek mellett Bujdosó Nóra jelmeztervei a klasszikus 20-as éveket idézik. A nyúlszőr prémes kabátok, makkos cipők és sétapálcák elengedhetetlen kellékeivel dolgozik. A darab múltidéző, korhű kosztümökkel játszó színpadképe mellett (a csillogó flitteres ruhák, ragyogó ékszerek és tollas hajdíszek a korszak fényűző miliőjét láttatják a színpadon) folyamatosan jelen van a modern hatás is, egyfajta kontrasztként. Az előadásban izgalmasan keveredik a múlt valósága és a fikció varázsa. Ez és a fordulatokkal teli cselekmény azonban önmagában kevés lenne egy sikeres előadáshoz.
A nagyszerű színészgárda hiteles színpadi alakítása teszi a néző számára élvezetes élménnyé a Mozgófényképet. Szervét Tibor a gazdag gyártulajdonost, a lányát féltő gonddal őrző apát, Törzs Jenőt alakítja. Játéka a darab „újszerű” műfajához nagyszerűen alkalmazkodik: a zenés komédiák színészi eszközeit a végletekig eltúlozva parodizálja a műfajt, emellett otthonosan mozog a klasszikus zenés komédia színpadán is. Törzs Jenő Jávor Pállal (Adorjáni Bálint) vívott párbaj-jelenetében a komédia műfajának megfelelő humorral játssza az ügyetlen, de a végtelenségig kitartó tőrvívót. Kováts Adél olyan átéléssel és hitelességgel hozza Karády Katalin karakterét, hogy még a mai fiatal generáció számára is megismerhetővé teszi az egykor élt színésznőt. Első pillantásra érthetővé válik a Hamvadó cigarettavég című dal, ahogy Kovács Adél kecses, szipkát kezében tartó pózban, minden figyelmet magához vonzva létezik a színpadon. Kovács búgó hangja, és a fátyolos, távolba révedő pillantásai a megtévesztéséig emlékeztetnek Karádyra.
Adorjáni Bálint a darabban Jávor Pált, a kor férfiideálját formálja meg. A magas, jóképű színész kimódolt „áutómobil” és „kárrier” megszólalásai adják vissza a 20-as évek légkörét. Karaktere a darab megelevenítésének egyik kulcsfigurája. Egyik zenés monológjában, „szólójában”, ahol egy színész polgári életének kényelmes mindennapjairól dalol, a korszak minden bája és visszássága egyszerre elevenedik meg a nézők számára.
Az ifjú pár (Perczel Zita és Ráday Imre) szerelme adja a cselekmény egyik konfliktusát. Az évődő pár titánját, a féltékeny szerelmest Rétfalvi Tamás játssza, bohó ifjút formálva. Petrik Andrea kiváló és tehetséges partner Zita szerepében. Szávai Viktória Barkay Micike szerepében remek alakítást nyújt. Gazsó György, mint Kabos Gyula, a komornyik, mintha csak a személyesen számára írt szerepet játszaná. Ilyen szereplőgárda mellett mondható, hogy kis szerepek nem léteznek.
A zárójelenetben a cselekmény csúcspontján jelenik meg Horty Miklós (Bálint András) egy kereken guruló hintalovon. A szereplők egyes szám első személyben mesélik el játszott karaktereik – valós –, múltban bekövetkezett jövőjét, melyre a kormányzótól várnak megoldást. Ő azonban nem tud segítséget nyújtani számukra. Nemes egyszerűséggel, de büszkén „lovagol ki” a színpadról.
Horthy Miklós drámai tehetetlensége zárja a darabot, mely a színpadi események történelmi vonatkozására emlékezteti a közönséget (hiszen a történet megváltoztathatatlansága mellett dönt). Ezzel érzelmi és gondolati szinten fontos lépést tesz meg a Mozgófénykép, hiszen az előadás ezen, utolsó momentumával újból kilép a műfaj formai és tartalmi sémáiból. Részben ennek is köszönhető, hogy a néző nem csak egy fordulatos bohózatot lát.
A Mozgófénykép egy időn és valóságon túlnyúló játékban tárja elénk egy letűnt kor szépségét és szomorú végét. Ahogy a cím is ígéri, egy kimerevített történelmi helyzetbe enged bepillantást, mellyel életben tartja a korszak emlékét. Mindezt teszi egy szellemes, édesbús humorral és kitűnő, zenés betétekkel színezett produkcióban. Ugyanakkor, ha a zenés komédiák távol állnak az ízlésünktől, nem ajánlott megnézni ezt a művet, mivel még a műfajt kedvelők számára is meglepően sokszor fakadnak dalra a szereplők.
Nényei Pál: Mozgófénykép
Rendező: Göttinger Pál
Radnóti Színház
Szereplők:
Szervét Tibor
Petrik Andrea
Rétfalvi Tamás
Kováts Adél
Adorjáni Bálint
Gazsó György
Szávai Viktória
Formán Bálint
Andrusko Marcella
Bálint András
Zeneszerző, zenei vezető: Dinyés Dániel
Dalszöveg: Hajós András
Dramaturg: Hárs Anna
Koreográfus: Katona Gábor
Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Bujdosó Nóra
A rendező munkatársa: Őri Rózsa
Bemutató: 2013. április 21.
Facebook-hozzászólások