Hozzáadni, nem elvenni

Történelmi környezetben új épületet emelni kivételes érzékenységet és műveltséget igényel, hiszen a múltbéli épületekhez hozzáépített kortárs architektúrák számos alkalommal önmaguk fölényességét hirdető formát öltenek, olykor kimondottan kreatív eredményt létrehozva. Jó példa erre a Drezdai Hadtörténeti Múzeum régi épületét keresztülszelő struktúrája, melyet Daniel Libeskind tervezett 2011-ben. Azonban megtalálni a korok többszólamúságot hirdető egyensúlyát már ritkább esetnek tűnik. Maruša Zorec-nek, Közép-Európa egyik leghíresebb építészének ehhez valódi tehetsége van. Kortárs továbbépítéseitől itthon sokat tanulhatnánk.

A szlovén származású építésznő Ljubljanában él és tanít. 2010-ben Piranesi építészeti díjjal, 2012-ben a szlovénok egyik legrangosabb kitüntetésével, Prešeren-díjjal jutalmazták. Az általa vezetett Arrea Architektura munkáinak legfőbb értéke, hogy konstrukcióinak tudatosan osztja a megfelelő szintű szerepet a felújítandó műemlékekhez viszonyítva: Brezje városának már-már ikonikus épülete a főként barokk stíluselemeket felvonultató temploma. Az előtte álló teret az építésznő letisztultabbá rendezte, s egy szabadtéri oltárt tervezett a terület mentén húzódó műemléki falba süllyesztve. Ezáltal egy minimalista, sötét keret fordul a nézők felé, amelynek különlegessége, hogy nyitott állapotában a Nap fényének köszönhetően faburkolata szinte arany színnel ragyog. Ez a megoldás kellően reprezentatív, a főszerepet mégsem tulajdonítja el a templomtól.

Az építésznő egy másik munkáján, a Ravne na Koroškem könyvtáránál az új épületrész szervetlenül, azaz szándékosan nem illeszkedve kapcsolódik a régi struktúrához. Ezen építészeti megoldás ellenére a két különböző építészeti korszak mégsem áll ellentétben egymással. Az épület egy új hozzáépítési fázisát a klasszicizáló formakultúrától eltérő markáns vertikalitással jelzi a tervező.

2009-ben adták át az Arrea Architectura által revitalizált Naskov dvorec házat. A fent említett hozzáadások helyett felújításról beszélhetünk, melynek megvalósításáért az említett Piranesi-díjat is elnyerte a tervező. A középkori eredettel bíró lakóépület eredeti alaprajzát nem lehetett visszaállítani, csak a műemlék-értékkel nem rendelkező vakolatokat, ráépítéseket igyekeztek eltávolítani, és a legrégebbi részletekből a legtöbbet megmenteni. Ma a lakások mellett a tetőtérben alkotó műhelyek és kiállítások vannak, s a ház műemléki szerkezetei mellett új részletek is helyet kaptak.

A 2012-ben átadott ormosdi zeneiskola hajdani majorsági épületekből állt a közeli vár fennhatósága alatt. Az új funkció kortárs kiegészítéseket kívánt, melyek a hely tradíciójából táplálkoznak.

Utóbbi projektek megismerése után levélben kerestem meg az építésznőt az alkotásaihoz kapcsolódó kérdésekkel.

Egy épület rehabilitásának tervezésekor milyen kortárs textúrákat tart előnyben?

A korai munkáknál az éles ellentétekre tettük a hangsúlyt. Megpróbáltunk a meglévőnél minél különbözőbb anyagokat használni.  Feltűnően szét akartuk választani az eredetit és az újat. A későbbi projekteknél aztán fokozatosan áttértünk egy másik koncepcióra.  A meglévő textúrákhoz finoman alkalmazkodó részletekkel operáltunk.  Hasonlót, a régivel összeegyeztethető anyagokat kerestünk.

Miként hatnak a tervezésre egy hely tradíciói?

A tradíció egyfajta kapocs a hely és az általunk elképzelt koncepció között. Lehet a tipológia, az anyagok, vagy egy bizonyos elv, amit kortárs módon interpretálunk a rekonstrukciókban.

Mi volt a Naskov dvorec színeinek és anyaghasználatának koncepciója?

A régi szerkezetet a világos színekkel akartuk összekapcsolni. A bársonyos fehér takar mindent, ami az ódon falakat, vagy padlókat illeti. Az új részek szigorú formavezetésűek, élesen elkülönülnek a fehértől. Fekete vagy sötétbarna kolorit jellemzi őket. Ilyen éles ellentétet alkotnak például a balkon fakeretes ablakai, az erkélykorlát, vagy az udvar központi lépcsője.

A Naskov dvorec felújításának egyik érdekes pontja a régi és kortárs padlószintek megkülönböztetése. Hogyan volt ez kivitelezhető?

Sikerült megtalálni az eredeti kő és téglapadlókat a később rárakódott rétegek eltávolítása után. Sajnos csak egyetlen egy földszinti helységben, 60 cm-rel a most létező járószint alatt. Remek alkalom volt arra, hogy megmutassuk az utcáknak, házaknak a régi magasságát. Kortárs híd fut az eredeti padló felett, mely egy vonalban van a ma ismert padlószinttel. Ez a híd ráadásul továbbhalad a következő terem boltozott terén, mutatva a régi tömegarányokat is. Ezáltal két építési fázis tud egyszerre jelen lenni.

Az ormosdi zeneiskolában a tégla karakterisztikus komponens. Érdekes példái ennek az átlyukasztott téglafalak, valamint a vakolatlan téglaboltozatok megmutatása. Mi volt az ötlet hátterében?

A hajdani majorsági épületek a közeli várhoz tartoztak. A nyerstégla helyi tradíción alapszik, alapvető anyag az épületeken. A kortárs, átlyukasztott falakon ez a tradíció köszön vissza, s a tégla a padlón is megjelenik. Mikor a csehsüveg boltozatokról lekerült a vakolat és megláttuk a téglafalazást, úgy döntöttünk, hogy a bejárati csarnokban megtartjuk ezt a régi és egyúttal új vizualitást is eredményező architektúrát.

Olykor a felújítások új funkciókkal járnak, ez mégsem ad okot a hagyománytisztelet mellőzésére. Maruša Zorec építészeti formakultúrája minden egyes rekonstrukciójában benne van, elfoglalva helyét egy komplex múlttal rendelkező struktúrában. Itt, Közép-Európában rengeteg a felbecsülhetetlen régi érték. A negatív példák ellenére is úgy látszik, hogy egyre inkább progresszív jelenség a régióban ezeket tisztelettudóan visszahozni a jelenbe.

Arrea Architektura:Maruša Zorec, Matjaž Bolčina,  Mitja Novak,  Martina Tepina, Maša Živec, Uroš Rustja, Tadej Bolta

Fotók:Miran Kambič, Maruša Zorec, Matjaz Bolčina, Jože Suhadolnik