POSZT 2015, avagy számomra hely
Ahogy az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó keretein belül hozott döntések különösen vitatott témává váltak a kulturális közéletben, úgy a Mohácsi testvérek témaválasztása sem kevésbé vérlázító apropóból született. Szakály Sándor történész idegenrendészeti eljárásnak nevezte a húszezer magyarországi zsidó deportálását Kamanyec-Podolszkijba 1941-ben, és ezzel olyan darabírási lavinát indított el a Mohácsi testvéreknél, amely szerencsére egészen Pécsig hömpölygött.
A kultúra városa perzselő hőmérséklettel fogadta látogatóit június elején. A meredek és szűk kis utcákon áthaladva egyszer csak kitárja ablakait a város, amikor elérkezünk a Széchenyi térre. A lépcsőzetes szökőkút fokain a gyerek tanítja meg az apát felhőtlenül lépegetni: jó nézni ezt a szerepcserét. Felkészít az esti előadásra, ahol a magyarból zsidó lesz, vagy szeretőből rideg hivatalnok. Három szálon fut a történet, az egyik a Hamvaskürti család sorsa, a másik a Horthy-rendszer szerepe és közbenjárása (vagy annak hiánya), a harmadik pedig egy fotós munkája. A szálak összefonódását a Kovács Márton, Zságer-Varga Ákos, Rozs Tamás, Gyulai Csaba és Szabó Zoltán alkotta zenekar biztosítja, ami a darab egyik legerősebb tartópillére. Nem csupán aláfestenek, hanem megfestik a jeleneteket, önálló játékuk van, holott némán játszanak.
A darab áldozatokat és bűnösöket mutat fel, de a közönség az elnyomottak nézőpontjából figyelheti a tragédiát. A darab egy zsidó család sábeszre való készülődésével kezdődik, amikor hirtelen betoppan Józsi (Gyabronka József), és közli, hogy deportálják a magyarokat, vagyis a zsidókat, akik végül is magyar állampolgárok, csak hivatalos papír nélkül, ami végül is akkor sem mentené meg őket, ha rendelkeznének vele. A Mohácsi-testvérektől megszokott nyelvi játék a nemzetiségekkel és címkékkel fanyarul rajzolja ki azt az abszurditást, amit népirtásnak nevezünk. A Hamvaskürti (régen Klein) család (Kerekes Éva, Debreczeny Csaba) ezzel párhuzamosan egy jóval kellemesebb hírrel szembesül, mi szerint fiuk (Patkós Márton) szerelmes. Az egyetlen bökkenő, hogy a hősszerelmes fiatalember eltitkolta határozott nyilas szellemiségű jegyese (Varga Lili) elől zsidó származását, valamint szüleit is nemzetiségük elhallgatására kéri. A lány jellemének bukása és újjászületése kulcsfontosságú eleme az előadásnak. Első pillanattól kezdve megszereti anyósát és apósát, de mikor származásukra fény derül, összeomlik és dühében megsemmisíti azt a papírt, amelytől az egész család élete függ, így megfelel munkahelyi elvárásainak és nem hazudtolja meg politikai meggyőződését sem. Értetlenül áll a tény előtt, hogy beleszeretett egy alávalóbb faj szülöttjébe, de egója végül meghasad, és a gyűlöletet felülírja az emberség. Elkíséri új családját útjuk legvégső pontjáig, ahol feláldozza saját életét apósa javára, hogy legyen valaki, aki elmesélheti a "pécsi vagy budapesti közönségnek", hogy mi történt azzal a húszezer emberrel.
A Kocsis Pál, Takács Nóra Diána és Némedi Árpád alkotta család saját sírja felett áll, és várják a megkönnyebbülést. A mögöttük álló kivégzőosztag körében teljes a káosz, mert nem akar elsülni a fegyver. A leendő gyilkosok fontoskodása és végtelenül hétköznapi viselkedése a merénylet előtt ismét egy felkiáltójel, hogy milyen egyszerű dolog ölni. Egyetlen golyó és az ember már rendelkezett is embertársa felől. A jelenet egy álomban oldódik fel, ahol Gálffi László és Kocsis Pál egymásnak adják a kilincset mint belügyminiszter és kormányzó. A bibliai három király (Vajda Milán, Bíró Kriszta, Gyabronka József) megpróbálja rávenni Horthy Miklóst, hogy a zsidókat inkább Palesztinába deportálják. Némedi Árpád a hunok királya, Attila és Hitler szerepében is feltűnik az álomban. „Nagy rám ez a kabát”, hangzik el Horthytól, akit valóban tömegsírba ránt a végtelen hosszú fekete kabátja. Ez a fajta keserédes humor nem hordoz ködös többletjelentést, de nem is rágja a szánkba a szomorú tényeket.
Az abszurd csúcsa, amikor egy idegenvezető (Epres Attila) show-műsor szerű bravúrokkal mutatja be a turistáknak az áldozatokat és a végrehajtókat, akik tapssal és üdvrivalgással bátorítják mindkét oldalt. A legtorokszorítóbb jelenet, amikor az egyik áldozat arra kéri a fotóst, hogy örökítse meg halálának pillanatát, ahogy születését is megörökítették. Robert Capa milicistájához hasonlóan ez az egyszerű ember is belehullik a halálba. Gyorsan és hangtalanul. Kocsis Pál fotográfusának szeretőjét, az ukrán Kerekes Viktóriát mindenki irigyli, de végül senki sem kaphatja meg. A lány életéért viaskodik Kocsis Pálban a szerető férfi és a hidegvérű tömeggyilkos. Varga Lili jellemfejlődésének reciprokjává válik a jelenet, amikor a fotográfus elkészíti szeretője utolsó képét, mielőtt megölné.
Hasonló viaskodása az emberségnek és a kegyetlenségnek, amikor Kerekes Éva motozásra indul, és meglepetésére volt szerelme az eljárást végző hivatalnok. Meghitten emlékeznek fiatalságukra az Éjjel az omnibusz tetején című dalt énekelve, de végül a „kötelesség” itt is győz. Nincs kivételezés, az intim motozás nem maradhat el, kérdés, hogy az éhező családnak vitt sült csirke jóváteheti-e egy anya és feleség megaláztatását.
A szintén POSZT-on megtekinthető miskolci Tótékhoz hasonló hátrafelé szűkülő szürke színpad elnyeli a rémtetteket, de eszköztelen díszlet gyanánt felerősíti a színészek játékát és a zenészek rítushoz hasonló dallamait. A legutolsó jelenetben már csak Némedi Árpádnak játszanak, aki az üresen maradt teret magyar tánccal tölti be. A zene egyre hangosabb, a léptek egyre jobban dübörögnek, a lábszáron ütések csattannak, végül a tánc által a darab egy eksztatikus szférába lép át. Aztán csak a lihegés marad, a lassuló mozdulatok, és a legvégső mozdulatlanságot végre befogadja a föld.
Örkény Színház
Mohácsi János: e föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY
Rendező:Mohácsi János
Szereplők:
Bíró Kriszta
Debreczeny Csaba
Dóra Béla e.h.
Epres Attila
Gálffi László
Gyabronka József m.v.
Kerekes Éva
Kerekes Viktória
Kocsis Pál m.v.
Némedi Árpád m.v.
Novkov Máté e.h.
Patkós Márton e.h.
Pálya Pompónia e.h.
Takács Nóra Diána
Vajda Milán
Varga Lili e.h.
Zenekar:Kovács Márton, Zságer - Varga Ákos, Rozs Tamás, Gyulai Csaba, Szabó Zoltán
Bemutató: 2014. október 3.
A képek forrása: Puskel Zsolt/Port.hu; Gordon Eszter/Népszava.hu; Toldy Miklós
Facebook-hozzászólások