Tanulmányok Radnóti Miklós költészetéről

Milyen kockázata lehet egy frissen megjelent Radnóti-tanulmánykötetnek? Legfőképpen az, ha nem akar a tűzzel játszani, és pusztán újra kever egyet a kihűlt hamun; ha Radnóti újra a lázas ifjú szerepében vagy épp az utolsó fegyvertűz fényében kerül megvilágításra. Ha nem kockáztat.

Ráadásul a Radnóti Szegedi öröksége Alapítvány által kiadott, a költő életének szegedi időszakára koncentráló 'emlék-tanulmánykötet' attól sem riad vissza, hogy esetleg azzal a mosollyal teszi vissza olvasója a polcra, amivel azokat a könyveket, amelyekben férjeik halála után művészfeleségek emlékeznek a legendák kevésbé legendás szokásaikra: milyen pizsamát hordtak, mi volt a kedvenc vacsorájuk, és egyáltalán milyen udvarlók, házastársak, és barátok voltak. Röviden: nem veszélytelen, amire a könyv vállalkozik.

Nem veszélytelen, mert Szeged vitathatatlanul fontos hely volt Radnóti számára. Pont úgy, ahogy minden fiatal értelmiséginek meghatározóak az egyetemen töltött évei. Otthona volt és első művészi szárnypróbálgatásainak színhelye. Döntő hatások érték itt, nem utolsó sorban két kiemelkedő tanárával, Sík Sándorral és Zolnai Bélával való személyes kapcsolata miatt. Itt folyt "poétikai, kulturális és személyes útkeresésének meghatározó szakasza". És azt, hogy Radnóti tudott saját városában csodát tenni, kétségtelenül nehéz elfogódottság nélkül értelmeznie a szegedieknek. Ennek köszönhető, hogy több írás erős életrajzi hálón keresztül foglalkozik költészetével és jellemével, de az emlékkötet mégsem merül ki pusztán az emlékezésben.

"A kötetben szereplő tanulmányok és esszék egy része filológiai jellegű, másik csoportja az értelmezés síkjára tereli az olvasót, de a komparatisztika módszertanával készült munkák sem hiányoznak, sõt a recepciótörténet sajátosan harmadik évezredbeli, a virtuális világhoz kapcsolódó jelenségei is fölvillannak."

Péter László anekdotázva ír az első szegedi versek születési körülményeiről, és néhány szó szegedi alakváltozatában való megjelenésére hívja fel a figyelmet, ami inkább érdekes megfigyelés marad, és nem kerül kifejtésre. Miklós Péter Radnóti otthonaként és műhelyeként mutatja be Szegedet, hogy milyen volt kapcsolata az írónak tanáraival és diáktársaival, ehhez kapcsolódnak Rakonczai János személyes emlékei.

[kep2]

A könyv következő része inkább az értelmezői nézőpontból közelít: Bogoly József Ágoston eclogákról, a prófétai beszédmódról közöl tanulmányt, Pomogáts Béla a Nem tudhatom című költemény kapcsán foglalkozik a költői identitás kérdésével, míg Szigeti Kovács Viktor a Töredék című verssel. Zsoldos Sándor Radnóti másik 'töredéke' kapcsán vizsgálja a túlélés-fogalmat, Zelena András pedig párhuzamokat keres Radnóti és József Attila között. A kötet záró tanulmánya az elõzõektõl élesen elütő nézőpontból foglalkozik a költővel: Sarnyai Tibor az internet szerepét vizsgálja az irodalmi szocializációban.

A kötet tehát sokszínű, több hangon szól, hiszen eleve nemcsak irodalmárok munkája, de ettől még nem kell, hogy jólsikerültnek tekintsük. Nagy erénye, hogy szinte minden tanulmány egy új Radnóti-kép megformálásán munkálkodik, hogy végre nem pusztán a holokauszt költőjeként foglalkoznak Radnóti Miklóssal. Ez ad egyáltalán lehetőséget arra, hogy alkotásainak igazi értéke napvilágra kerülhessen. Az eddigi, főként etikai vagy ideológiai nézőpont helyett a szövegközpontú értelmezés egy nagyon gazdag költői munkásságot kezd kibontani, aminek fő anyagát az intertextualitások és 'önutalások' hálója képezi.

A kötet tehát kockáztat: egy újszerű értelmezési lehetőséget nyit meg, ami nem akar vitatkozni az eddigi nézőpontokkal, hanem egyszerűen mást kínál. A legtöbb tanulmány kiemeli a költő tudatos identitásalkotási törekvéseit, aminek legintenzívebb időszaka a szegedi évek voltak. Radnóti identitáskeresése pedig - egészen hasonlóan 'recepciótörténetének identitáskeresésével' - számos élményt, hatást magába foglaló, hosszú folyamat. Ezért kaphatnak itt a visszaemlékezés-szerű írások is helyet, és így egészíthetik jól ki a különböző irodalmi tanulmányokat. így lehet méltó emlékezés ez Radnóti születésének századik évfordulóján.

"Surranva kell most élned itt"

Tanulmányok Radnóti Miklósról és költészetéről

Szerkesztette: Miklós Péter, Radnóti Szegedi öröksége Alapítvány, Szeged, 2009.