Free Rainer – A te tévéd is hazudik

A tévé hazudik, butít és szellemi nyomorba dönt. és persze öl is. Ilyen és ezekhez hasonló népszerű közhelyek mentén mozog a rendező, Hans Weingartner Free Rainer című alkotása. A film középponti figurája Rainer (Moritz Bleibtreu), aki egy kereskedelmi tévé producere. Weingartner az ő szemszögéből mutatja be a profitért mindenféle aljas manipulációra képes tévés világot.

A sikeres Rainer úgy él ahogyan azt az átlagember elképzeli: drága kocsikkal, szép barátnővel, luxuslakással, töménytelen mennyiségű alkohollal és kokainnal. Majd jön az elmaradhatatlan fordulat: a megvilágosodás, egy másik szép nő személyében. Pegah (Elsa Schulz Gambard) bosszút áll Raineren, mert évekkel ezelőtt a férfi által készített riportfilm hatására imádott nagyapja, aki felnevelte, öngyilkos lett. Rainer számot vet eddigi munkáival, levonja a következtetés, hogy amit eddig tett az csúnya dolog volt. Elhatározza, hogy ezután jó fiú lesz és a nép kulturális kiművelésének érdekében csak komoly mondanivalóval bíró műsorokat fog készíteni. Ez persze senkit sem érdekel, csúfosan elbukik a nézettségi versenyben, ezért kirúgják. De egy „igazi próféta” nem adja fel! A nézettségi adatok „pozitív” manipulációjába kezd a jó ügy érdekében. Maga köré verbuvált kis csapatával közösen döntik el, hogy mit is szeressen nézni a német polgár, ha egyáltalán tévézik, mert inkább majd olvas, és a tengerparton rohangál fel és alá, mint egy idillikus, intellektuális „szép új világban”.

Az ötlettel, a színészekkel és a képekkel nincs gond, de a történetvezetés és a rendezés már egy kicsit bonyolultabb eset. Moritz Bleibtreu hozza a tőle megszokott formáját, zseniálisan játssza az önelégült tapló figuráját, aki a baleset és a bűnei hatására előbb elkezdi magát utálni, majd a megszállott megtért szerepében sem veszíti el a hitelességét. Elsa Schulz Gambard szintén hihetően gyűlöli, szinte felnyársalja a szemeivel a Bleibtreu által alakított Rainert. Kettejük lelki, viselkedésbeli változásait és az egymáshoz való viszonyuk átalakulását személetesen ábrázolja az operatőr (Christine A. Maier) munkája. Gyakran alkalmaz az ő esetükben közeli kameraállásokat, szokatlan képi megoldásokat. A film elején Rainer szemszögéből látjuk az eseményeket, mind a féktelen száguldozását, a balesetét, valamint a haláltusáját is, amit egy tévés show-műsor formájában képzel el. Vagy amikor Pegah visszaemlékszik a nagyapjával folytatott beszélgetésére, olyan mintha egy régi, besárgult házi videofelvételt néznénk.

Visszatérve az előző bekezdés elején említettekre, a történet időbeli alakulása miatt gyanús egy kicsit az egész. A film logikája néhol megbicsaklik, bár ha jobban meggondoljuk, végig a még hihető és a már nem hihető vékony határmezsgyéjén egyensúlyoz. Rainerről (vele együtt a tévéről is) túlzottan negatív képet mutat, majd egy pillanat alatt 180 fokos fordulatot vesz a karakter. Pegah meg akarta ölni Rainert, de ő is hatalmasat vált, a férfi mellé áll a tévés missziójában, sőt még bele is szeret. Ezeket még csak elfogadjuk valahogy, de az már végképp felfoghatatlan, hogy az ő manipulációjuk hatására egész Németország szellemi virágzásnak indul. Mindenki dokumentumfilmeket, drámákat kezd nézni, majd pedig tévézés helyett olvasni, vagy közösségi életet él. Ez olyan szintű naivitás, hogy már fáj. Azt gondolhatná a néző, hogy a film végére teljesen elveszett a realitásérzéke az íróknak és a rendezőnek is. A lezárás annyira estleges és életidegen, hogy felmerül a kérdés, biztosan komolyan gondolják ezt? Vagy ez csak átverés?

Korántsem kell egy a tévé világát leleplező filmként kezelni a Free Rainert. A rendező nem klisészerűen beszél a tévéről, hiszen azzal nem mondana semmi újat, hogy a tévé rossz. Ő arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy a tévé nem a valóságot közvetíti, ahogyan a filmje sem a reális helyzetét mutatja a médiumnak. Ennek érzékeltetésére végletekig provokálja a nézőt az egyre valóságidegenebb történeti fordulatelemekkel, hogy vegye végre észre: ez átverés. Nem mondja komolyan, amit mond, ahogyan a tévének sem kell mindent elhinni, amit el akar velünk hitetni. A rendező módszere egyszerre ötletes ugyanakkor veszélyes is. A félreértés lehetőségét rejti ugyanis magában, ha a néző nem képes megérteni Weingartnernek ezt a direktbe vett ferdítési célját. Ez esetben nemcsak üzenete siklik el, hanem saját paródiájává is válhat. Viszont ha a néző nem veszi készpénznek, amit lát, és kellő iróniával tudja kezelni azt, akkor működik az alkotás és a tanulság is célba ér.

Free Rainer - A te tévéd is hazudik (Free Rainer)
színes feliratos osztrák-német dráma, 120 perc, 2007

rendező: Hans Weingartner
forgatókönyvíró: Hans Weingartner, Katharina Held
zeneszerző: Andreas Wodraschke, Adem Ilhan
operatőr: Christine A. Maier
producer: Barbara Albert, Martin Gschlacht
vágó: Andreas Wodraschke
szereplők:
Moritz Bleibtreu (Rainer)
Elsa Schulz Gambard (Pegah)
Milan Peschel (Phillip)
Simone Hanselmann (Anna)
Gregor Bloéb (Maiwald)

Képek és az adatok forrása: www.port.hu