Ferde víz
Ferde víz, 1995, fekete-fehér fénykép, 36 x 24 cm
A ferdén álló víz ötlete egy éjszakába nyúló társalgásnak köszönhető, amikor megpróbáltuk a művészeket sújtó technikai problémákat abszolutizálni és egyszersmind abszurddá tenni. Faa Balázs barátom kijelentette, hogy ő a fejjel lefelé égő gyertyát fogja kiállítani, mire én a ‘ferde vizet’ javasoltam. Az akkori ‘nyers’ verzió egy szikár, de annál hatásosabb tárgyegyüttest vizionált: asztal, rajta egy pohár s benne a víz, ferdén. Bár a dolog ilyen formában történő megvalósítására − természetesen − nem tettem kísérletet, de a gondolat továbbra is ott lappangott a fejemben, mígnem két év elteltével egy másfajta megoldásra leltem.
Mint ismeretes, forgó mozgás hatására a folyadékok felszíne parabolikussá válik. Ha vízzel teli poharat helyezünk egy megpörgetett asztallapra, a pohárban lévő víz immár nem ‘vízszintesen’ áll, hanem ferde pozíciót vesz fel; a ferdeség mértéke természetesen a sebesség függvényeként jelentkezik. Azt, hogy ez így van, persze külső nézőpontból szabad szemmel még nem feltétlenül látjuk, hiszen egy gyorsan mozgó esemény tulajdonságainak észlelése körülményes dolog. Viszont, ha szemünket egy fényképezőgéppel helyettesítjük, a szokatlan térbeli viszonylatok megmutathatóvá válnak. Ha a kamera maga is az asztallapon, vagyis a forgó rendszerben helyezkedik el, még egyszerűbb lesz a dolgunk, hiszen már nem kell azzal vacakolni, hogy a kellő időpontban – a megfelelő nézetet elkapva – exponáljunk, hanem bármikor fényképezhetünk s az eredmény mindig jó lesz.
Pszichés koordinátarendszerünk egyik tengelyét a függőleges, másikat a vízszintes jelenti. Ez a rendszer – szemben a matematika elvont koordinátáival – nem forgatható, tologatható könnyedén, hiszen fizikai törvényszerűségekhez kapcsolódik. Függőleges, ahogy a dolgok függenek, lógnak, leesnek. Vízszintes, ahogy elterülnek. A vízszintes átformálása, a fogalom megszokott jelentéséből való kiforgatása persze maga is fizikai törvényszerűségek szerint zajlik, de ez már nem abban a tapasztalati mezőben történik, amit a konyhából ismerünk. A kép ‘erejét’ az adja, hogy megszokott dolgok egy másik erőtérbe kerülnek, és ennek következményei láthatóvá válnak, vagy máshogy fogalmazva: környezetünk dolgai az ismert törvényszerűségek átcsoportosításával másképpen mutatkoznak meg.
http://www.c3.hu/~acsorgo/
Facebook-hozzászólások