Interjú Ekési Orsolyával, akinek a Faludi Filmszemlén az Ég madara című filmjét díjjal jutalmazta a KuK

Mikor és mióta foglalkozol filmkészítéssel?
2008 nyarán a Faludi Akadémia kiírta pályázatát, miszerint a Bizalom témában amatőr filmeket várnak. Volt egy ötletem, mellyel megkerestem egy operatőrt a Duna Tv-ben. Ugyan tudta, hogy tapasztalatlan vagyok még a filmrendezésben, a forgatókönyv elolvasása után mégis igent mondott. Kerestem mellé világosítót, szereplőket, engedélyeket szereztem be, szóval elindult a folyamat, és egyszer csak ott álltunk a felszereléssel a helyszínen és megnyomtuk a felvétel gombot. így készült el a Hétfő, két nap alatt, rendkívül jó hangulatban, és ezt csak tetézte, hogy díjat is kapott, majd szinte minden kisfilmes fesztiválon, illetve a 40. Magyar Filmszemlén is a versenyfilmek között szerepelt. Tehát a kezdet igen jól sikerült, és ez adott bátorságot a csapatnak, hogy belevágjunk a következőbe, az ég madarába.

Kik voltak rád nagy hatással?
Tarkovszkij összes filmje, leírt gondolata, filozófiája. Mert neki volt, és benne van a filmjeiben, könyveiben. Szeretem még Szász János munkáit, Jarmusch-t, Anders Thomas Jensent, szóval hatni tud rám sok műfaj, ha jó a film. Amiben benne foglaltatik a jó forgatókönyv, a rendezés, az operatőri munka, a világítás, a jól megválasztott karakterek, a csapat hangulata, és ha én ebből semmit sem veszek észre, mert csak a filmet látom, és benne vagyok én is, vagy az bennem. Ez értehető?

Mi az, ami elindított?
Mikor leérettségiztem, mindenképpen a filmmel szerettem volna foglalkozni, faltam a filmeket, és első lépcsőnek adódott a helyi televízió Tatabányán. Voltam videovágó, szerkesztő, riporter, hírolvasó, rendezőasszisztens, felvételvezető. Mikor aztán nekifogtunk a Hétfőnek, a már szerzett tapasztalatokkal próbáltam dolgozni, hiszen iskolát ez irányban nem végeztem. Ami egyébként valóban elindított az az, hogy az emberek, akiket akkor ismeretlenül megkerestem és felkértem, nem ígérve pénzt a munkáért, vállalták a filmet, mert szeretnek alkotni, és hisznek a jó csapat erejében, sőt ezért még áldozatot is hoznak.

Honnan jött az újabb film ötlete?
A Faludi Akadémia szemléjének díjkiosztóján hirdették ki a következő év témáját. Ez 2009-re a Csodát jelentette. Abban a pillanatban elkezdett forogni a kerék a fejemben, hogy mit lehetne előhalászni. Bementem egy üzletbe, s vettem egy hanglemezt, a Dresch Quartet élő Nád című albumát. Szerelem lett első hallásra, és így igen hamar megszületett a film alapötlete, amit aztán fel kellett öltöztetni. Sokat tanult (legalábbis tanították őket) munkatársaim óva intettek tőle, hogy belefogjunk, mert nagy falatnak ígérkezett, de mi azt gondoltuk meg kell csinálni, mert szeretjük ha forog a kamera, és így tanulunk igazán.

S akkor ez is egy önerőből készült film?
Mondhatjuk, hogy konyhapénzből. Szerencsére emiatt nem történtek válások a stábban. Utólag szerencsére sikerült a Duna Tv-től kérni egy kis támogatást, de mondhatom, hogy ez a film, ha nem is mindenkinek okoz élményt, azért szép, mert egy olyan lelkes csapat készítette, amely sokat áldozott rá.

Hogy telt a forgatás? Meddig tartott az előkészítés, a forgatás, az utómunka?
Kemény munka volt a stábnak, hiszen nyár közepén a 40 fokban folyóparton forgattunk, ahol felturbósíthatták vérbankjukat a szúnyogok. Bendó Zsuzsanna, aki a verkfotósunk is volt, jó pillanatokat örökített meg, és ezek láthatóak a honlapján, szóval a hangulatról elég ennyi, mert egyébként úgyis elmondhatatlan az az állapot. Az előkészítés valójában abból állt, hogy mivel olyannyira amatőr szereplőkkel dolgoztunk, mint antikbútor-kereskedő, túraboltos vagy akár egy festőművész, szóval őket kellett olyan helyzetekbe hoznunk, hogy a forgatás pillanatában azzá tudjanak válni, akivé én szeretném. Az utómunkában pedig Bartos Bence segített, akinél alkalmazkodóbb, de ugyanakkor határozott vágót nem ismerek. Négy napot forgattunk, és egy nap alatt vágtunk. Persze pontos scriptet készítettünk, ami ehhez elengedhetetlen. Aztán voltak kisebb simítások, meg persze a hangutómunka.

Ez viszonylag rövid idő.
Az. és mindez úgy, hogy nem volt sem gyártás-, sem felvételvezető. Ez hiba is. átállások között én kentem a szendvicset a stábnak. így pedig nehéz a feladatra koncentrálni. A szendvics sótlan lett, a film meg nem sikerült olyanra, amilyennnek elképzeltem. Két nagyobb névvel is forgatunk, Lázár Katival és Dióssi Gáborral, akik nagy alázattal vállalták a dolgot. Nagy erőt ad, ha ilyen emberek bíznak benned.

Milyen filmszemlékre nevezted be a filmedet?
A Faludi Filmszemlére, a Magyar Filmszemlére, a MediaWave-re, s tulajdonképpen mindenhová, ahová csak lehetett. Szeretném, ha bejutna a Bushora meg a miskolci Cinefestre. Ott voltam mint rendező asszisztens a nyáron, nagyon színvonalas filmeket láttunk, pazar vendéglátással.

Milyen volt eddig a fogadtatása?
Nem volt két olyan kritika, ami azonos pontokat emelt volna ki a filmről. Mindig mást találtak úgy, hogy lehetett volna másképpen csinálni. Nagyon sok tanácsot kaptam, ezekből kell szűrnöm. Tudom, nem az lett, amit én szerettem volna, de vállalom, mi így tanulunk. és örülök, mert a stáb tovább működik.

Tervek a jövőre nézve?
Vannak. Kisjátékfilm.

Akkor nem látod nagyon pesszimistán a jövőt?
Az első film úgy jött össze, hogy az emberek, akikkel nem dolgoztam együtt – csak azt tudtam, hogy érteni fogják, amire gondolok –, azt mondták, hogy jó, akkor megcsinálják a filmet velem. Ezután úgy érzem, elsősorban a lelkesedésre és a hozzáértésre van szükség, mert ha ezek hiányoznak, akkor a pénz mit sem ér. Akkor úgysem lesz olyan a film. Amikor a Hétfő összejött, úgy érzem, azon a filmen egy áldás ült… Felhívtam a metrót és megszerveztem, hogy forgathassunk a metróban. én ezt egy hónappal korábban el sem tudtam volna képzelni. Soha nem ütköztem akadályba a forgatás folyamán. Az elkészült filmet meg szerették az emberek, a hangulatát. Igen, azt gondolom, hogy a pénz nagy úr, de nem a legnagyobb.