Isten hozott az Isten háta mögött

A legújabb sikeres francia komédiából megtudhatjuk, hogy a francia postás nem kétszer csenget, hanem minden héten egyszer, péntekenként harangozik. Legalábbis a Dany Boon által írt és rendezett filmben, melyben még az egyik főszerepet, a harangozó postást, Antoine-t is ő alakítja.

[kozep]

[/kozep]

Philippe mindent megtenne azért, hogy a Riviérára helyezzék át postavezetőnek, hogy ezzel is elégedetlen neje kedvére tegyen. A cél érdekében nem riad vissza semmitől, még a hazugságtól sem. Meg is kapja az áthelyezést, igaz, nem a Riviérára, de ez is megteszi. Pontosabban csak megtenné, mivel ahogy lennie kell, kiderül az igazság, így a kirúgásnál is szörnyűbb dologgal büntetik: északra helyezik! Berguesbe, ahol szinte már majdnem északi -sarki hideg van. és még ez sem elég! Az ott lakó emberek is nagyon furcsák, más nyelvet beszélnek: a „sötömit”. Nincs mit tenni, ha lassan is, de eljut Philippe északra. A családja nélkül, hiszen olyan rideg és zord helyre nem lehet a gyereket vinni, vele meg maradnia kell valakinek, így inkább az asszony sem megy urával. Különben is, az ő hibája, szenvedjen, fázzon egyedül!

Talán ennyi bevezetőből is kitűnik, hogy a film az emberi előítéletek eltúlzásával, az azokból adódó félreértések sokaságával operál. A délről jövő minden rosszat és szörnyűt elhisz, amit csak mondanak neki az északi vidékről. A tévhitek elmondásához a film hangulatától kicsit elütő, zavaró módot választott a rendező. Ez a jelenet a Keresztapa - filmek hangulatát idézi: ül egy idős férfi a sötétben, a feleség északról származó rokona, aki riogatja Philippet minden rosszal, de leginkább a „sötömi” nyelvváltozattal. Megérkezése után, ami csak lehet, rosszul alakul, nem egyszer félreértések, sértődések okozója az észak-déli ellentét. Mindkét fél részéről: az északiaknak gyanús a fellengzős délinek tűnő új főnök; Philippe pedig folyton azt hiszi, hogy csak mert messziről jött és déli, hülyének nézik és biztos át akarják verni. ám idővel rájön, hogy alaptalanok az előítéletei. Nincs is olyan hideg, az emberek is kedvesek, ha már megérti, amit mondanak. Meglepő módon a feleségével is jobban kijön, amióta csak hétvégeken találkoznak és úgy tesz, mint aki nagyon szenved az északi munkahelyén családja jólétének érdekében. Már kezd minden szépen alakulni, szinte már boldog helyiként él Philippe Berguesben, amikor jön az újabb fordulat. Felébred a feleség lelkiismerete és szerelme, és kijelenti:  bizony ő is megy északra.

[kozep]

[/kozep]

Pont azért jó vígjáték ez a film, mert egyik helyzet, történés se erőltetett, nincs az unalomig húzva, ismételve. Szépen felvezetik, előkészítik a poénokat, majd hagyják azokat elsülni, és már jön is a csavar, az újabb komikumot magában rejtő lehetőség. Nincs ideje a nézőnek unatkozni, vagy azon gondolkodni, mi fog történni a következő pillanatban, ha mégis megtenné, úgysem sikerülne kitalálnia. Ugyanis semmi sem úgy történik, ahogyan azt várnánk - ez a film másik nagy érdeme. Annak ellenére, hogy ismerős helyzeteket, alapötleteket vonultat föl, ezeket mégsem az elvárt sablonnak megfelelően fejezi be. Hiszen tudjuk, úgyis ki fog derülni a turpisság, a felesége mindenre rájön, de nem, úgy ahogyan várnánk. Már csak ráadás a két szerencsétlenkedő főszereplőt játszó Dany Boon és Kad Merad alkotta páros. Remekül kiegészítik és erősítik egymás alakítását. Mindketten remek helyzetkomikusok és nagy nevettetőkhöz illő mimikával megáldottak. Erről nem nehéz meggyőződnie a nézőknek, hiszen a kamera általában az ő arcjátékukra koncentrál. Nemcsak a főszereplők erős komikusi vénáját sikerül az operatőrnek jól érzékeltetnie, hanem Philippe két „otthonának” kontrasztját is. Az eredetit csak belső jelenetekkel ismerteti, vagy csak egy-egy utca részletet enged belőle látni. A második otthonává előlépett Bergues-t viszont szinte minden oldaláról, gyakori külső helyszínekkel ábrázolja. Egyik a bezárt, szűkös régi, míg a másik maga a nyitott tér, a szabadság.

[kozep]

[/kozep]

Szinte már a néző sem akar elszakadni a filmtől, ahogyan Philippe sem Bergues-től. Hiszen egy kedves komédiához kapunk egy festőien gyönyörű környezetet, bájos városkával és szeretnivaló lakókkal. Ez a film egy üdítő színfolt a mai eltúlzott, görcsösen nevettetni akaró (többségében) amerikai vígjátékok között. Dany Boon-nak sikerült egy olyan filmet alkotnia, ami úgy képes megnevettetni a nézőit, hogy közben nem válik saját maga paródiájává, csak egyszerűen él a műfaj adta klasszikus fogásokkal, mindenfajta erőlködés és túlzás nélkül.

értékelés: 9/10

Isten hozott az Isten háta mögött (Bienvenue chez les Ch'tis)
színes feliratos francia vígjáték, 106 perc, 2008.

Rendező: Dany Boon
Forgatókönyvíró: Dany Boon, Alexandre Charlot, Franck Magnier
Zeneszerző: Philippe Rombi
Operatőr: Pierre Aim
Producer: Claude Berri
Vágó: Luc Barnier

Szereplő(k):
Dany Boon (Antoine Bailleul)
Kad Merad (Philippe Abrams)
Zoé Félix (Julie Abrams)
Anne Marivin (Annabelle Deconninck)
Philippe Duquesne (Fabrice Canoli)