Folyóiratszemle - Aspecto
Az olvasók közül többen is forgathattak már olyan filozófiai folyóiratot, melynek programjában szerepel az ismeretterjesztés a filozófiai szakmán kívül álló, szélesebb, művelt közönség számára. E szép célt többféleképpen is el lehet érni, azonban sohasem jár áldozatok nélkül – legtöbbször túl felszínessé válik. „Mi végre van ez a filozófiai folyóirat?” – teszik fel ezután gyakran a kérdést. Az Aspecto című folyóirat létrehozói azonban e kérdést úgy válaszolják meg, hogy új lépésekre is elszánják magukat programjukban.
A sajnos túlságosan is apró betűkkel szedett kötet első számának témája a Változás. A nyitószöveg Moldvay Tamás Változás és idő című írását készíti elő, melyben az arisztotelészi idő- (és változás)koncepcióra épülő fenomenológiai beállítódásokra kíván rámutatni. Arra tehát , amit a 20. századi gondolkodás – Heideggerrel és Derridával az élen – primitív korszakként értelmezett. A jól struktúrált szöveg stílusa egyéni és világos, illetve sem tartalmilag, sem formailag nincs túlterhelve – ez szerencsére a kötet többi írásáról is elmondható. Azonban általánosan megjegyezhető az is, hogy néhol igencsak túlzottan hosszúak a lábjegyzetek.
Moldvay tanulmányát Komorjai László Doppler-effektus című írása követi1. A szerző a kanti és a husserli idő- (és megint csak változás-) koncepciók módszertanának fúzióját hívja segítségül azon kérdés megválaszolására, hogy lehetséges-e az idő változását e fizikai jelenség időbeli változataként elgondolni. Majd tovább tágulnak a rovatban már jól kirajzolódó filozófiatörténeti dimenziók: Isztray Simon a változás Nietzsche-i átértékeléséről ír, amely egyfajta útbaigazítást nyújt az olvasónak. Pintér Judit Nóra a traumát, a változást és a tapasztalatot ismerteti az olvasókkal pszichológiai – de nem pszichologizáló – kontextusban.
Minderre pedig jó kiegészítő feleletként szolgál Ullmann Tamás A változás tapasztalata című tanulmánya. A szerző arról értekezik, hogy mi történik, amikor valamilyen konkrét szituációban hirtelen eszünkbe ötlik valami, amit már azelőtt is tudtunk, de mindaddig – Hegel után szabadon – „tudatunk háta mögött” volt. E jelenség husserli vizsgálatát tárja elénk az írás, világos, követhető elméleti magyarázatokkal és – számomra legalábbis – szórakoztató példákkal.
Az Aspektusok rovatban a szám témájához szorosan nem kapcsolódó, de általánosságban véve fontos írások kerülnek napvilágra. Márkus György a trauma mindennapi életben történő „átesztétizálásáról” és „átszcientizálásáról” ír.
Mezei Balázs filozófiatörténeti esszéjében a fenomenológia gondolkodási ívét mutatja be, Brentano-tól és Husserltől kezdve, Heideggeren és Scheleren át – utóbbiról egy tudományos szövegben nem megszokott, de természetesen kellőképpen visszafogott lelkesedéssel ír – egészen az utolsó francia utódig, Lévinas-ig bezárólag. Ezen az eszmei síkon úgy halad végig, hogy az említett filozófusok azon gondolatait mutatja be, melyeknek tárgya az intencionális valóság. Tengelyi László rovatzáró tanulmányában analitikus, tapasztalatelméleti, hermeneutikai és fenomenológiai fegyverzettel próbálja megostromolni a cselekvés narratív értelmezésének problémáit. Azt azonban ő is elismeri, a tapasztalás, az önazonosság és a szabad cselekvés kérdéseit tisztázva további kutatást igénylő kérdések merülnek fel.
Hogyan tanulhat egy fenomenológus másoktól? – teszi fel a kérdést Rónai András a Vita rovatban. Problémafelvetései jogosak, így rajta már biztosan nem múlik, hogy a szerkesztők reményei szerint a következő számban elinduló vita – mely mind a fenomenológián „innen” és a fenomenológián „túl” lévő gondolkodók számára is hasznos lehet – érdemi szinten kezdődik-e el vagy sem. A lapot a Reflex rovat zárja, melyben három gondosan felépített, már-már tanulmányszerű könyvrecenziót olvashatunk. Ezen írások nem csak ismertető jellegű ítéletalkotások, hanem hasznos útmutatók is a művek olvasásához.
Az Aspecto működtetői tehát mind a közölt írásokkal, mind programjukkal egyaránt igényt tartanak egy internetes közösség mielőbbi létrehozására, vitákra, kritikákra, illetve új szerzőkre. Mindezek által egy újfajta küldetést kívánnak teljesíteni, amely a fenomenológiai gondolkodás teoretikus előtérbe-, vagy inkább „agorába” segítése, és annak módszeres közismertté tétele között egyensúlyoz, ugyanakkor mindezzel a hazai filozófiai élet felpezsdítését is remélik. Ez utóbbira pedig, úgy hiszem, minden magyar gondolkodónak –legyen akármilyen végzettsége, látogasson akármilyen intézményt – szüksége van, szüksége kell, hogy legyen.
1Aki hallott már elszáguldó, szirénázó autót, tapasztalnia kellett a következő fizikai jelenséget – közeledéskor az autó szirénájának hangja mintha emelkedne, távozáskor pedig mintha mélyülne.
Honlapcím: http://www.fenomenologia.hu
Aspecto 2008/1 – (Kiadja a Magyar Fenomenológiai Egyesület)
Facebook-hozzászólások