Lorna csendje

Ezerszer megfogadtam már, hogy csak úgy ülök be moziba, hogy semmilyen, vagy csak nagyon hiányos előzetes tudásom van az adott filmről. Ez azonban szinte megvalósíthatatlan. Mire hazánkba ér mondjuk egy cannes-i díjnyertes film – jelen esetben a Lorna csendje – már tucatnyi értelmezés lát napvilágot. A film végén, a stáblista olvasása közben, azon gondolkodom, hogy mennyit ártott a befogadásnak a megannyi (mint később kiderült) félreértelmezés.

Merthogy a Lorna csendje egyáltalán nem a – filmes körökben is rendkívül aktuális – bevándorlás-többnemzetiség témakörét feszegeti. Azt gondolom, hogy a Dardenne fivérek művének fő kérdése teljesen más. A Lorna csendje arról az egzisztenciális kiszolgáltatottságról, illetve idegenség-érzésről szól, amely nem feltétlenül csak a bevándorlók problémája, sőt. Arról, hogy mi történik az idegen társadalomba való „beilleszkedés” után, eddig még senki sem beszélt filmen. Ezt a benyomásomat erősíti meg a forgatókönyv felépítése, amelynek egyik nagy erénye, hogy a látszólag legfontosabb probléma megoldásától indul a történet: az Albániából bevándorolt fiatal nő egy bankban vidáman újságolja, hogy megkapta a belga állampolgárságot.

A történet a felszínen egyetlen probléma köré csoportosul. Lorna, aki érdekházasságot kötött egy belga heroinista junkie-val, álmai megvalósításához – snack bárt akar nyitni szeretőjével – új lehetőséget kap: nagy összeg üti a markát, ha hozzámegy egy orosz, belga állampolgárságra áhítozó maffiózóhoz. Ahhoz hogy ez létrejöhessen, „csak” a drogos férjet kell eltüntetni.

Lorna erkölcsi útvesztőbe kerül, és ezt a lelki (fel)őrlődést a rendezők zavarbaejtő mérték-, és távolságtartással mutatják be nekünk. A Dardenne testvérek a dokumentumfilmek világából jöttek, majd 1999-ben a Rosetta című játékfilmjükkel érkeztek meg az európai film elitjébe. Azóta védjegyszerűvé vált dokumentarista, valóságközeli filmkészítési technikájuk. A főszereplőt ebben az alkotásukban is főleg közeli beállításokban figyelhetjük meg, a kamera szinte végig Lorna arcára koncentrál. A közelik ellenére a filmben megmarad az objektív elbeszélésmód. Lornában így egy olyan pátosztól mentes, ellentmondásos jellemet ábrázol a mű, mely fájóan ismerős lehet hétköznapjainkból is. Nem is hagyományos értelemben vett főszereplő ő: sokkal inkább az, akinél a film fő kérdései összpontosulnak.

De akkor mi is az az erkölcsi útvesztő, amibe Lorna bekerül? Mi történik akkor, ha egy addig teljesen világos lelki hozzáállás hirtelen megváltozik? A főhősnő ugyanis egyre közelebb kerül Claudy-hoz, a drogos álférjhez, akitől a jobb üzlet érdekében (házasság az orosz maffiózóval) mihamarabb meg kellene szabadulnia. A történéseket azonban már nem Lorna irányítja: Claudy-t megölik. Egészen meghökkentő, de utólag teljesen jogos döntés a rendezők részéről, hogy a konkrét gyilkosságból semmit nem látunk. Ezzel a gesztussal a hangsúly a hogyanról a miértre kerül át. A Claudy után maradt űr fenyegető hangulatot ad a filmnek. Nagyon finom fogás, ahogy ezt a kihagyásos elbeszélésmód eléri. Egy nem látott jelenet adja a történések fő mozgatórugóját.

Hangsúlyos az a képsor is, mikor Lorna álma beteljesülésekor – a leendő snack bárban – hirtelen rosszul lesz. Vajon meddig mehetsz el saját önző érdekeid megvalósításában? A főhősnő személyiségének kettőssége csak ezután ölt igazán testet. Miközben láthatóan szenved a közvetve elkövetett bűn súlyától, cselekedni mégsem képes. Lorna hallgat, és az irracionalitásba „menekül”, szemünk láttára szakad el a valóságtól. A film utolsó jelenetsora már nem illeszkedik az addigi realista miliőhöz. Lorna egy erdei faházban húzza meg magát, ahol csak képzelt születendő gyermekével „kommunikál”. Meglepő végkifejlet ez, az addigi tényszerű narrációhoz képest.

A Lorna csendjét nem tudtam nem párhuzamba állítani az utóbbi évek talán legmegrázóbb filmjével, Cristian Mungiu 4 hónap, 3 hét, 2 nap című alkotásával. Az abortusz témáján keresztül, Mungiu művében is egy gyilkosság motivációinak, és megélésének históriáját látjuk. Amíg azonban a 4 hónap… esetében a film engedi, hogy szereplői problémáival azonosulhassunk, addig Lornát végig nagyobb távolságból láttatják az alkotók. Mindkét film epilógusszerű lezárása rengeteg termékeny kételyt ébreszthet nézőjében. Az európai film egyik irányvonala, úgy tűnik, újra a dokumentumszerű realizmuson keresztül próbálja megválaszolatlan (megválaszolhatatlan?) kérdéseinket – születés, halál, bűn, kiszolgáltatottság – eddig nem ismert módszerrel újramesélni, értelmezni.

Értékelés: 8/10 

Lorna csendje (Le silence de Lorna)
színes feliratos belga-angol-francia-olasz filmdráma, 105 perc, 2008

Rendező: Luc Dardenne, Jean-Pierre Dardenne
Forgatókönyvíró: Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne
Szereplők: Arta Dobroshi (Lorna), Jérémie Renier (Claudy Moreau), Fabrizio Rongione (Fabio), Morgan Marinne (Spirou), Olivier Gourmet (nyomozó), Grigori Manukov (Kosztya)

Képek forrása: www.festival-cannes.com