Csak egy szerelmesfilm?

Képzeljük el az Aludj csak, én álmodom című amerikai, kommersz, romantikus vígjátékot cukormáz nélkül! Nem megy? Ole Bornedal-nak sikerült. A végeredmény egy dán filmdráma, enyhe krimivel fűszerezve. Julia (Rebecka Hemse) súlyosan megsérül egy autóbalesetben, melynek Jonas (Anders W. Berthelsen) az okozója – még ha közvetetten is. Mivel felelősnek érzi magát, meglátogatja a kómában fekvő lányt a kórházban, ahol – azért, hogy beengedjék, – azt hazudja, ő a barátja. Ráadásul a család is ott van, akik ugyanúgy elhiszik, hogy ő a már sokat emlegetett Sebastian, akivel Julia Vietnamban ismerkedett meg. Már éppen bevallaná Jonas, hogy az egész csak egy félreértés, amikor a lány felébred. Szerencséjére nem emlékszik sem rá, sem a Vietnamban történtekre, sőt még 90%-ban meg is vakult, így Jonas marad, és tovább játssza a barát szerepét – ami nem is esik annyira nehezére.

Egy kicsit levon a film hitelességéből, hogy nem jelenik meg a kétely senkiben sem. Olyan jóhiszeműen, naivan elhisz mindenki mindent, konkrét bizonyíték nélkül, hogy az már zavarba ejtő. Főleg Julia karakterétől lenne elvárható némi bizalmatlanság, hiszen kiszolgáltatott helyzetben van. Kénytelen megbízni a családjában és a férfiban, aki a barátjának mondja magát. Egészen a film végéig képes hinni Jonasnak, és amikor meginog, akkor is egy idegenben bízva teszi ezt.

Közben még egy érdekes kérdést felvet ez a „szerelmes történet”: a bizalom kérdésén túl azt, hogy mi mozgatja az embert? Hiszen a másik főszereplő sem úgy viselkedik, ahogyan azt elvárnánk tőle. Nem magányossága miatt, szerelmet keresve kerül hazugságspirálba, éppen ellenkezőleg. Külső szemlélőknek úgy tűnhet, hogy boldogan él feleségével és két gyermekével, de ez csak a látszat. Már elege van a megszokott életéből. A mindennapok elől menekül az új és rejtélyes szerelem lehetősége felé. Tényleg a lány érdekli, vagy csak a titok vonzza?

Mindezeket a rendező,Ole Bornedal három rövid, de hatásos jelenettel vezeti fel, melyek rögtön azt is megmagyarázzák, hogy miért is félrevezető a film címe. Az elsőben egy sötétben, esőben az aszfalton fekvő, haldokló férfi (Jonas), a másodikban egy boldognak tűnő házaspár látható (Jonas és Mette), a harmadikban pedig egy nő szíven lövi szerelmét (Julia Sebastiant). A cselekmény időkezelése nem lineáris, hiszen hol a jelenben, hol a múltban vagyunk. Ezt a tematikát az egész filmen végigvezeti a rendező. Sőt van, hogy két esemény párhuzamosan fut, legalábbis Jonas számára. A kontrasztot vizuálisan is tovább hangsúlyozza. Ugyanis amikor a múltban, vagyis Vietnamban vagyunk, akkor általában világos, meleg tónusú természeti, szabadtéri képekkel ábrázol; míg a jelenben, Dániában, a sötét és rideg zárttéri jelenetek dominálnak.

A film éppen annyit és úgy hallgat el, hogy még ki lehessen következtetni a történteket. Talán csak ott veszít a történetvezetés a feszességéből, hogy kicsit későn érkezik el a tetőpont: amikor végre Julia is képes lesz mindent és mindenkit tisztán látni. A lezárás eléggé klisészerű, hiszen a záró jelenetekből kiderül, hogy Julia kénytelen lesz szembenézni naivságának, Jonas pedig kíváncsiságának, keresésvágyának következményeivel. De ennek ellenére a végeredmény még így is egy izgalmakkal és feszültségekkel teli dráma: éppen annyi humorral, ami – ha csak egy árnyalatnyit is, de – enyhít a film sötét világán. Mindezt úgy teszi, hogy közben nem válik saját maga paródiájává.

Értékelés: 7/10

Csak egy szerelmesfilm (Kaerlighed pa film / Just Another Love Story)
színes feliratos dán filmdráma, 100 perc, 2007

Rendező: Ole Bornedal
Forgatókönyvíró: Ole Bornedal
Operatőr: Dan Laustsen
Zene: Joachim Holbek
Producer: Michael Obel
Vágó: Anders Villadsen
Szereplők: Anders W. Berthelsen (Jonas), Rebecka Hemse (Julia), Nikolaj Lie Kaas (Sebastian), Charlotte Fich (Mette), Dejan Cukic (Frank), Fanny Bornedal (Clara)

Képek forrása: www.port.hu