Átkelés (nyolc soron)

Október van, ólmos eső esik,

– eltakarja az egyetlen érvényes menedéket: az égi kéket. Hová rejtőzzek? Ismét csak hagyni kell, hogy rám találjanak, hogy elrejtsenek holmi sátrak alá, holmi idegenek… Hozzád indultam én! Hát már sohasem érkezek meg? Minden nap cipelni kell a mentőövet, s az utolsó kenetet. Minden nap sír az ég, a megtagadott, az elrejtett.

nem számít, hány fok van,

– a hideg tumultusban kívül-belül zúzmara. Nem számítanak a számok, a színek. Egyedül a meleg számítana. Igen. Egyedül az számít, ami nincs. Micsoda köd. Micsoda örvény. Micsoda halál. Készen kell lenni, emberek!

fehér inget veszek.

– nem fogják látni, hogy már csak az ünneplő ruhám maradt. Nem fogják észrevenni gyászom. Angyalnak tetteti magát! – ezt fogják gondolni, s mondani majd. Nem láthatják, hogy a fehér ing alatt vacogok, hogy az égi kék testembe költözött, kihűlök, megfagyok. Egyedül az utamból félreálló koldusok tudják: a szívem mozdulatlan.

Gyaloglok át a tömegsírokon,

– hiába áll a város, benne csecsemőt felmutató kismama: minden életben a halál lakozik. Mielőtt porrá válik, utoljára temető lesz, sírtenger, ahol sirály helyett pattintott holló fészkel. Átkelek minden halálon, hogy szokjon a halál, hogy megszeressen –

míg hozzád érkezek.

– mert tőled a halálnál is jobban félek. Ne kérdezd: ki vagy! Nincs neved. Örökké hozzád készültem. Úton vagyok. Ha kinézel, láthatod: fehér ingben gyalogolok. Ólmos eső esik. Ki hozzád érkezik már csak az árnyékom.

Ne lennél otthon!

– első emlékem voltál; az egyetlen, akihez visszataláltam. Éjfél van. Leoltod a lámpát – akárha magamat látnám! Utoljára fekszel le, lesz-e, aki felkel, és ki kel majd fel, ha újból megvirrad?

Ma sem tudok írni rólad,

– talán a középkorban élek, hogy csak látni tudlak? És sírni tudlak? Hát tudás a látás? Tapasztalat? És miért béna a kéz, a szó, miért halott? Lásd, itt vagyok. Fehér keresztelőingben. Ahogy szeretted. Átkeltem évtizedeken, és tömegsírokon, hogy itt legyek…

ma is csak szeretlek.

* * * * *

Átkelés

Október van, ólmos eső esik,

nem számít, hány fok van,

fehér inget veszek.

Gyaloglok át a tömegsírokon,

míg hozzád érkezek.

Ne lennél otthon!

Ma sem tudok írni rólad,

ma is csak szeretlek.