Érzelgős akarok lenni

Nehéz  üvegszívet kaptam ajándékba. Megpróbáltam a karácsonyfára tenni, lehúzta ágait. Megszületett a tervem varrott betondíszekkel. Ez egy érzelgős munka. Nagy betűkkel bevéstem a rajzom mellé  "nem akarok érzelgős lenni". Kis idő elteltével úgy gondoltam, miért ne lehetnék egyszer érzelgős. Így lett a cím:

ÉRZELGŐS AKAROK LENNI

A díszekről: a karácsonyfát kétféle dísszel díszítettem, szív és csillagszóró. A szívnél anatómiai érrendszer a hímzésminta. Több munkámban használtam az anatómiai érrendszert mint motívumot, a tüdőt, az emberi test egész érrendszerét. Célom ezzel többek között az, hogy egy nagyon élő dolgot társítsak egy élettelen, kemény, rideg anyaggal mint a beton.

A varrás mint meditáció van jelen a művészetemben.

Csillagszóró: a pillanatnyi fénytüneményt szeretném rögzíteni egy motívumba.

Legutóbbi munkáim sorozatcíme: Mulandóság rögzítése, ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik a csillagszóró fényének, így az idő pillanatnyiságának rögzítése.

Munkáim nagy részében benne van a lehetetlen megkísértése, maga a betonhímzés is egy kicsit lehetetlen. Ebben a munkámban is benne van a lehetetlen. Egy nagy 13m-es fenyőt helyeztem egy viszonylag szűk pincehelyiségbe vízszintesen lebegtetve. Sok ember első reakciója az volt, „Hogyan került le ez a nagy fenyő ide?”

Kislányommal beszélgetve, kérdeztem tőle, mi a véleménye a kiállításomról. Ő ezt mondta: „Szerintem ezt az óriás fenyőt csak az angyal hozhatta.”

Ennyit a lehetetlenről.

(Zsikla Mónika beszámolója a kiállításról erre a linkre kattintva érhető el.)