„Spiritualitás a XX. századi magyar művészetben” – kiállítás a felújított sopronbánfalvi pálos-karmelita kolostorban

Ellentmondások sorával kell megküzdenie a látogatónak, amíg eljut az egykori kolostorépület első emeletére, a valamikori noviciátus-terembe, a kiállítás helyszínére. Az épület neve őrzi a történetét: 1482-től, a török pusztítások miatti megszakításokkal 1786-ig, feloszlatásáig működött itt a pálos rend, 1891-1950 között pedig a sarutlan karmeliták kolostora lett. Ezzel az évvel tulajdonképpen lezárult a kolostor rendeltetés-szerű használata.

2004-ben a KOGART alapítója, Kovács Gábor megvásárolta az épületet, a felújítások azonban csak öt évvel később kezdődtek meg. Ennek eredményeképpen 2010 novemberében megnyílt a kolostor a látogatók számára. Az épület új funkciójának meghatározása is része volt a másfél éves komplex műemléki helyreállításnak. „Legújabb formájában a szellemiség megannyi típusára nyitott, non-profit elvonulási, oktatási és meditációs központ, valamint szabadon foglalható szálláshely, amely konkrét vallástól, hittől, világnézettől függetlenül – de egyben a hely szellemiségét továbbörökítve – várja vendégeit.” (http://www.banfalvakolostor.hu/) Az egykori rendeltetését idézi az állandó kiállítás a pálos rend történetéről, valamint néhány tárgyi (karmelita átadószekrény) és művészeti (pl. a refektórium barokk falképei) emlék. Amivel azonban február végéig a látogató találkozhat, az tulajdonképpen egy átmeneti állapot. Szerzetesek már rég nem lakják a kolostort, hivatalosan még nem szolgál elvonulási szándékra, hiszen a munkálatok utolsó mozzanatai még zajlanak (ott jártunkkor épp az ajtókat lakkozták, ami miatt a folyosón elhelyezett Szalay Lajos-művek megtekintése lehetetlen volt), de a jelenlegi kiállítótér-funkció sem teljesül maradéktalanul.

A kiállítást (leszámítva az említett Szalay-képeket, amelyek minden bizonnyal a 2009-es, a KOGART Házban megrendezett Életmű-kiállítás kiemelkedő alkotásai) összesen tizennyolc mű alkotja. Nem sok mindent tudunk meg a koncepcióról, és arra a kérdésre is hiába keresnénk a választ, hogy miért éppen ezek az alkotások kerültek bele a válogatásba. A cím: „Spiritualitás a XX. századi magyar művészetben” csak még inkább fokozza a homályt, bár sokat sejtet, keveset mond. Úgy tűnik, hogy a spiritualitás egy olyan gyűjtőfogalom szerepét tölti be a címben, ami bármiféle, meghatározott egyházhoz, valláshoz nem kapcsolódó szellemiséget tükröző művet képes egy kategória alá vonni. Mintha nem merne eléggé konkrét lenni a cím. Mit kezdjünk egy kolostorépületben, az egyébként is profanizálódó XXI. században ezzel a napjainkban egyre divatosabb, és egyre több ál-szellemiséget is befogó fogalommal? Hogyan nézzük a kiállítást vagy egy-egy művet a cím tükrében? Legjárhatóbb útnak az tűnik – lévén, hogy adott a rendkívül tág értelmezés lehetősége –, ha ki-ki beállítottsága tükrében találja meg a képek és az őket egyberendező cím közötti kapcsolatot. Dönthetünk azonban úgy is, hogy a képeket önmagukban szemléljük, így már az is kevésbé zavaró, hogy meghatározó számuk nem is XX. századi. Az alkotások elrendezése érzékeny szervezőkészségre vall, ugyanis a közismertebb művészek, Vajda Lajos, Tóth Menyhért, Kondor Béla, Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos festményei a központi, a kiállítótérbe lépve elsőként szembetűnő falon láthatóak. Közülük a fő helyet Vajda Lajos Felmutató ikonos önarcképe (1936) foglalja el, azonban itt, talán Éber Miklós 2003-ban javasolt cím-ötlete nyomán Conditio Humana néven szerepel. Olyasmit jelent ez, mondja Éber, mint az „embernek képe”, azonban fontos, hogy nem akármelyik embernek a képe, hanem az Istenember képe, képmása, ha ikonról van szó. De nem hasonló jelentésre utalhat az ikonos kifejezés? Arra, hogy kinek a képére és hasonlatosságára teremtettünk, és törekszünk is ezt a hasonlóságot megőrizni?! Véletlen, hogy pont ettől a többlettartalomtól fosztjuk meg a képet ezzel a címmel? Úgy tűnik, hogy tudatos döntésről van inkább szó, hiszen a legutóbb még a monográfusa, Mándy Stefánia által adott címmel állították ki.

 

A Genezis (2005) és a Próféta címek konkrét hagyomány(ok) asszociációját váltják ki. Bencsik István Genezise emellett a Sixtus-kápolna freskó-részletét idézi, hiszen Michelangelo óta az ujj, mintegy a teremtés gesztusának képzőművészeti szimbólumává vált. A szobrász egy másik, azonos című alkotása kapcsán említi is ezt a motívumot, mint előképet. (Bencsik István: Közvetíteni az univerzum üzenetét, 1999., http://www.mmakademia.hu/ab/4/407.php)

 

 

 

Kondor Béla Próféta (1969), Borsos Miklós Madár (1960-as évek), Péreli Zsuzsa Aequillibrium (2000-2001), valamint Szalay Lajos Dávid és Saul című műve kapcsán bátran beszélhetünk szakrális művészetről, a divatos és ezotéria-közeli spirituális gyűjtőfogalom helyett. Mintegy triptichont alkot Borsos Miklós már említett, nem csupán a béke, hanem a szentlélek galambjára is utaló műve az azt közrefogó Galambot tartó nőalak (1957) és a Kristályt tartó nőalak (1957) című vörösréz domborművekkel.

 

 

 

A folyosón elhelyezett Szalay grafikák egyetlen, a Janus (1970) című kivételével mind bibliai témát ábrázolnak: Júdás (1980 k.), Háromkirályok (1969), Mózes (1979), Teremtés (1970 k.), stb., amiért ugyancsak felmerülhet a kérdés, hogy miért lettek ezek a művek a nekik megfelelő fogalmi rendszertől megfosztva. Ha a kiállításon magán nem is kérhető számon az egyértelműség, a környezettel együtt létrejön az összhang, lévén, hogy az ugyanolyan megengedő, mint a kiállítás-címben szereplő vitatott fogalom, látszólag jól megfér egymás mellett a szenteket ábrázoló refektórium és az ún. meditációs és gyakorló terem. Mindenképpen a hely nagy érdemének tekinthető, hogy hangsúlyosan dönt a vallás-köziség mellett, egyforma jelentőséget tulajdonítva ezáltal mind a kereszténységnek, mind a keleti vallásoknak, azonban kérdéses, hogy ez egy hajdani pálos- illetve karmelita kolostorban mennyire hiteles.

KOGART Kiállítás – Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor 9400 Sopron, Kolostorhegy utca 2.

Látogatható: febr. 28-ig, kedd-vasárnap 10-16.

A képek forrása, további információk a kolostor weboldalán:

http://www.banfalvakolostor.hu

Facebook-hozzászólások