Alabástrom királynő a cédrusfa tövében

Marissa Nadler, amerikai folk énekesnő neve főként azoknak csenghet ismerősen, akik figyelemmel kísérték az elmúlt majd 10 év nemzetközi underground zenei életét és azon belül is a 2000-es évek elején útnak induló új amerikai folk-mozgalmat. A zeneszerzőnőnek idén júniusban jelent meg új albuma, immár az ötödik. Ennek kapcsán teszünk látogatást törékeny hangján megénekelt, különös, stilizált, ornamentális tájaira: a sárga holdfénnyel beragyogott völgyekre, patakok menti régi poros ösvényekre, titkok övezte ezüst erdőkbe, ahol albumról albumra felvonulnak Nadler balladáinak szereplői: Virginia, Silvia, Rachel, Flora, Mary, Daisy, Violet, Mr. John Lee és Alabástrom királynő a cédrusfa tövében.

Marissa Nadler ars poeticáját már a 2004-ben megjelent első albumának címe (Ballads of Living and Dying) kitűnően összefoglalta: tragikus, érzékeny költészet egy szál gitárra hangszerelve, egy sejtelmes hang előadásában. Bár zenéjét kezdettől fogva rokonságba hozzák (debütáló albumának megjelenésével egy időben elterjedő) olyan kísérleti jellegű folkzenei stílusirányzatokkal mint a New Weird America vagy a freak folk,  Nadler zenéje mégis egyediségében ragadható meg leginkább. Az említett irányzatok közös vonása a 60-as évek pszichedelikus hangzásához és tematikájához való visszanyúlás, illetve egyben annak experimentális megújítása. Marissa Nadler is bekerült az új folk zenét képviselők nagyon jelentékeny kortárs zenei kategóriájába, annak ellenére, hogy talán több választja el tőlük, mint amennyi hozzájuk köti. Ahogy a "weird", "freak" jelzők is utalnak rá, az új folk-mozgalom legjellemzőbb vonása a furcsa, merész, őrült folkzenei kíséletezés, zajokkal, diszharmóniákkal, sajátos énekstílussal és előadásmóddal. Azonban aki először hallja Nadler zenéjét, biztos nem a freak folk őrült játékossága jut eszébe róla. Ugyanis a Nadler-hangzás egyedisége és zenéjének ereje nem annyira a kísérletezésben, mint inkább nagyon finom, érzékeny költészetében rejlik, melyre a mély melankólia, nem pedig az önfeledt játék a jellemző.  Ezért talán szerencsésebb dream-folk névvel jellemezni zenéjét.  Az új amerikai folk sokszínűségét mutatja, hogy újabb és újabb megnevezések bukkannak fel a zenei kavalkád leírására. Így került használatba a dream-folkstílus is, melyet kifejezetten Nadler zenéjére használnak, ezért inkább nem is nevezném irányzatnak. A kifejezés a dream pop-ra utal vissza, hordozva a sejtelmes melódiákat, az álomszerű női vokált, csak itt mindez folkzenei alapokon nyugszik.

Marissa Nadler zenéjében albumról albumra megfigyelhetők apróbb változások, kisebb elmozdulások, melyek ez idáig, többnyire csak a hangszerelést érintették. A minimalista akusztikus hangzásvilág a harmadik albumtól kezdett fokozatosan kiegészülni szintetizátorral, dobbal, elszórtan elektronikus gitárral, a 2009-es koncertjein pedig már állandósult az elektronikus gitár kíséret. Túlvilági, érzelmekkel teli hangja a Little Hells című albumtól kezdve vált árnyalatokban gazdagabbá. Ezek a lassú és aprólékos léptek pedig elvezettek az új albumig, mely egy újabb zenei elmozdulást jelent, ezúttal talán egy jelentősebb ugrást. Albumait eddig kivétel nélkül jól fogadta a kritika, eddigi legnépszerűbb lemeze, a Songs III: Bird on the Water, elnyerte az "Outstanding Singer-Songwriter of the Year" címet a Boston Music Award díjátadón.

Az új lemezen az akusztikus gitár mellett komplexebb hangzás, teltebb atmoszféra kíséri Marissa Nadler varázslatos világát. Őszinte, lényéből eredő melankólia talán a Leonard Cohen-féle melankóliára emlékeztet leginkább, meghatározó és hiteles. Legújabb albumán nemcsak újabb hangzást, de új tematikai ösvényeket is talált. Kimerészkedett balladáinak eddigi zárt helyszíneiről a konkrétabb való életbe, azonban éppen csak egy séta erejéig, hogy a lemez végén visszatérjen Daisy és Violet nővérek szomorú meséjéhez. Nadler zenei költeményei a tradicionális angol balladákig nyúlnak vissza, hordozva azok stilisztikai hagyományait. Tragikus kimenetelű szerelmi történetei általában homályos, szaggatott történet-töredékek, sejtelmes, fátyolos hangon megénekelve. Nadler zenéje és fikciós világa a társadalmon kívüli, vad természetben játszódnak. Balladáinak szereplői a semmiből bukkannak fel, majd tűnnek el évszakok és színek sodrában. Nadler időtlen, képszerű tájai az érintetlen természetben köttetett szerelmek, mély emberi kapcsolatok, bűnös történetek és fájdalmak színterei.

Marissa Nadler képzőművészként végzett az egyetemen, talán ezzel is magyarázható különleges tehetsége arra, hogyan teremtsen szöveg és dallam kettőséből igazi képi világot képzeletünkben. Az új lemez változásai itt is csak árnyalatnyiak: a vizualitás csökkent, de jelen van, több a személyes élmények által ihletett, a férfi-nő szerelmi kapcsolat nehézségeit megéneklő dal, és kevesebb a mitologikus világba helyezett többszereplős ballada. Azonban most is találkozunk visszatérő szereplőkkel. A már említett Daisy mellett Mr. John Lee és felesége is megelevenedik, misztikus történetük ezúttal kicsit naturálisabb megvilágításban. Nadler elmondása szerint dalainak női karakterei archetípusai azoknak a nőknek, akik benne élnek, ahogyan magát, mint nőt látja.

(Marissa Nadler festménye)

Marissa Nadler legújabb albumát minden eddiginél személyesebbnek nevezi, így címe is egyszerűen csak a nevét viseli. A személyességet az is erősíthette, hogy új lemeze a nagy lemezkiadóktól teljesen függetlenül, Nadler által újonnan alapított saját kis kiadójánál jelent meg. A kötetlenebb körülmények megengedték, hogy bátrabban kísérletezzen. Ennek eredményeként egyes dalokban meglepetésszerűen bukkannak fel különféle stílus-töredékek, melyekkel Nadler éppen csak érintőlegesen, eljátszogat. A Puppet Master és a Sun Always Reminds Me Of You című dalokban country elemek szólalnak meg, a Wedding című dalt ambient-es felvezető motívum kíséri, a Baby I Will Leave You In The Morning pedig jó értelemben vett dekadens, dream pop sláger jellegű. 

Marissa Nadler nem tartozik az olyan előadók közé, akik a jövőben nagy népszerűségre tesznek majd szert, ezen a tényen legújabb albuma sem változtat, de nem is baj. Sajátos világa valószínűleg mindig csak egy szűk réteg számára lesz ismert, mindenesetre érdemes megismerni napjaink új amerikai folk irányzatai közül, a cohen-i melankóliát képviselő Marissa Nadler szomorú balladáit.

Marissa Nadler: Marissa Nadler (2011)
Kiadó: Box of Cedar Records

video