Beszámoló a Csodáról

Lassan három hónapja fejeződött be a Faludi Filmszemle az Urániában, melyről csupán most számolunk be, emberi malőrök sorozatának köszönhetően. Mégis remélem, nem lesz haszontalan a megemlékezésem az eseményről.

A filmszemle a Csoda címet kapta. A zsűri tagjai Lázár Kovács ákos, esztéta, Mispál Attila, filmrendező, Nagy András, operatőr és Varsányi Ferenc voltak. A zsűri elnöke – a Lengyel Intézetnek is köszönhetően – Jerzy Stuhr volt, a neves lengyel színészrendező. Ezzel a Faludi Akadémia folytathatta azt a „hagyományt”, hogy a zsűrielnökök a Krzysztof Kieslowskihoz köthető körből kerülnek ki. S ez jó, hiszen egy nemzetközi amatőrfilm-fesztivál tekintélyét mi sem emeli jobban, mint az, hogy elnöknek az Amatőr című film főszereplőjét hívják meg.

Ennek a teljesen közép-európai összetételű zsűrinek pedig nem volt könnyű dolga, hiszen a fesztivál számukra és a közönség számára egyaránt jó minőségű alkotások garmadáját kínálta. A nézők egyaránt találkozhattak hazai, keleti és európai, valamint amerikai alkotásokkal.

Az első helyezett Jesús Pérez Miranda filmje, a Jesusito de mi vida (Kedves kis Jézus) volt, amely egy spanyol kisfiú sötéttől való szorongását dolgozza fel, az ima és a fohász által megidézett Jézus segítségével. A végső következtetése a filmnek – mely magán viseli a manapság már-már horrorba hajló hispániai filmművészet jellegzetes ismertető jegyeit – nem túl megnyugtató s vitára sarkalló. E vitának az alapja pedig abban rejlik, hogy az ember a filmről végső soron nehezen tudja megállapítani, hogy kereszténybarát vagy keresztényellenes.

Ezzel szemben a második helyezett Maricarmen Merino jóval megnyugtatóbb volt. A Costa Rica-i filmes El mar (A tenger) címet viselő munkája szintén egy kisfiút választott hősül, aki ebben a történetben édesanyjától azt kapja születésnapjára, hogy megnézheti az óceánt az aranyhalával együtt. A harmadik helyezett ebben a szekcióban Jávor Bence Colorlocal című filmje lett, mely egy különös és groteszk várakozást és beavatást mutatott be – egészen sikeresen.

A dokumentumfilmes kategóriában magyar sikert könyvelhettünk el. Hiszen itt az első helyezett a Nils Holgersson lett, amit Nemes Anita jegyez. Filmjében egy Down-kóros kislány mindennapjait mutatta be. A rendező rendkívüli ügyességgel szőtte össze mesékkel és mesefilmrészletekkel nyersanyagát, mellyel képes volt az élet torokszorító realitásában megmutatni a csodát.

A legjobb elsőfilmesnek járó díjat egy spanyol mű nyerte el. Pablo Ortega 8.00 am című kisfilmje osztatlan sikernek örvendett a filmszemlén. A film egy pár napját mutatja be egy jólfésült kommentátor segítségével, aki különös megjelenéseivel, illetve hasznos és örökérvényű megjegyzéseivel szinte már-már tökéletes abszurditással ajándékozza meg a nézőt.

A filmszemle mellett idén is megrendezésre került a fotókiállítás. Ennek a szekciónak a zsűrije Dér András, Haris László, Móser Zoltán és Stalter György voltak. Ők Ijjas Teréz Angyal, Bendó Zsuzsanna ég madara és Jámbor Zsófia élet című alkotását jutalmazták díjjal.

A díjzáporban a Kultúra és Kritikának is lehetősége volt részt venni. A szerkesztőségünk adta kis zsűri ugyanis díjazhatott egy, a filmszemlén bemutatott alkotást. Kis kompániánk Ekési Orsolya ég madara című filmjét részesítette elismerésben. Ennek kapcsán az alkotóval egy interjú is olvasható majd a KuK-on. A film egy rendhagyó angyalszületést mutat be. A történet, melyben elsősorban az elfogadást és el nem fogadást boncolgatják, hangulatában leginkább Szabó Dezső Feltámadás Makucsán című novellájához áll közel.

A remek hangulatban telt szemle kesernyésen ért véget. Lázár Kovács ákos ugyanis bejelentette, hogy jövőre, anyagi okok miatt valószínűleg nem lesz mód a szemle megrendezésére. Azonban remélem, hogy a nem létező szemle „remény” elnevezése segítségére lesz a szervezőknek és az alkotóknak egyaránt. S így jövőre majd újra tudósíthatunk – remélhetőleg gyorsabban – a szemléről és az ottani találkozásokról.