Boldog hajléktalan labdával
A Boldog hajléktalan labdával című köztéri szobortervem 2004 októberében a Budapesti Fesztivál Központ rendezésében, a Budapesti Őszi Fesztiválon, a "Pont:Itt:Most" című köztéri szoborpályázat keretein belül a Blaha Lujza téren valósult meg. Eredetileg a Nyugati térre terveztem, ám a zsűri döntése alapján egy másik, hasonló környezetbe installáltam.
Mivel a forgalmas közlekedési csomóponthoz közel lakom, napi kapcsolatom van az épített környezettel, a tér ideiglenes és állandó lakóival.
A tipikus nagyvárosi multifaktorális építészeti környezetnek megfelelően a "klasszikus", jól áttekinthető, emberközpontú tér helyett itt több rétegben keresztezik egymás útvonalát járművek és gyalogosok egyaránt.
![](http://kuk.btk.ppke.hu/sites/default/files/imagecache/critic_image_inside/402d12648b50708169dc8ea9d0b960f0.jpg)
Az élmény kinetikus. Minden és mindenki mozgásban van, kivéve az aluljáró "állandó lakosait". Ők az egyetlen biztos pont, ők jelentik itt az igazi témát, s mutatják meg a szőnyeg alá söpört valóságot. Mivel az ő sorsuk is emberi sors, miért ne készülhetne róluk is, nekik is szobor saját lakókörnyezetükben. Korunk társadalmában ők az igazi hősök. Az esélytelenek nyugalmával, néha földöntúli mosollyal arcukon ücsörögnek papírdoboz-bunkereikben, szánalmas és méltatlan körülmények között. Teljesítménycentrikus világunkban jelenlétükkel valamiféle transzcendens, felfoghatatlan üzenetet sugallnak: az időtlenséget. Hiszen nekik ez a világ pont azt adja, amit tőlünk elvesz: az időt.
![](http://kuk.btk.ppke.hu/sites/default/files/imagecache/critic_image_inside/13568df7abc61455c76741a1b3e695a7.jpg)
A Boldog hajléktalan labdával egy megtörtént eseményképet rekonstruál a hajléktalanok életéből, a szobrászat nyelvén elbeszélve. A nyugati aluljáró lebontott telefonfülkés részlegén - "a játéksarokban" - hatvanas apa negyvenes gyermekével ülve-fekve, önfeledten gurigáztak gumilabdával. A "nappalin" átgázoló-cikázó, dolgukra siető "esélyesek" láthatóan nem zavarták a "családi idillt", és viszont. A megható jelenet megérintett, megállított: a különböző létformák együttes megjelenése, egymásba alakulása - az élet alkotószerepben - erősítik a képzelet életszerűségét, valóságát.
A könyökén támaszkodó, fekvő figura a hullámpapír szerkezetének mintájára, azt felnagyítva készült üvegszálas polyészter gyantával erősített, többrétegű hullámpapírból, acélvázra. A gömb habosított polyakril.
Mérete: 500x150x150 cm.
![](http://kuk.btk.ppke.hu/sites/default/files/imagecache/critic_image_inside/107e03b27a669eb8b260f6f7e8b80936.jpg)
A doboz-alakzat ezúttal nem az "alsó világban", az aluljáró félreeső bugyrának szégyenfoltjaként, hanem a felső rendezett tér kirakatában jelent meg.
A nagyvárosi közegben a project köztéri jelentőségét morális üzenetében, tisztító hatásában láttam, a "más emberek" iránt érzett szégyenérzetünk feloldásában. A polgári előítéletek, a közöny és az álszent prüdéria felszámolására tett kísérletnek szántam.
Az időtlen nyugalom és az örökérvényű játék abszurd kettőssége megtette hatását a mindennapos forgatagban. A kiállítás hat hétre - az Őszi Fesztivál idejére - szólt, de csak két hétig volt látható eredeti formájában. Védhetetlennek bizonyult a tömegek indulatától, mint egy igazi hajléktalan: a nagyváros bedarálta, megboldogult.
Blogajánló
Rovatok
Keresés
Facebook-hozzászólások