Constantinus álma és Pilátus kutyája

Patti Smith: Banga

A hetvenes évek New York-i punk szcénából induló és kibontakozó művésznőre, Patti Smith-re az utóbbi pár hónapban nagyobb figyelem irányult a hazai kultúraélvezők körében. Nemrég magyarul megjelent Kölykök című memoár-regénye mellett érdemes megismerni új albumát (Banga) is, amely akár bevezetőül is szolgálhat Smith zenéjéhez, azok számára, akiket a könyv olvasása kíváncsivá tett a szerző jelentős zenei életműve iránt.

A Banga egy hosszú intellektuális és költői utazás, meglehetősen bonyolult, hol egyértelmű, hol kevésbé egyértelmű utaláshálózattal átszőve, merítve az elmúlt évszázadok művészeti világából, vallási szimbólumaiból, történelmi eseményeiből. Smith zenei elmélkedései már a kezdetektől fogva szellemileg és érzelmileg egyaránt nyitott befogadót feltételeztek. A Patti Smith Group zenéje, szavainak ereje, provokatív költészete, erős társadalomkritikája hatalmas erővel szabadította fel a hetvenes években mozgásba induló (punk)zenei kísérleteket, melyeket a zenetörténet utólag jegyez a punk műfaj inspirálójának és egyértelmű előfutárának.

Patti Smith markáns személyisége egész életművét meghatározza, bevallása szerint ő még mindig az az energiával, mondanivalóval teli lázadó művész, akit a '75-ös bemutatkozó albumán, a Horses-on megismerhettünk. Zenei világa állandó jelleggel őriz egyfajta ős punk esszenciát (lázadás, különcség, provokáció, sokk, politika, kritika), de '96-tól kezdve megfigyelhető albumain egy lágyabb tónus, elégikusabb hangvétel is. Zenéjéről mégis akkor tudjuk meg a legtöbbet, ha Smith költészet felé irányuló mély elkötelezettsége felől közelítjük meg alkotásait. A ”punk keresztanyja” ugyanis előbb volt elismert költő, mint befutott zenész. Patti Smith '70-es évek elején írt verseit már azelőtt publikálták, mielőtt még zenei pályája – a '70-es évek második felében – kezdetét vette. Verseire a kezdetekben nagy hatással voltak a francia szimbolisták, Arthur Rimbaud és Charles Baudelaire víziói, bár korai verseinek írásmódja inkább a beat költészet stilisztikájához közelített. A gondolatfolyam elbeszéléstechnikájának alkalmazásával, provokatív, rituális elbeszélésmódjával Allen Ginsberg és Jack Kerouac költészetével való szellemi rokonsága is megkerülhetetlen. Patti Smith költői pályáját kétségtelenül zenei életműve teszi teljessé és örökérvényűvé, ugyanakkor költészete az, ami magas szellemi szférába emelte a punkzenei kísérletezést, és ezzel zenei munkái a rocktörténelem egy mérföldkövét jelentik.

Új albuma, a Banga, fikcióra és karakterekre épülő témái remek alapot nyújtanak Smith kétpólusú művészi, zenei attitűdjének összefűzésére. Sikerült a legteljesebb harmóniában megeleveníteni művészetének lényegét és az utóbbi albumai közül az egyik legjobbat megalkotnia, mindezt úgy, hogy közben egy merőben új tónust is felmutat. Ez pedig nem más, mint az európai művészet. Patti Smith költészetében még eddig soha nem volt jelen olyan nagy hangsúllyal az európai kultúra hatása, mint legújabb albumán. Az új dalok megírásának kezdeti szakasza egybeesett egy nagy földközi-tengeri körutazással egy hatalmas hajón, mely Jean-Luc Godard francia filmrendező legutóbbi filmjének (Film/szocializmus, 2010) helyszínéül szolgált. A filmben Smith természetesen saját magát játssza, társa egy gitár az elmélkedésben. A Seneca című dalt például a hajón komponálta, ebből egy lélegzetvételnyi töredéket hallunk is a filmben, de a nagy utazás lényeges inspirálója volt az egész új albumnak.  

Leginkább azonban – új vonásként – az orosz kultúra hatásáról beszélhetünk. Sokat elárul a Banga új tónusáról és hangvételéről, ha a nagy orosz mesterek felől közelítünk hozzá: Gogol, Bulgakov, Tarkovszkij. A kultikus karakter, Banga életre keltésével a zeneszerzőnő Bulgakov fikciós világát vonja be a zenei szövetbe. Pilátus kutyája a Mester és Margaritából mint a hűség megtestesítője, kiérdemelte, hogy címadója legyen új albumának. April Fool című dalát pedig Gogol írásai, groteszk látásmódja inspirálta. Patti Smith a lemez készítése közben külön az orosz művészetet érintő moszkvai utazást is tett csapatával. Az irodalmi kontextus után meglepő a harmadik mester, Tarkovszkij szellemiségének megjelenése. Ha Tarkovszkij maga a filmköltészet, akkor nem véletlen, hogy képei nagy hatással voltak Smith-re. Ugyanakkor mégis szokatlan témaválasztás és kivitelezés Tarkovszkij filmjeinek zenei megidézése egy tudatosan avantgárd hangvételű, free jazz zenei kompozícióban, amely Sun Ra hatását mutatja. A Tarkovsky című dal egyértelműen idéz jeleneteket az Iván gyermekkorából és univerzálisabb, spirituális témák felé nyitja meg Patti Smith költészetét. A ”spoken word poetry” formában előadott dal talán a legerősebb asszociációs élmény az albumon, mint, az ugyancsak ebben a stílusban készült tíz perces opusz, a Constantine's Dream.

                                           Piero della Francesca: Constantine’s Dream

Tovább merülve kulturális zenei utazásunkban, mind zeneileg, mind lírailag az album legkomplexebb darabjához érkeztünk. A Constantine's Dream egy monumentális álomjáték, egy meditáció az emberről, természetről, spiritualizmusról, művészetről. Az egymásba olvadó álmok látomása – Patti Smith jegyzeteiből kiderül –, egykori saját apokaliptikus álmával kezdődik, melyben Szent Ferencet sírni látta. Ebbe az álomba kapcsolódik Constantinus császár álma, a kereszt jeléről, ami győzelemre vitte a Római Birodalmat. A költeményt Piero della Francesca reneszánsz festő híres képe ihlette, amelyen az angyal megjelenik az alvó császár előtt. Az álmok hálózatát a reneszánsz mester álma követi, melyben manifesztálódik művészetének mibenléte, látomásának megalkotása fényből, szimmetriából, perspektívából. A festő 1492-ben bekövetkezett halála pedig egybeesik Kolumbusz Kristóf felfedezőútjával, amikor először lép az Újvilág földjére. Kolumbusznak álmában apokaliptikus vízióban lesz része: a művészet, a természet, az emberiség szomorú végét látja, ahogy megelevenedik előtte a XXI. századi pusztulás. Patti Smith szuggesztív előadásmódjával ez a remekmű az egyik legjobb bizonyíték arra, hogyan teremti meg a ”spoken word poetry” a különböző művészetek misztikus találkozását. Végül az apokaliptikus víziót ellensúlyozza Neil Young egyik leghíresebb dala. Az After the Golden Rush egyszerű, akusztikus feldolgozását halljuk, amely – Patti szavaival – túl van a politikán, és az anyatermészetért való egyfajta globális aggodalmat fejez ki. Az eredeti dalszöveggel ellentétben pedig egy gyermekkórus a refrén „Look at Mother Nature on the run in the 21st century” változatát énekli, ahogyan egyébként mostani koncertjein ezt Neil Young is teszi.

A fikciós és történelmi kontextusból kilépve, de még mindig a művészvilágnál maradva, két fontos kortárs művész karakter jelenik még meg az albumon: egy dal Amy Winehouse emlékére (This is the Girl), illetve egy másik emlékdal (Maria) a szintén nemrég elhunyt színésznő, Maria Schneider (Bertolucci: Utolsó tangó Párizsban; Antonioni: Foglalkozása riporter) tiszteletére, akivel Patti Smith jó barátságban volt. Mindenképp említést érdemel még Johnny Depp személye, aki gitárosként és dobosként több szám felvételében segítette az album elkészülését. A Banga című dalt ő hangszerelte, a Nine című dalt pedig születésnapi ajándékként kapta Smith-től.  

                                 Andrei Nabokov: Illusztráció a Mester és Margaritához

Látható tehát, milyen sokrétű és összetett zenei élménnyel van dolgunk, ha Patti Smith új albumáról beszélünk. A lemez nagy visszatérést jelent, hiszen a Twelve (2007) című feldolgozás-albumától eltekintve nyolc éve nem jelentetett meg eredeti szerzeményeket tartalmazó albumot. A Banga újabb jelentős állomás Smith zenei életművében, hiszen remekül hordozza saját zenei világának lényegi elemeit, és ezen felül hatalmas irodalmi, művészeti és történelmi utazásra invitál minket, itáliai látomásokkal, orosz csendéletekkel és Pilátus kutyájával.

Patti Smith: Banga
Columbia Records (Electric Lady Studios, Hoboken’s Hobo Recorders), 2012.

video
See video

Facebook-hozzászólások