Csillagváró

„Pár évet várj még, kicsi lány…” énekli Krulik Zoltán, a Makám legújabb albumának kezdősorát. Várakozni olykor egyáltalán nem könnyű! A kicsi lánynak nehéz várni a szájfestékkel, a magassarkúval, a lánccal, a felnövéssel, hiszen minden vonzó számára, ami ismeretlen, mint amilyen a felnőttek világa is. A Csillagváró éppen azt mutatja meg, hogy milyen teljes és felfedezetlen az a mindenség, amiben egy gyermek él vagy élhetne. Sőt valószínűleg még mi felnőttek is jobban tesszük, ha megtanulunk várni és csodálkozni, hiszen érdemes! Várni a hullócsillagra, a nem mindennapira, csodálni a régit és a megszokottat. S ha sikerül, számunkra is korokon átívelő lesz a Makám zenéje. A Csillagváró című album, az együttes harmadik gyereklemeze új utakkal, az eddigiektől eltérő zenei megoldásokkal, de most is sokszínű és színvonalas dalokkal jelentkezik.

Az 1984-ben alakult, folyton változó, újuló, világzenei együttes tavaly ünnepelte huszonötéves jubileumát nagyszabású koncertjével a Művészetek Palotájában. Számtalan régi – mára már egyéni utakat járó – zenész és énekesnő vonult fel a múltidéző műsorban. Énekelt Lovász Irén, Herczku Ágnes, Szalóki Ágnes és Bognár Szilvia, hangszeren pedig többek között Borlai Gergő, Krulik Eszter és Szokolay Dongó Balázs játszott. Jelenleg a 2006-os formáció működik, melynek énekesnői Hornai Zóra és Korzenszky Klára. A két énekesnő eltérő hangszíne és éneklési stílusa jó táptalaja Krulik Zoltán kísérletező kedvének. Míg Hornai Zóra a jazz éneklés területén érzi otthon magát, addig Korzenszky Klára az eddigi énekesnők utódaként, a népdaléneklés felől közelít. Ez a látszólagos zenei távolság azonban nem zavaró. A Makám lemezein különböző kultúrák zenei rendszerét olvasztja magába, mintegy új egészet alkotva a magyar, indiai, balkáni és klezmer motívumok felhasználásával, melybe a kortárs zene hatásait is beépíti. A Csillagváróban a zenekar hangzásvilágából kihagyhatatlan hegedű, kaval (bolgár fúvós hangszer), klarinét és gitár felhangzik ugyan, de az akusztikai összetétel miatt a hatás sok tekintetben eltér az eddigiektől, amit már a Yanna Yova (2009) című hanganyag is sejtetett.

Ez az újító jelleg pedig a tradicionális folklór dallamai és szövegvilága mellett megjelenő pop és jazz alapú, városi tematikájú számokban érhető tetten. A Csillagvárón a Gólem, a Fújja a szél, a Mai Manó és az Elemér mind feltételez egyfajta otthonosságot a flaszteren. Ezekben a számokban a hangszerelés is változik, hangsúlyosabb a basszusgitár, feltűnik a szintetizátor és a szaxofon is. Ellenpólusként azonban megjelennek Krulik Zoltán „kvázinépdalai” is, melyek többnyire hagyományos hangszerelésűek (duda, furulya, hegedű, tilinkó, kolomp, csörgő) és témájukat a természetből merítik. Ilyen a Bogárbál, az Ebihal, a Kár, a Hétrétország, a Tollpihe és a Buta lepke című szám is. Akad azonban olyan dal a lemezen, amelyik valós népdalból született, mint például a Nem sokáig lesz így kiskomám című, amely a Szentbalázsi kislány vagyok én kezdetű dunántúli népdal átdolgozása. A Tollpihe című szám érdekessége pedig, hogy a dallam már az Almanach (2004) című lemezen is megjelent, ahol Bognár Szilvia énekli más szöveggel és kissé keményebb, acélosabb hangszereléssel a dalt.

Krulik Zoltán dalköltészetének különlegességét átmetaforizált nyelvi világa adja, melyben összemosódnak a gyerek és felnőtt valóság vonásai. Egyszerre ’mesevalóság’ és ’valóságmese’ az, ami előttünk itt elevenné lesz. Ebben a világban az erdő és a Moszkva tér egyaránt varázslatos, szeretni való és otthonos. A csoda a városban is megterem: „Miki Miki Mikulás, hova tűnt a varázs / Téli-tekergőn odakünn, izzik a parázs. / Szánon jön, motoron, láttam villamoson, / Téli-tekergőn odakünn, hideg padokon. / Nem csalás-ámítás, a szeme karikás...” Hangulatok, emlékképek, impressziók jelennek meg előttünk, melyek sivár, hétköznapi formájukban talán mindannyiunk számára ismerősek, mégis mennyire más lesz ez így átlényegítve!  Sugárzik a játékosság és a humor a sorokból: „Hosszú a kocsirúd, magas a torony, / széles a Duna vize, sűrű a Bakony. / Görbe a gyalogút, kerek a világ, / édes nagyapó, büdös a pipád.”

A Makám egyik legfontosabb jellemzője az igényesség, ami nemcsak zeneileg, hanem az albumborítók grafikájában is jelentkezik. Komáromi Erzsébet Katalin képzőművész munkája egyedi és jól kapcsolódik a lemez játékos jellegéhez és a dalok tematikájául választott csillaghullás-csillagos ég motívumához.

Nyári hullócsillag-várás ihlette az album címét mellyel az alkotó egyszerre mutat önmagára és hív magával egy különös várakozásra. „… a szürke homályban csillag gyúl, / beborít millió kicsi láng. / De ha elfordulsz, nem láthatod, / mikor hull tenyeredbe, ha vársz.” A csillagvárás élménye azonban keresztény kultúránkból adódóan szükségszerűen előhívja a betlehemi csillagra való várakozás képét is, amely konkrétan csak a Három király című számban jelenik meg, – „Tejút széltét-hosszát mértük, / csillag járását szemléltük. / Júda kicsiny városában, / Betlehem fölött csóvája / egyszer csak megállt. / …s egy angyal földre szállt.” – rejtetten azonban máshol is felbukkan. Éjjeli barangolásra indul mesélőnk a városba, amikor egyszer találkozik valakivel: „… szólt egy angyal, ki erre tévedt, s megmutatta a mindenséget. / Ó, gyönyörű éj! …” Egy másik képen kisgyermek bújik ágyba éppen: „Fényes ma az ég, hó hull szanaszét, boldog ma a világ. / Holdas napokon, görbe utakon ő is haza talál.” Anyja altatódalában is az Irgalmas érkezése sejlik fel előttünk: „A sötétben ma senki se fél”.  Ezt az anyai hangot erősíti, hogy a Makám lemezein többnyire énekesnők adják elő a dalokat, meghatározva ezzel a számok jellegét, hangulatát is. Gyakran hallhatjuk dúdolni az éneklőket, s ez a jelenség sajátos, jókedvű, elmerengő légkört hoz magával.

Zeneileg rendkívül hiteles lemezről van szó, hiszen a zenészek: Krulik Zoltán, Horváth Olga, Eredics Dávid, Boros Attila, Keönch László mind értői a muzsikálás művészetének, ami a szóló és improvizatív részekből is jól érzékelhető. Különösen említésre méltó Horváth Olga (hegedűs) és Eredics Dávid (fúvós) bravúros játéka. Sajátosságként említhető még a dallamvilág színesítésére szolgáló hangszerek tárháza is. A lemez zeneileg többnyire egységes képet mutat, a megszokott hangzásvilágból azonban kissé kiválik a Gólem, a Mai Manó és az Elemér című szám. Az utóbbi kettőben a prózai beszéd megjelenése okozza ezt az elkülönülést, amit azonban a szöveg játéka képes sokszínűséggé emelni. A Gólem hangszerelésével válik különállóvá, mivel a lemezen több ilyen stílusú, keményebb basszussal, dobbal és énektechnikával bíró dalt nem hallhatunk. A szám különlegessége tehát többek között abban rejlik, hogy a progresszív rock műfajába sorolható, amit tudomásom szerint kevés gyereklemez tud felmutatni műsorán. Találunk még a dalok között songot, jazz-es és reggae-s hatásokat; kelta, távol-keleti, klezmer, indiai, török, orosz, bolgár és magyar népi motívumokat is.

Az utolsó szám, a Buta lepke című altatódal – amit Hornai Zóra énekel kifinomult átéléssel – jó választásnak bizonyul, hiszen a várakozás, a csodaélmény lezárása az álomszerű valóságból a valós álom szigetére viszi a hallgatóságot. A felnőtt pedig éppen úgy lehet ennek a lemeznek célközönsége, ahogyan a gyerek. Ez az album azok közül a hanganyagok közül való, amelyet a szülő is meghallgat, és nem csak addig kell kibírnia, amíg kiér a szobából, miután nagy unszolásra még egyszer elindította gyerekének a lejátszót.

Makám: Csillagváró
Krulik Zoltán dalai 

Együttes:
Hornai Zóra – ének
Korzenszky Klára – ének
Horváth Olga – hegedű, vokál
Eredics Dávid – klarinét, kaval, furulya, duda, tambura, saz, vokál
Krulik Zoltán – gitár, ének, pszaltérium, tilinkó, harmónium, szintetizátor
Boros Attila – basszusgitár, vokál
Keönch László Farkas – dobok, udu, cajon, ütőhangszerek, beatbox, vokál,
Közreműködik: Vázsonyi János – szaxofon

Kiadás éve: 2010
Kiadó: Z Paraván kiadó

video