DVD-figyelő

A köpenyes igazságosztók és a hollywoodi gigalátványosságok ma már nem csak a nemzetközi midcult-filmkínálat jelentékeny részét, de a kisebb amerikai produkciók egyre fontosabb darabjait is kiszorítják a hazai mozik műsorából. Bár a sikerültebb, érdekesebb művek a DVD-forgalmazásnak hála később szerencsére elérhetővé válnak, ám valljuk be, egy lemezes megjelenés soha nem kaphat akkora figyelmet, mintha egy hagyományos bemutatóról lenne szó. Hiába hát a Sundance Filmfesztivál díja és a rengeteg kritikai elismerés, hiába Susan Sarandon és Frank Langella remek alakítása, a kitűnő Robot és Frank vélhetően csak azokhoz jut majd el, akik többé-kevésbe követik az amerikai függetlenfilmes szcéna főbb eseményeit. Mindez azért különösen sajnálatos, mert az elsőfilmes Jake Schreier keserédes műfaji utazása nemcsak szórakoztató és szívmelengető, hanem kifejezetten míves és szerethető darab.

Az idős Frank és a gondozására programozott Robot nem éppen hétköznapi barátsága számtalan meglepetést és ötletes műfaji játékot tartogat a néző számára. A borongós családi drámaként induló mű egy éles kanyarral rabló-moziba, posztmodern krimibe, majd szokatlan románcba vált, hogy azután egy kifogástalan meseként, kedves filozofikus elmélkedésként érjen véget. Bár maga a történet több apróbb dramaturgiai döccenőt és kidolgozatlanságból fakadó következetlenséget tartalmaz, a felvetett kérdések, a hatásosan tálalt fordulatok, az elsőrangú megvalósítás szinte teljesen elfeledtetik a hibákat. Schreier végig ügyel a megfelelő tempó és az erős atmoszféra fenntartására, miközben tökéletes arányérzékkel keveri az egymásnak ellentmondó hangulatokat és műfajokat.

A rendező nagy érdeme, hogy a közeli jövőben játszódó utópia a technológia és az ember, az öregedés és emlékezet örök kérdéseit erőltetett tanító szándékok nélkül boncolgatja, illetve úgy válik kifejezetten pozitív és hihető látomássá, hogy az elképzelt technikai fejlesztések, a vizionált változások épp csak jelzésszerűen jelennek meg a vásznon. Jó végre egy olyan jövőképpel találkozni, ahol az emberiségre nem szörnyű szenvedések, hanem “normális” hétköznapok várnak − de az is kellemes meglepetés, hogy Schreier a legkevésbé sem hangsúlyozza túl a tudományos-fantasztikus elemeket, inkább csak sejteti a javuló életminőséget, az új technológiai lehetőségeket. A szerethetően emberi Robot (egy Honda Asimo-klón, akinek Peter Sarsgaard kölcsönzi a hangját) és a mogorva öregúr kedves barátsága technikai truvájok és felpörgetett, feszült tempó nélkül is vicces és izgalmas, ráadásul az elsőrangú operatőri munka mellett a csodálatos színészi teljesítményekben is elmerülhetünk.

A Nixon megformálásáért egy Oscar-jelölést már begyűjtő, elsősorban mégis mellékszereplőként foglalkoztatott Frank Langella egész egyszerűen magával ragadó a saját ifjúságát újraélő, az emlékezetével folyamatos harcban álló egykori tolvaj szerepében. A veterán színész valósággal uralja a vásznat: mellette sem Liv Tyler, sem James Marsden nem rúg labdába, egyedül az ismét nagyszerű Susan Sarandon képes egyenrangú partnerként játszani a tehetséges főszereplő mellett. Emberközpontú, emberléptékű tehát Schreier meséje, és a Robot és Frank pontosan azért olyan kellemes élmény, mert tudatosan szembemegy a mostanában divatos sci-fi trendekkel. A kissé széttartó  történet talán semmi újat nem mond a gép és az ember, a múlt és a jelen bonyolult viszonyrendszeréről, ám hitelesen ismétli el a barátság és a humánum fontosságát − ami manapság már-már ritkaságszámba menő alkotói vállalás.

Robot és Frank (Robot and Frank)
színes, amerikai filmdráma, 2012

rendező: Jake Schreier
forgatókönyvíró: Christopher D. Ford
zeneszerző: Francis Farewell Starlite
operatőr: Matthew J. Lloyd
producer: Lance Acord, Jackie Kelmas Bisbee, Sam Bisbee, Galt Niederhoffer
vágó: Jacob Craycroft

szereplők: 
Frank Langella (Frank)
James Marsden (Vadász)
Liv Tyler (Madison)
Susan Sarandon (Jennifer)
Peter Sarsgaard (Robot (hang))
Jeremy Strong (Jake)
Dario Barosso (Flattop)
Bonnie Bentley (Ava)

video