Elvágyódás székely eclogákban

Lövétei Lázár László: Zöld című könyvéről

Lövétei Lázár László jól ismeri a székely ember tulajdonságait: egyszerűségét, életformáját, mentalitását. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy ő maga is székely. Ezekről talán Tamási írt utoljára ennyire olvasmányos stílusban. Lövétei témában való jártasságát tükrözi a Zöld című verseskötete, amelyben sajátos módon ötvöz műfajokat és műnemeket: kortárs próza, líra és publicisztika keveredik a műben, amelyeket sajátos eclogákba foglalt.

A Zöld címet valójában Pilinszky azonos című, rendkívülinek mondható tájleíró verséből vette át, amely szintén a természethez való oda- és visszafordulásról elmélkedik. A címet két okból választhatta: a nyers éretlenségre, valamint a természethez való viszonyára is utalhat. Mindkettő jelen van a könyvben. Lövétei egy Horatius verset választott a kötet vezérmondatául, amelynek üzenete átitatja a könyv egészét:
"O rus, quando ego te adspiciam, quandoque licebit nunc veterum libris, nunc somno et inertibus horis ducere sollicitae iucunda oblivia vitae?"
"Ó, falu csöndje! Mikor térek haza újra? Mikor lesz / újra szabad könyvek közt, vagy szunnyadva, henyélve, / boldogan, otthon, az élet gondját végre felednem?"
(Bede Anna fordítása)

Lövétei minden költeményéhez rendel egy-egy gondolatot, amely a versek kontextusában átértelmeződik vagy kitágul annak értelme. A szerkesztő-költő nem időzött a versek címadásával, hiszen egyszerűen megszámozza eclogáit. Ez az eljárás a magyar irodalomban ismerős lehet, például Radnóti költészetéből. Lábjegyzetek segítik a könnyebb megértést, néha ezek humor forrásai is lehetnek (pl.: megbecsülendi: ”igeképzés” a XXI. század elején, [B]ushlakodik).

A versek nagy része interjú formájában íródott, ahol a Költő a kérdező, az interjúalany pedig a nagyvilágból származó különböző helyzetű ember, esetleg tárgy (lásd: Laptop mint szereplő). Folyamatosan visszatérő alakja a Költő és a Pásztor, párbeszédükből nyilvánvalóvá válnak a Költő vágyai, amelyek arra irányulnak, hogy megszabaduljon a civilizáció fertőjétől: az egyszerűség nyújtotta biztonságra és nyugalomra vágy(akoz)ik. Kissé Madách művére emlékeztetnek a kötet alapgondolatai, ahol Az ember tragédiája egyes színeiben Ádám kiábrándul egy-egy világszemléletből, de akár Jókai Tímár Mihálya is eszünkbe juthat a művet olvasva, aki visszavágyik a békét nyújtó természetbe.

Hangulatában az egyszerűség és az emelkedettség együttesen van jelen, ami nem idegen az ekloga (ecloga) műfajától. A Pásztor, a Halász, a Vadőr a székelység mentalitását mutatják be, míg a megszemélyesített Laptop, illetve a Negyedik ecloga visszaemlékezése a modern világ morális fertőzöttségének tart tükröt, míg a görög istenségek és főként a versek mottójául választott aforizmák magasztosságot, fennköltséget adnak a kötetnek. Elő- és utószóként szintén eclogákat írt, a Nulladik eclogátés a Vendég-eclogát. Szabad rím, szabad sorok, szabad verskép jellemzi a kötetben található költeményeket – mind azt a szabadságot és ezzel együtt a szabadosságot tükrözik, amelyek a havasi ember életének alapelemei. A Kilencedik ecloga klasszikus versformában íródott, ami megtöri ezt a szabad(os)ság-képzetet, de ez a keret is az ősihez, a rendhez, a Költőnek nyugalmat biztosító természethez való visszatérést fejezi ki. Lövétei az előbb említett múlt és jelen világát, a pozitív és negatív pólusokat állítja szembe egymással. A székely nyelvjárási szavak és kifejezések, a rájuk jellemző szófordulatokkal, káromkodásokkal sajátos légkört teremtenek.

Lestyán Csaba illusztrációi nem csak szemléltetik a versek tartalmát, de egyben azok hangulatát is tükrözik, anélkül, hogy leszűkítenék a versek értelmezési lehetőségeit. A rajzok a költőt szárnyas alakként ábrázolják, de többször visszatérő motívum a pásztor, az egyszerűség megtestesítője. A verseket nem megírásuknak időrendi sorrendjébe teszi Lövétei, hanem sajátosan rendezi el, történet-kompozíciót alkotva ezzel. Az események lineárisnak tűnnek, holott különböző időpontokban íródtak a versek. Ez talán annak tudható be, hogy a költő eredetileg Dsidához hasonló különálló tájleíró költeményeket akart írni, de a későbbi szerkesztésnek köszönhetően eredeti, egyedi kompozíciót alkotott.

Az árkádiai hagyománynak megfelelően a költészetet és a pásztorságot ugyanarra a szintre emeli: mindkettő képes szabadságot adni. Az arany ember elvágyódásának, civilizációból való kivonulásának témája újból előkerült egy székely költő tollából, azonban itt már a nyugalomhoz vezető út a lényeges a maga harcaival, kérdéseivel, keresésével. Ez a népszerűség és életszerűség ötvözete teszi olvashatóvá és érdekessé a kötetet, amelyet tavaly év végén az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) Méhes György-nagydíjjal tüntetett ki.

Lövétei Lázár László: Zöld. Kolozsvár, Erdélyi Híradó Kiadó, 2011, 51 oldal.

Facebook-hozzászólások