„Eszméletcsere száz év után”

Szabó Ferenc SJ, a konferencia szervezőjének bevallott aggályai ellenére május 25-én a Párbeszéd Házának nagyelőadója olyannyira megtelt, hogy szükség volt még három sor szék behozására. Nem meglepő ez azok számára, akik ismerik Bergsont és hallottak a Collége de France híres 8-as termében elhangzott előadásáról, mely „már délután 2 órától kezdve fogadta az 5-órai előadásra gyülekező hallgatóságot”, és melyre „négy óra után már csak a legmesszebbi fapadokon lehetett egy-két ülőhelyet kapni”.¹ Most azonban Bergson szelleme mellett, az ő magyarországi közvetítőjének, Dienes Valériának szelleme is megjelent a teremben, akinek szerepe kétségtelen abban, hogy egyáltalán olvashatunk és megismerhetünk egy, a XX. században ily nagy jelentőséggel bíró gondolkodót. A hallgatóság nem csak egy egyszerű Dienes/Bergson-konferencián vehetett részt, hanem egyúttal átfogó képet kaphatott a két gondolkodó kapcsolatáról és rájuk hatással lévő kortársaikról. A magyarországi recepció mellett egy-két rövid, rögtönzött előadás keretében, a Dienes-témában régebben és jelenleg kutató egyetemisták munkájának bemutatására is sor került, melyek méltó bizonyítékai a téma aktualitásának.

A konferenciát Szabó Ferenc jezsuita szerzetes, Henri Bergson, Dienes Valéria, Teilhard de Chardin és Prohászka Ottokár nagy ismerője nyitotta meg a rendezvény alapgondolatának felvázolásával, hangsúlyozva Bergson Az erkölcs és a vallás két forrása című művének aktualitását. Az előadások egy délelőtti és egy délutáni szekcióba soroltattak. A délelőtt folyamán egy történeti áttekintést kaphatott a hallgatóság Dienes Valéria életéről, életművéről Tamás Erzsébet tolmácsolásában. Levetítésre került az az 1975-ös Vitányi Ivánnal készült tv-interjú is, melyben Dienes Valéria Babits és Bergson kapcsolatáról beszélt, és amely egyben országos ismertségének kezdetét is jelentette. Felidézhetjük: Babits Nyugatba írt Bergson-tanulmányát Dienes Valéria felolvasta Bergsonnak, aki gondolatai legjobb összefoglalásának tartotta ezt az írást.

A nap programját elnézve szembetűnő, hogy olyan elemeket is tartalmazott, melyek általában nem részei egy szokványos tudományos konferenciának. Vetítésre került ugyanis Dienes Valéria Hajnalvárás című mozdulatmisztériuma és Babits Mihály Esti kérdés című verse Révai Réka táncelőadásában. Persze, itt újfent meg kell jegyeznünk, hogy a Dienes Valéria életművét ismerőket ez korántsem lepte meg, mivel négy szerelme a matematika, a zene, a filozófia és az orkesztika ugyan különböző síkokon, de mindig együtt voltak jelen életében.

A gondolatok teremtő erejét is bizonyítva Turgonyi Zoltán előadását azzal kezdte, hogy Bergson nemcsak Dienes Valériát juttatta el a materializmustól a metafizikáig, hanem legközvetlenebb módon életeket mentett. Mikor ugyanis a Maritain házaspár az élet értelmének kutatásában kudarcot vallott és arra az elhatározásra jutott, hogy együtt öngyilkosságot követnek el, ha egy éven belül nem kapnak megnyugtató válaszokat, a költő Péguy elvitte őket Bergson óráira, ezzel adva új fordulatot életüknek. Természetesen Maritain sem értett egyet mindenben Bergsonnal, és ennek a kritikának főbb vonalait volt hivatott az előadás bemutatni. Maritain szerint az értelem el tudná végezni azt, amit Bergsonnál az intuíció visz véghez. E kijelentés a konferencia második felében érdekes, értelmezésbeli különbségen alapuló beszélgetést eredményezett Deme Tamás és Turgonyi Zoltán között, melynek folytatására, reméljük, egy másik fórumon még sor kerülhet.

A konferencia délelőtti részének utolsó előadójaként Tatai Mária előadásában Einsteint megfélemlítő egyenletek felírásával próbálta elmagyarázni Dienes Valéria rendszerének talán legnehezebbnek tartott, ugyanakkor legérdekesebb részét: a jelentéstant. Ennek alapjául Dienes 96 évesen, az első tihanyi szemiotikai konferencián tartott előadása szolgált. Dienes jelentéstana négy tudományágat is szorosan érint, így nemcsak a szemiotikát, hanem jelesül a tánctudományt, az esztétikát és a kommunikációelméletet is. Az előadás során sajnos nem került sor mind a négy tudományág tárgyalására, csak a fogalmak tisztázására, az evologika, vagyis a fejlődés-logika négy törvényének vázlatos bemutatására és annak felvázolására, hogy miként történik eszméletcsere a mozdulaton át. E téma olyan nagy, hogy minden szegmensének kibontására és új kapcsolódási pontok keresésére akár egy külön konferenciát is szervezhetnénk. Álljon itt egy rövid összefoglalás a beszámoló és a konferencia címéhez híven arról, hogy mi is az „eszméletcsere”:

„A mozdulatmű megteremtője a saját eszméletéből akar valamit közölni, ki akar bújni természetes rejtekéből, és a mozdulaton át másik eszméletbe kívánkozik. Az alkotás kezdetén ez ott van a műben, a nélkül, hogy még a szimbólumok számot adnának róla. A mű feladata ezt a benne rejlő ígéretet valóra váltani, tartalmát kirajzolni elfogadott jeleken át. Jelen esetben ezek a jelek perifériára kiömlő mozdulat-mondatok, pantomim-színezetekkel, szavak nélkül. Így jöhet tehát létre a belső világunk, érzéseink kivetítése a mozdulatok révén.”²

A konferencia délutáni szekciója a délelőtti történelmi áttekintés után Bergson filozófiájának hatástörténetét dolgozta fel. A második előadássorozatot Frenyó Zoltán nyitotta, a magyarországi Bergson-recepció három korszakának végigkövetésével, valamint a „bergsonisták”, a Bergson-kritikusok és Bergson ellenlábasainak bemutatásával. A délután folyamán került sor a szó szoros értelemben vett „eszméletcserére”, a múlt jelenbe lépésére a Bergson, Teilhard, Prohászka, Babits és Dienes Valéria közötti fiktív beszélgetések során, Szabó Ferenc SJ, Róna Judit és Deme Tamás tolmácsolásában. A felsorolt gondolkodók, művészek nem mindegyikének volt lehetősége találkozni egymással, de Dienes Valéria hajnali naplófeljegyzéseiben vállalkozott rá, hogy bemutassa, mi lett volna, ha egyszer egy asztalhoz ülhettek volna, és valóban létrejött volna az „elmék párbeszéde”. Szabó Ferenc előadásában néhány részlet is elhangzott e fiktív beszélgetésekből.

Az előadóknak köszönhetően ez a párbeszéd több síkon folytatódott tovább. Deme Tamás előadása Karácsony Sándor fejlődéselméletével is kiegészült és kitért az intuíció fogalmának magyarázatára is, mely ugyan intellektuson túli, tudat feletti, de korántsem zárja ki az észt. Ezen előadás kapcsán lehettünk tanúi a Maritain Bergson-kritikájánál már említett „vitának” Deme és Turgonyi között. Deme Tamás szerint „túlgondoljuk” a dolgokat és kevésbé intuíciókra, ám túlságosan is az intellektusunkra hagyatkozunk, melynek eredménye, hogy egyre absztraktabbá válik gondolkodásunk. Turgonyi álláspontja éppen ellentétes. Szerinte túlságosan intuitívak vagyunk és nem gondoljuk végig a dolgokat, az így létrejött ítéleteink pedig nem eléggé megalapozottak.
 

A konferencia zárásaként az orkesztika egy gyakorlati – pszichoterápiás – alkalmazására láthattunk példát Révay Réka kifejezés-terápiájának bemutatója keretében, különös tekintettel annak a rezonanciának a szerepére, amely segítségével a befogadó átéli a másik érzéseit, vagyis „eszméletet cserélnek”. Révay felfedezte, hogy egy terápiás óra gyakorlatilag ugyanolyan, mint egy orkesztika óra, ahol a test emlékezetét szólítják meg és használják különböző célok elérésére.

A konferencia előadásai a téma feldolgozásainak színes skáláját mutatták be, de sajnos a kialakult feszített program miatt kevés idő jutott a reflexiókra, kérdésekre. Mindezek ellenére mégiscsak elindulni látszott valamiféle párbeszéd nemcsak az előadók között, de a hallgatósággal is, amelyben a fiatalabb generáció is – még ha nem is oly nagy számban –, de képviseltette magát. Ha valaki szeretne többet megtudni az egyes előadások tartalmáról, akkor a remények szerint azt hamarosan megteheti, ugyanis a konferencia záróbeszédében Szabó Ferenc felhívást intézett egy kötet szerkesztésére, amely a konferencián elhangzott előadásokat hivatott egybefogni. Így joggal jelenthetjük ki, hogy e konferencia nem zárult le végleg május 25-én 17 órakor Dienes Valéria Magnificatjának közös eléneklésével.

Száz év után – "Eszméletcsere"
Bergson eszméinek hatása a XX. század spirituális megújulására – Magyarország felé a közvetítő: Dienes Valéria

Tudományos konferencia a Faludi Akadémia és a Távlatok szervezésében
Párbeszéd Háza, 2011. május 25.

A konferencia programja itt elérhető.

-- A cikk átszerkesztett változata elolvasható a Vallástudományi Szemle VII. évfolyamának 2. számában (2011).