Főbűneink

A kilencvenes évek közepén részvény-manipulációkkal és belterjes kereskedelemmel milliós vagyont felhalmozó, majd börtönbüntetése után motivációs trénerként dolgozó Jordan Belfort kisebbfajta hírességnek számít az Egyesült Államokban. A becsületes brókerből néhány év alatt drog- és szexfüggő csaló vált, majd később sikeres író és keresett előadó lett. Belfort hihetetlen története a nagy amerikai álom árnyoldalait járja körül, a cellatársaknak mesélt sztorikból és terápiás vallomásokból gyúrt könyve pedig a hatalom és a kapzsiság lélekölő következményeire koncentrál. Martin Scorsese nem véletlenül csapott le a mű megfilmesítési jogaira, hisz a felemelkedő és elbukó antihősök nagyívű portréi meghatározó jelentőségűek a rendező életművében. A Wall Street farkasa nem csak egy okos adaptáció, de Scorsese legjobb filmje a Nagymenők és a Casino óta.

Belfort sikerkönyve egy értékek és kapaszkodók nélküli világba kalauzol minket és érzékletesen mutatja be a mohóság, illetve a gondosan felépített látszatok és hazugságok birodalmát. A kölyökarcú, kitűnő szónoki képességekkel megáldott férfi szándékosan bulvárosított visszaemlékezései a tőzsde ellentmondásait vagy a drogok őrületét ugyan nem leplezik le, de kíméletlenül kirajzolják azt a folyamatot, ahogyan Belfort a saját imázsa rabja lett. A céget mozgató csalások, a folyamatos részvényeladások, a munkatársak motiválása érdekében felépített, luxusra és féktelen orgiákra épülő látszatélet fokozatosan temette maga alá hősünket, aki menthetetlenül a pénz, az illúziók fogságába került. Scorsese remekül érzi Belfort felpörgetett prózáját és megérti a figura tragédiáját. A Wall Street farkasa a kívülálló moralizálás, a pénzügyi rendszer vagy a kábítószerek bemutatása helyett az események sajátos közegét, a miliőt tárja a néző elé. A döbbenetesen szórakoztató és tempós látlelet éppen ezért pontos és hatásos.

A kilencvenes évek Oscar-hajszájába szép csendesen beleszürkülő, majd a megváltozó Hollywoodban helyét kereső Scorsese a félresikerült, félszívvel levezényelt produkciók után újra elemében van. A kedvenc slágereire komponált hosszú snittek, a színes, látványos tablók és az improvizációkra épülő, gyors párbeszédek majd kicsattannak az energiától. A három órás játékidő elröppen, ilyen játékos, hangos és pimasz alkotással már régen találkozhattunk a vásznon. Ahogyan fénykorában, Scorsese most is megtalálta a fiatalabb színészgeneráció legizgalmasabb, legeredetibb arcait. Matthew McConaughey öt perc alatt is emlékezetes, Jon Bernthal kitűnő érzékkel egyensúlyoz a paródia határán, Jean Dujardin pedig valósággal lubickol a svájci bankár szerepében. A Wall Street farkasa legmeghatározóbb alakításai mégis egyértelműen Jonah Hex és Leonardo di Caprio nevéhez fűződnek. A két színész nem először bizonyítja, milyen óriási potenciál lakozik bennük, a céget felépítő két bróker bőrében egész egyszerűen zseniálisak.

A forgatókönyvet jegyző Terence Winter ügyesen rövidíti le a szerteágazó alapanyagot és így a könyv aránytévesztéseit is képes korrigálni. Belfort nagy hangsúlyt fektet a különböző pénzügyi manőverekre, de gyakran mentegeti magát és a kezdetek bemutatásával is adós marad. A film szerencsére nem untatja a nézőt a csalások körülírásával és kendőzetlenül megmutatja Belfort kicsinyes módszereit, miközben a kapzsi befektetőket sem oldozza fel. Az alkotók a könyv csapongó hangvételét is egységesítik, és a figurákkal szemben sem ismernek kegyelmet. Maró irónia és a cinizmus uralja a filmet, A Wall Street farkasa moziélményként sokkal tempósabb, letisztultabb és hatásosabb, mint papíron.

Scorsese bevett munkamódszeréhez híven a főhőst vezetőként használva egy mocskos, morál és lelkiismeret nélküli, sokkolóan üres világot mutat be. A gazdagság és a boldogság hamis ígéretei, az értelmetlen versenyszellem és a felszín csillogása túlzó, de a rendező éppen ezért képes görbe tükröt tartani napjaink hangzatos hívószavai elé. Scorsesenem győzköd, nem rág semmit a szánkba, ehelyett az arcunkba vágja a nagy amerikai álom egy hihetetlenül őrült, mégis valóságos verzióját. Hegyekben áll a kokain, legalább félezerszer hangzik el az f-betűs káromkodás és szédítően magas összegek repkednek: A Wall Street farkasa felráz, provokál és állásfoglalásra késztet. A néző szörnyülködik, hangosan nevet vagy csodálkozik, végül azonban kénytelenek vagyunk rádöbbenni, hogy a mohóság, a telhetetlenség farkasa valahol mélyen ott él bennünk is. Vele pedig jobb még azelőtt szembenézni, mielőtt felfalná a lelkünket.

http://www.youtube.com/watch?v=GbtxDecTTzo

A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street)
színes, magyarul beszélő, amerikai életrajzi dráma, 179 perc, 2013

rendező: Martin Scorsese
író: Jordan Belfort
forgatókönyvíró: Terence Winter
zeneszerző: Howard Shore
operatőr: Rodrigo Prieto
producer: Riza Aziz, Leonardo DiCaprio, Martin Scorsese, Emma Tillinger Koskoff
vágó: Thelma Schoonmaker

szereplők:
Leonardo DiCaprio (Jordan Belfort)
Jonah Hill (Donnie Azoff)
Matthew McConaughey (Mark Hanna)
Jon Favreau (Manny Riskin)
Margot Robbie (Naomi Lapaglia)