Fecseg a felszín, hallgat a mély

Josef Bartl kiállításának zárórendezvénye a Magyarországi Németek Házában

Május 5-én került megrendezésre Josef Bartl (Soroksár, 1932 szeptember 25. -) német származású festőművész kiállításának záróünnepsége. Különleges alkalom volt ez a Magyarországi Németek Házában, mert eddig még egy kiállításnak sem rendeztek Finissage-t.

A kiállításon több mint húsz olajfestményt tekinthettek meg utoljára együtt az összegyűltek, amelyek majdnem mind absztrakt képek, kivéve egy korábbi művet. Ez utóbbi a Soroksári Duna part címet viseli, és ez azért fontos, mert az alkotó, Josef Bartl Soroksáron született és ott élt sokáig, jelképei, szimbólumai nagy részét e város ihlette. Ilyen motívumok például a szív, a bábu, a kopjafa, a tulipán, az ék, a kereszt, a kör. E részben folklórikus motívumok mellett geometriai elemeket is használ Bartl, legtöbbször a négyzetet, háromszöget, vonalat és pontot. Azt is meg kell jegyezni, hogy munkássága korai szakaszában képei még közelebb voltak a realitáshoz. Az absztrakcióba való áthajlását azzal magyarázzák, hogy leegyszerűsítette, stilizálta a korábbi ábrázoló formákat és egy saját szimbólumrendszert hozott létre. Ám a külső szemlélő számára e motívumrendszer jelentése nehezen felfejthető, sokszor úgy tűnik, inkább a dekorativitás, mint valamifajta „üzenet” megfogalmazása a célja: hogy valahogy kitöltse a vásznat.

Munkáin gyakran megjelenik a fehér, főleg mint háttérszín, de néha a kompozíció fő elemein is. A fehér alapon lévő színes jelek hol játékos, hol szabályosabb ritmusban sorakoznak. Ez a játékosság és ritmusosság határozza meg Bartl kompozícióit. Pl.: Koszos meleg sárgás alapon kissé plasztikus négyzetek láthatók egymás alatt és mellett több sorban, melyeken fekete vékony rovások láthatók, e négyzetek rendjét pedig néhol egy szív vagy más motívum töri meg. Ez jó példa Bartl szabályosabb vagy talán monotonabb kompozícióira, melyek a szabályosság által harmonikus hatást keltenek. Viszont több hasonló jellegű képe is van, amik láthatólag egy „kaptafára” készültek, és amikor már harmadjára találja szembe magát az ember egy „harmónikus” hatású képpel, akkor bizony kicsit unalmassá válik a dolog.

Bartl képein a kompozíció-szervező ritmikusságon kívül még egy zenei-ritmusosság is fellelhető, mintha hangjegyek lennének a vásznon. Némely alkotás kompozíciójának van egy erős sodrása, vibrálása – ez zenei kategória is -, amit a komplementer színekkel, egyéb kontrasztokkal és a sok kis jellel ér el a művész. A sok ritmusosan megjelenő jel és kontrasztos szín láttán valóban zenei élmények is felidéződnek a szemlélőben. Ez a hatásmechanizmus jellegzetes erénye a művész egyes alkotásainak.

Más képeknek pedig a fehér vagy más alapon felsorakozó színes jelek játékos ritmusossága, látszólagos összevisszasága ad sajátos karaktert: ezek kifejezetten vidám hangulatot árasztanak. De láthattunk olyan alkotásokat is, amiknek sötét barnás, feketés az alap színe, amik emiatt valamivel komorabb hangulatot ébresztenek.

Bartl alkotásainak többsége nagyméretű. A képek tehát ebből adódóan is, és a fent említett ritmikusságból és némi kontrasztosságból kifolyólag is igen látványosak. Kérdés azonban, hogy mennyire mutatnak túl a látványosság vagy dekorativitás szintjén. Mert ugyan minden egyes alkotás előtt rácsodálkozhat a látogató, hogy az milyen tetszetős, legyen szó népi motívumról vagy geometriai elemekről, ám az csakugyan nehezen kideríthető, mit is üzennek nekünk Bartl művei. 

Josef Bartl kiállítása
Magyarországi Németek Háza - Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ
Budapest, Lendvay utca 22.
Fernissage: 2010.05.05.