A feledhetően nagy füzet

A nagy füzet mint Karlovy Vary nagy sikere? Tud-e még újat mondani egy II. világháborús történet? Lehet-e sikerként értelmezni ezt az adaptációt? Sikerült-e felejthetetlent alkotnia Szász Jánosnak? Ilyen és ehhez hasonló kérdésektől volt hangos a magyar filmszakma az elmúlt hetekben. A siker persze elképzelhetetlen lett volna az alapmű, Kristóf Ágota regénye nélkül. Az 1956-ban Svájcba emigrált magyar származású írónő 1986-ban francia nyelven írta meg művét, amelyet a Trilógia című kötet részeként olvashatunk A bizonyíték és A harmadik hazugság mellett.

A nagy füzet jól termő talajt biztosít a rendezőnek, aki él is mozgásterével, elvesz, hozzáad, olykor túlságosan is sokat. Az alapmű szerint egy meg nem nevezett kis faluban járunk, egy meg nem nevezett háború idején. A filmvásznon a rendező konkretizálja a helyszínt és az időpontot is (Kőszeg, 1945). A jómódú városi családban nevelkedő ikerpárt vidékre menekíti édesanyjuk, hogy a nehéz időszakot soha nem látott nagyanyjuknál vészeljék át. A fiúk túlélni próbálnak, mindennapjaik eseményeit pedig az apjuktól kapott füzetbe jegyzik le, ennek segítségével narrálják az eseményeket. Egyetlen szabály alapján döntik el, hogy mi kerülhet a füzetbe: mindennek igaznak kell lennie.

Az ikrek (Gyémánt László és Gyémánt András alakítja őket) állnak a történet középpontjában, akik harcolnak a nincstelenséggel, a hiánnyal, a nagyanyjukkal, a testi és a lelki erőszakkal, a fájdalommal és önmagukkal is. Karakterük alkalmassá teszi őket a szerepre, polgári fiúcskákból átéléssel válnak vad, falusi kölykökké, de sajnos színészi játékuk nem mindig ennyire meggyőző. Teljesítményük hullámzó: van, hogy hitelesek a vásznon, de a párbeszédek során gyakran túljátsszák szerepüket.

Molnár Piroska (az ikrek nagymamája) menti meg a filmet, kiváló játéka ellensúlyozza a Gyémánt testvérek gyenge alakítását. Sok tehetséges színészt válogatott össze Szász János, de filmje olyan benyomást kelt, mintha nem tudott volna mit kezdeni a remek szereplőgárdával: Nyúlszáj (Tóth Orsolya) és a náci tiszt (Ulrich Thomsen) karaktere sem teljesíti ki a benne rejlő lehetőségeket. A rendező pedzegeti ugyan a német katona pedofíliáját, de a tiszt ikrek iránti kötődése végig kérdéses marad.

A történet drámaisága a filmben hatásvadásszá válik. Akit a fiúk megismernek, esetleg meg is kedvelnek, az a film végére vagy meghal, vagy elhagyja őket (édesanyjuk, édesapjuk, nagyanyjuk, Nyúlszáj, a tiszt, a cselédlány, a suszter). Ez önmagában nem jelentene problémát, hiszen a regényben sincs ez másként, ám az akciójelenetek sokasága néhol a minőség rovására megy.

Az viszont mindenképp a film erénye, hogy bemutatja a gyermeki psziché viszontagságokkal teli fejlődését – amennyiben ez fejlődésnek nevezhető. A nagy füzetben a gyermeki ártatlanság és brutalitás egymás mellett kap helyet: az elpusztított és kiszárított bogarakból készült sorminta, a szeretteik halálának részletes leírása mellett látható gyermekrajzok, az előre megtervezett önsanyargatás, a kedves szavak kiüresedésig való ismételgetése…

Minden adva van tehát, ami egy igazán sikeres háborús filmdrámához kell: nincstelenség, fájdalom, áldozatok… Szász János él is ezen elemekkel, mi több, talán vissza is él velük, ez lehet az oka annak, hogy a film ennyire megosztja a közönséget.

A nagy füzet

színes, magyarul beszélő, német–francia–magyar–osztrák háborús filmdráma, 109 perc, 2013

Rendező: Szász János

Író: Kristóf Ágota

Forgatókönyvíró: Szász János, Szekér András

Operatőr: Christian Berger

Producer: Sőth Sándor

Vágó: Ruszev Szilvia

Szereplők:

Molnár Piroska (nagymama)

Gyémánt László (egyik iker)

Gyémánt András (másik iker)

Ulrich Matthes (Apa)

Bognár Gyöngyvér (Anya)

Ulrich Thomsen (tiszt)

Tóth Orsolya (Nyúlszáj)

Derzsi János (Sutor)

Kiss Diána (cselédlány)

Kovács Lajos (rendőr)

Székely B. Miklós (hajléktalan)

video