Festői vászon a széles vásznon

A bécsi Kunsthistorisches Múzeum falán lóg egy 1564-re datált festmény, közel ötszáz alak életkép-sorozatával, vibráló kolorittal, középpontjában a keresztvivő Krisztussal. Aki elidőzik id. Pieter Bruegel Út a Kálváriára c. vászna előtt, annak gondolatai majdhogynem életre keltik a mű szereplőinek háttértörténetét, a XVI. századi Flandria paraszti életének kulcsmozzanatait. S hogy valóban lehetséges továbbgördíteni egy művész lelki szemei előtt játszódott és megállított jelenetsort, azt Lech Majewski lengyel rendező bizonyítja be a festészet és a mozgókép eszközeinek összehangolásával.

„Az volt a vízióm, hogy összegyűjtöm a festményen szereplő mozdulatlan embertömeget, majd a kamerával lassan beevezek a tömegbe, megnézem az arcukat, kihallgatom a gondolataikat” (Lech Majewski). A lengyel-svéd koprodukcióban készült Malom és Kereszt c. művészfilm tehát arra tesz kísérletet, hogy behatolva a festékrétegek alá, a mai technika eszközeivel és a történelmi rétegek egymásraépítésével egyfajta műelemzés és elragadtatás részesévé tegye a nézőket. Bruegel kompozíciójából merítve, Majewski ecset helyett célzatosan svenkelő operatőri kamerával fest. Valóság és vízió, festészet és filmművészet határán egyensúlyozva, a rendező széles vásznon egyesíti a kétdimenziós képet és a háromdimenziósnak ható filmteret.

A már-már némafilmszerű „történet” gerincét Bruegel festményének megszületése, annak vallásos allegóriái és a XVI. századi Németalföld paraszti életének mozzanatai adják. A művet életre keltő eseménysor első mozzanataként az alkotó művészt látjuk, aki egy fix, festett háttér előtt mozgó alakokról készít skiccet vázlatfüzetébe. Nézőként ugyanolyan kíváncsi szemlélőként állunk mellette, mint dúsgazdag megrendelője, Nicolaes Jonghelick (Michael York) bankár. Bruegel (Rutger Hauer) úgy magyarázza alkotásának ikonográfiáját, ahogy egy művészettörténész tenné egy múzeumi tárlatvezetésen. A festő és támogatója között zajló szórványos dialógus inkább magányos monológokként, társadalom-, és művészetfilozófiai elmélkedésekként hat, melyek lényegét inkább egy kortárs vagy a témában jártas személy értheti meg igazán.

Mind a festményen, mind a filmen spontán életképek sorozata alkotja azt a drámai közeget, amibe a korabeli Németalföld politikai állapotáról szóló, megrázó kritika illeszkedik. A megszálló és protestáns-üldöző spanyol vörös zubbonyosok kegyetlenségei kerülnek szembe az igaz hitű és tiszta lelkű flamand ember tehetetlenségével és beletörődésével. A műalkotástól ihletve, a filmen is erős kontrasztban állnak az elhunyt családtagjaikat sirató asszonyok, az ezalatt önfeledten játszó gyerekek, a karikatúraszerű, mulatozó parasztlegények. Groteszk ellentétek feszülnek a kerékbe tört fiú halálát ünneplő lovasok, az élve elföldelt lány mellett táncolók, a pusztában szemérmét levetkőző pár és a felettük mennydörgő égbolt között. E szatirikus képsor figurái fokozatosan a mű fő témájának, Krisztus kereszthalálának szemtanúivá és kísérő menetévé válnak. A látványtól elborzadt megrendelő szívesen megállítaná a történéseket, de tudja (pontosabban hiszi), hogy ez lehetetlen. Vagy mégsem? A festő ugyanis egyetlen kézmozdulattal fagyasztja be és merevíti ki a jelenetsort. A menet a művész, míg a súlyosan őrlő malom a molnár intésére megáll, sugallva, hogy csak a festő képes uralni és örökkévalóvá tenni az időt és a pillanatot.

Bruegel a hálóját szövő pók metaforájával magyarázza művének szerkesztését – egy központi téma tengelyéhez kapcsolva, sugárirányban és körök mentén alakítja ki kompozícióját. A képen a rögzített pont a keresztet vivő Krisztus, aki az Élet fájától haladva jut el a Halál fájáig. Az antwerpeni festőiskola örökségéhez hűen, Bruegel eltereli Jézus alakjáról a figyelmet, amit úgy magyaráz, hogy „a tömegek vakok a fontos eseményekre”, képtelenek meglátni a lényeget.

Mind a festői-, mind a filmvásznon egy mennybéli magasságokba törő sziklán álló malom uralja a teret, melyhez a barlangban lakó molnár kapaszkodik fel reggelente. Súlyos lépteiben ott dübörög az élet valamennyi terhe, ahogy a vészjóslón csikorgó fogas-, és a szélkerekek szívdobbanásszerű ütemében is. A művét elemző festőtől megtudjuk, hogy a molnár kapja meg Isten szerepét a vásznon. „Ő a Mennyország Nagy Molnára, aki az élet és a végzet kenyerét őrli.”

A bécsi múzeumban látható műalkotás figurái – a teljesség igénye nélkül – köszönnek vissza Majewski filmjében. Statisztái korhűen adják vissza a flamand viseletet, a falusi életmódot, és az élet fáradtságos mindennapjaitól párás paraszti tekinteteket. Bár bizonytalan, hogy a képen valóban megjelenik-e a festő és a megrendelő alakja, ők a Malom és Kereszt nevesített főszereplői. Rutger Hauer holland színész és Michael York ismert arcok, s éppen ezért talán kérdéses, hogy érdemes volt-e egy festményhez vizuálisan igazodó filmhez őket választani. A vásznon egy fikció, egy ihlet születése kerül a középpontba, ami épp „megfoghatatlan”, nézői szubjektivitásra bízott jellege miatt ragadja meg a művészetet és művészfilmeket kedvelő közönséget.

Lech Majewski és Michael Francis Gibson társ-forgatókönyvíró alkotása Bruegel ünnepélyes, mégis mozgalmas festményének mozzanatait egy kenetteljes, lassú ütemben haladó mozgóképsorra fűzi fel. Nem először történik meg a modern filmművészetben, hogy egy műalkotás válik kulcstémává. Derek Jarman Caravaggioja, Peter Greenaway Éjjeli őrjárata, vagy épp a Vermeer képe után készült Leány gyöngyfülbevalóval c. film középpontjában is a festőművészet és a művészpszichológia áll. Remélhetőleg nem a Malom és Kereszt az utolsó, hasonló jellegű alkotás, hiszen megannyi festmény mögött ott rejtőzik a művész és egy filmre vihető történet keretbe zárt meséje.

Malom és Kereszt (The Mill and the Cross)
színes, feliratos, svéd-lengyel filmdráma, 92 perc, 2011

rendező: Lech Majewski
forgatókönyvíró: Lech Majewski, Michael Francis Gibson
zeneszerző: Lech Majewski, Jozef Skrzek
operatőr: Lech Majewski, Adam Sikora
producer: Lech Majewski

szereplők:
Rutger Hauer (Peter Bruegel)
Charlotte Rampling (Mary)
Michael York (Nicholas Jonghelinck)

video