Francia meglepetés
Ritkán esik meg velem manapság – s azt hiszem az emberek többségével is –, hogy úgy állok fel a moziban a székből vagy otthon a kanapéból, hogy az elvárásaim listáján minden pontra nyugodt szívvel adok pipát. Ráadásul nemcsak ennek az igaz történeten alapuló filmnek adhattam jelest, hanem a környezetnek is, hiszen jó társasságban fogyaszthattam el, péntek este egy tömött multiplex moziban. Ezt a ritka meglepetést egy francia film, az Életrevalók okozta.
Pedig első látásra a paraméterek nem igazán tűnnek ígéretesnek: francia vígjáték, melyben egy művelt és elesett embert egy bárdolatlan, ám egészséges ember támogat. Az egyikük fekete bűnöző, a másik fehér arisztokrata. Ennél az Eric Toledano és Olivier Nakache által jegyzett alkotás csak akkor lehetne kontrasztosabb, hogyha a két főhős közül az egyik férfi, a másik pedig történetesen nő lenne. Összességében tehát elintézhetnénk azzal, hogy: „No, lám, újra itt egy társadalmi kontrasztokkal játszó multikultis film!”, majd a vállunkat megvonva tovább is állhatnánk. Ennél a mozinál azonban vétek lenne az efféle hozzáállás.
Már a nyitó képsornál érezzük, hogy az alapvető elvárásokon felül sikerült valami pluszt is odacsempészni, méghozzá a jobbik fajtából. Az első néhány percben ugyanis egy ütős párizsi autós üldözésnek lehetünk szemtanúi, amit a rendőrök átejtése koronáz meg. Pillanatok alatt kiderül, hogy az üldözöttek különös barátságának vagyunk a szemtanúi. A rövid jelenetet követően fél-egy évvel korábbi eseményekkel kezd foglalkozni a film. Elmeséli a nézőnek, hogy miképpen alakult ki - a François Cluzet megformálta - Philippe és – az Omar Sy alakította – Driss kapcsolata. Nem kell itt semmi komoly eredetiséget elvárni. A külvárosi gettóban nevelkedett srácnak néhány munkáltatói elutasításra van szüksége, hogy megkaphassa a segélyt. Mégis kifog egy olyan dúsgazdag rokkant embert, akinek kedve támad alkalmazni őt, mint ápolót. Innentől kezdve nem hagy ki egyetlen biztos poént sem a rendezőpáros: a srác lop a házból, de alkalmazója nem bocsátja el ezért; Driss készít egy absztrakt festményt – a kiállító termek képeit látva –, amit Philippe jó pénzért elad, majd a pénzt odaadja neki; közös utazás és füvezés stb. A jól bejáratott poénok és gegek azonban nem laposak, mindegyikről elmondható, hogy alaposan kidolgozott, megkomponált. Ráadásul a két rendező számos apró eredeti és szórakoztató helyzettel lepi meg az embert, mint például a lány nevelése, vagy Driss flörtölési trükkjei.
A film sohasem válik lapossá, jól ritmizált dramaturgiájával folyamatosan fenntartja a néző figyelmét. A történetközpontúságot és mondanivalót a rendezők egyszer sem rendelik alá az öncélú művészkedésnek. A zene visszafogott, igazán sohasem válik uralkodóvá, aláfestő zenének mégsem nevezhető. A történet humorát ugyanis folyamatosan ellenpontozza zene, és nem hagyja, hogy a néző teljesen feloldódjon. Mindig érezzük a téma komoly mivoltát. A színészi játékra is ez a jellemző. Omar Sy meggyőző alakítást nyújt, François Cluzet pedig szintén kivallóan játszik. A rokkant, nyaktól lefelé teljesen béna férfit megformáló színész arcjátéka egyszer sem hiteltelen. Még a film végén található, szürke, esős tengeri panorámával kombinált arc nagyközelinéjénél sem, aminél sok film gyakran elvérzik. Ugyanez a profizmus jellemzi a képek és vágások komponáltságát. Kimért elegancia jellemzi a jeleneteket, melyekben az egyszerűségen és a történet világos elmesélésén van a hangsúly.
Jó film, ami nem a maníros „kultfilmeskedéssel”, hanem az emberi értékek közvetítésével válik maradandó, hosszú évek multán is nyugodt szívvel felidézhető alkotássá. Így csak ajánlani tudom mindazoknak, akik egy tartalmas és szép élménnyel akarják meglepni barátaikat, szeretteiket vagy csupán saját magukat.
Életrevalók (Intouchables)
színes, feliratos, francia vígjáték, 112 perc, 2011 (12)
rendező: Eric Toledano, Olivier Nakache
forgatókönyvíró: Olivier Nakache, Eric Toledano
operatőr: Mathieu Vadepied
producer: Nicolas Duval-Adassovsky, Laurent Zeitoun, Yann Zenou
vágó: Dorian Rigal-Ansous
szereplők:
François Cluzet (Philippe)
Omar Sy (Driss)
Anne Le Ny (Yvonne)
Audrey Fleurot (Magalie)
Clotilde Mollet (Marcelle)
Alba Gaia Kraghede Bellugi (Elisa)
Cyril Mendy (Adama)
Christian Ameri (Albert)
Blogajánló
Rovatok
Keresés
Facebook-hozzászólások