Ha kint beborul, odabent kivirul - III. Évadnyitó Színházi Fesztivál

Ami a természetben a tavasz, az a színházakban az ősz. A „minden most kezdődik” hangulatú kulturális pezsgés idén már harmadik alkalommal érte a színházbarátokat a lezárt Andrássy úton, ahol egymás mellett sorakoztak a teátrumok sátrai, pavilonjai – mindegyik a leendő nézők figyelméért versenyzett. Az évadnyitó fesztivál előtti és az azt követő napon is esett az eső, ám szeptember 18-án kisütött a nap. Szükség is volt erre a kis természeti segítségre, ha már az a csoda történt, hogy az év összes többi napján sötétben, mesterséges fényekbe burkolózó színházak ez alkalommal egy napra kint, a szabad ég alatt sorakoztak fel.

A program célja, hogy minden társulat megmutassa, mivel készül az induló évadban, és ezzel érdeklődést keltsen maga iránt. Közel nyolcvan pesti (és néhány lelkes vidéki) kőszínház, független társulat, művészeti iskola és szaklap standjából alakult nagy forgalmú, sétálóutcás piknik. Gazdasági válság ide, vagy oda, a színi igazgatóknak – mutatványos módjára – csak sikerül jól forgatni a jelentős tételekkel évről-évre lépcsőzetesen apadó forrásokat.

A járókelő kezében felhalmozódott, tömérdek szórólapból, műsorfüzetből kiderült: idén is hatalmas a kínálat, mindenhol legalább három-négy bemutatót terveznek. A fesztivál programfüzete szerint csak a fővárosi, kőszínházi paletta százhúsz címet tartalmaz, amit valószínűleg még a leglelkesebb érdeklődők sem lesznek képesek végiglátogatni. A legnépszerűbbek idén: Csehov, Neil Simon, a kortárs hazaiak közül Závada Pál. Marad tehát ezúttal is a szájhagyomány útján terjedő szubjektív értékelés: mi az, amit nem érdemes megnézni, mi az, ami ajánlott és mi az, amit kötelező.

Három színpadot is állítottak a pavilonok között forgók szórakoztatására: az egyiken a futó, kőszínházi zenés darabokból adtak elő részleteket, a másikon táncprodukciók váltották egymást, míg a harmadik amolyan bemutatkozási lehetőség volt a kevésbé ismert új formációk számára. Számos „ismert arc” tűnt fel a nézelődő tömegben, ki csak sétált, s színészkollégákba botlott, ki pedig hivatalból tűnt fel, hogy személyes jelenlétével erősítse színháza pavilonjának vonzerejét, „közönségtalálkozott” (a több helyen játszó színészek olykor szoros Andrássy úti menetrendet teljesítettek).

A szeptemberben zajló színházi kulisszajárások közül pont erre a hétvégére esett (a Nemzeti Kulturális Örökség Napja programsorozattal karöltve) a Pesti Magyar Színház bejárási lehetősége, ahol napi két turnusban kalauzolták végig a kulisszák mögötti életre kíváncsi érdeklődőket. Szombat délután, az este műsorra kerülő La Mancha lovagja musical díszletében a műszaki vezető mesélt a színpadtechnikáról, a Sinkovits Imre Stúdiószínpadon a menedzser igazgató, Sipos Imre vázolta az új vezetésű teátrum terveit, de lehetőség nyílt beülni a nézőtérre és bekukkantani az esti előadás beéneklésébe is.

Visszatérve az Andrássy útra, egy véleménnyel biztosan nem kell foglalkozni: „Bámulják mindet, mint a majmokat” – harsogta a járdáról egy valószínűleg mindig haragos idősebb hölgy. Neki egy romantikus vagy kellemes, zenés előadást ajánlunk. Mint láttuk, választék bőségesen lesz ebben az évadban is. 

III. Évadnyitó Színházi Fesztivál
Budapest, Andrássy út, 2010. szeptember 18.

A képek forrása a MERLiN Színház honlapja.