Két lengyelül beszélő szegény román

Az utóbbi időben egyre több olyan színdarabbal találkozunk, ahol a rendező a színház és a filmezés eszköztárát próbálja ötvözni. Ezeknek a kísérleteknek a sikeressége általában megosztja a közönséget. A Kamra előadása, A két lengyelül beszélő szegény román is erre törekszik – véleményem szerint – sikeresen.

Már a kezdő jelenet is sokat sejtet. Egy rövid, riportfilmhez hasonló videót vetítenek a színpadot körbe záró falra, melyben két, pofátlanul erőszakos stopposról kapunk információt. Ezután lép a színpadra Elek Ferenc, aki narrátorként meséli el nekünk, mi is történt vele, mikor találkozott velük. Gyilkosaiként nevezi meg a két főszereplőt, habár nem tudjuk biztosan, igaz-e a vád.

 

Dorota Masłowska drámájának középpontjában Dzsina (Borbély Alexandra) és Parcha (Dankó István) áll, akikről igazából nem derül ki egyértelműen, kik is valójában. Két lengyelül beszélő román, avagy lengyelek, akik románnak adják ki magukat? Ahány jelenet, majdnem annyi válaszlehetőség. Ez a sejtelmesség végig jellemző a darabra, rengeteg kérdést vet fel, s hagyja, hogy a néző a saját értelmezése szerint válaszoljon. Ennek a szabadságnak azonban van hátulütője is. Úgy érezhetjük, túl kevés támpontot kapunk a darab értelmezéséhez. Nem ismerjük a szereplőket, nem ismerjük céljukat, nem tudunk semmit. Ez a folytonos bizonytalanság a Vénember (Kun Vilmos) feltűnésével éri el tetőpontját. Valóságos jelenetet látunk? Avagy ez már két, halálhoz közeledő ember képzeletének szüleménye?

A két főszereplő színészi teljesítménye hibátlan, sőt Borbély Alexandra a gyermekéről megfeledkező anyát alakítva szinte lenyűgözi a nézőt. Dankó István is remekül alakítja a drogok, ösztönök és alkohol uralma alatt álló embert. Ügyesen táncol a valóságos és a túlzó közötti penge élén. Szintén dicséret illeti a fiatalok második sofőrjét, a doktornőt alakító Bodnár Erikát. Nem vállal sokat, azonban kitűnően alakítja a bánatát alkoholba fojtó, magányos, boldogtalan feleséget.

  

Habár az előadás egyértelműen a színészek teljesítményére, és a párbeszédekre épül, az aprónak tűnő, mégis jelentős részletek is jól kidolgozottak. A jelmezeket megálmodó Miareczky Edit remek munkát végzett, a szereplők karakterét sikeresen erősíti öltözékükkel. Mintha Dzsina nem is színész volna, hanem csak egy utcáról betévedt szerencsétlen, Parcha tánca pedig a valóságos és a túlzó között jelmezeiben is megmutatkozik. A kellékek alkalmazása szintén nagyon ötletes. Nem kis ügyességet igényel távirányítóval mozgatni a fő kelléket, ami egyszer autóként, máskor pedig recepciós pultként szolgál. Nem meglepő, hogy meghajláskor a színészekkel együtt Boros Lőrinc szcenikust is a színpadra invitálták a szereplők. Szintén említésre méltó a karambol bemutatása. A mozgó táj falra vetítésének köszönhetően a nézők is együtt utazhatnak a szereplőkkel. Ez nagyon fontos, mert az utazás központi eleme a darabnak. A két főszereplő először Wrocławba szeretne eljutni, azonban hamar kiderül, nincs konkrét úticéljuk. Talán ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy valami változzon életükben. Bent ragadtak egy nagyon mély gödörben, ahonnan kiutat származásuk miatt, szinte lehetetlen találni. Utazásuk reménytelen kiútkeresésnek is értelmezhető.

 

A színház és a film ötvözésének tetőpontja a záró jelenet. Ezen a ponton ténylegesen egyesül e két műfaj, így válhat az öltözőből is újabb helyszín. A távirányító ezúttal a kamerát mozgatja, és kivezeti a nézőt a teremből. A Két lengyelül beszélő szegény román ezzel egy igazán különc darabbá válik. Színdarab, de egy kicsit film is. Konkrét, mégis szabadon értelmezhető. Túlzásokkal telített, mégis élethű, életszerű. Hazafelé tartva pedig csak azon gondolkodtam: vajon a jövő színháza ezt jelentené? Harmonizáló egyvelege filmnek és színháznak?

 

Két lengyelül beszélő szegény román
Katona József Színház KAMRA

Író: Dorota Masłowska
Fordító: Pászt Patrícia
Rendező: Kovács Dániel
Szereplők: Dankó István, Borbély Alexandra, Elek Ferenc, Bodnár Erika, Pelsőczy Réka, Kun Vilmos, Tóth Anita
Díszlet: Kovács Dániel
Jelmez: Miareczky Edit
Szcenikus: Boros Lőrinc
Dramaturg: Boronkay Soma
Rendezőasszisztens: Budavári Réka
 

Bemutató: 2010. október 14.

A képek forrása a Katona József Színház honlapja. (Fotó: Kováts Dániel)

Facebook-hozzászólások