A kis kékség

Ha az ember apró részletekre szedi élete minden mozzanatát, az egy darabig megvédi őt az őrülettől. A Bluebox monumentális kísérlet erre, a lelki nyomolvasás nagy enciklopédiája.

Mi az, ami igazán fontos abból, ami történik velünk, és mi az, ami a látszat ellenére kevésbé az? Kik vagyunk valójában, hol tartunk, és meddig juthatunk még el? Képzeljük el, hogy megtehetjük, amit a három középkorú főszereplő: Bert, Alfred és Mark. Szabadon járhatunk a képzelet és a valóság közt. Így az az élet sokkal elviselhetőbb, mint amiben nincs válasz arra, mi miért történik velünk. Akkor segít a bluebox, a tökéletes tértelenség, a mindenható időtlenség. A képzeletben való teljes elmerülés, miközben a kék háttér előtt életünk marad a fő esemény. Ez a bluebox. A többi − bármi történjen is − csak montírozás kérdése.

A bluebox a filmkészítésből ismertté vált technika. Lényege, hogy két különböző felvételt összemontíroznak. Először a szereplők mögé egy kék – esetenként zöld – hátteret helyeznek, felveszik a mozdulatsort. Majd az így elkészített képsoron számítógép segítségével a hátteret kicserélik.  Jenei hősei is így élik az életüket. Elmerülnek a képzeletükben, emlékeikben, miközben a bluebox, a ”kis kékség” előtti játékot időnként a valóságba való kilépésük váltja fel. Bert „nem egyszer figyelt fel rá, hogy játék közben a kísértő rokonokat képzeli azoknak az ápolóknak a helyébe, akik az elmegyógyintézetbe zárt pap kimentését szeretnék megakadályozni, és míg teljesíti a küldetést, fojtózsinórral, hangtompítós pisztollyal szedi le az útjába kerülőket, menet közben valami hátborzongatóan kaján kifejezés mászik rá az ő valóságos arcára, egészen átváltozik ennél a jelenetnél.”

A Bluebox főhősei kilebegnek a fizikai valóságból, így válnak képessé arra, hogy végre azt az életet éljék, amit mindig is szerettek volna. Pazar érzés önmaguk fontossága, míg mások, a szomszédtól a szeretőn át a házastársig, pusztán mellékszereplői maradnak életüknek.

Bert a fővárosban él, és hasonlókkal szembesül rossz házasságában, mint tanácsadói karrierjében. Sem az egyikben, sem a másikban nincsenek sikerei, már annyit latolgatott, elmélkedett, lázadt és képzelődött, hogy az összes kifelé vezető utat eltorlaszolta maga elött. Fantazmagóriáinak áldozata; hiába a főnök lánya a szeretője, az élete mókuskerék, melyből nem tud kitörni. Legfeljebb ábrándozhat az igazi izgalmakról.

Fivére, Alfred magasztos elmének hiszi magát, valójában nem több egy perverz, önkényes, korlátolt alaknál. Meglehetős jómódban él Miskolc határán, Lyukóvölgyben, míg körülötte nyomortelep terjeszkedik. Mint holmi polip, úgy nyúl feléje a szörnyű valóság. Ám Alfred egytől egyig levagdossa magáról a csápokat. Sőt, a túlzásba vitt számítógépes szerepjátékokkal teljesen elvágja magát a valóságtól. Valamit érzékel ugyan a szomszédban élő házaspár, Mark és Martha életéből, problémáiból, de csak annyit, mintha egyetlen ujjal kóstolna bele egy hatalmas habos torta felszínén a krémbe. Legélesebben Martha szimpátiáját érzi, akinek egy férfi kell ugyan, de nem a férje. Alfreddel azért szimpatizál, mert így akar a közelében maradni a birtokán csak ritkán felbukkanó Bertnek. „Martha Bert bűvöletében élt, kétség nem férhet hozzá, talán ezért kezdte el Alfredet érdekelni ez a viszonylat. A nő állapota hol súlyosbodott, hol enyhült, világos utalások nélkül is átjött, milyen gyorsan képes egyetlen, feltárulkozó erogén zónává átlényegülni.”

Mark egy ex-rajztanár, aki hentaikat készít megrendelésre. Felesége, Martha ezért mélyen megveti. Nem a férfitól irtózik, csak az öncélú ábrázolásoktól, amiket készít. Ezért a magánéletük is tele van zökkenőkkel, mert Martha úgy gondolja, Marknak elég a puszta fantáziálás, melybe ő akkor sem férne bele, ha akarná. Ezért, hogy jobb észre térítse a férjét, szitkozódik és üt. Nem hiszi el, hogy Mark még remekül szétválasztja képzeletét a valóságtól. Hiszen egyik a másikból táplálkozik. A verekedések végül oda fajulnak, hogy Mark elhiszi: megérdemli Martha agresszióját. Ez az érzelmi kielégülés, hogy szenvedhet, az egyetlen kapocs, mi összeköti őket. „Ha a telken vagy a lakótelepi lakásban egy ágyra kerülnek, Marknak legtöbbször olyan benyomásai vannak, mintha egy nála tízszer nagyobb lénnyel kellene együtt élnie, és lehetetlen megszelídíteni olyasmivel, hogy drágám, édesem, egyetlenem. Nem attól kell megijedni, hogy vad lenne, vagy akarata ellenére közösülésre kényszeríti, hanem hogy túl nagy és lehetetlen bejárni.”

A bűvös kör, amit Alfred von maga köré, vagy az őrült beszéd, mely Bert szabad asszociációs rendszerben épülő, belső monológja, vagy a múltba menekülés, amit Mark alkalmaz, hogy megvédje magát a külvilág ingereitől, mindhárom járható út, de az események előrehaladtával az egyetlen lehetőséggé válik, hogy hőseink többé-kevésbé túléljenek.

Bert, mintegy sorsszerűen, autóbalesetet szenved. Egy utolsó nagy rohanással próbál meg kitérni szűkre szabott élete szorongató útjáról, mikor elgázolják. Egyetlen reménye, hogy fivére, Alfred tudomást fog szerezni a történtekről, és meglátogatja. De mit tudnak ők egymásról, mennyire szoros a köztük lévő kötelék? Homlokegyenest más, ahogy élnek, Alfred, aki Észak-Magyarország sivár valóságáról nem vesz nagyobb tudomást, mintha egy szerepjáték helyszíne volna. Mivel jómódban él, megteheti, hogy a hely szokásának megfelelően a hipermarketbe tett látogatásai során szedjen fel egyet-egyet a környező szegénytelep rossz sorsú nőiből. De mindez jót tesz neki, mert ilyenkor megmutathatja, hogy tudna előzékeny, udvarias, érző lelkű is lenni. Valaki kell, akinek a kedvéért strapálhatja magát. De késő, mert már a nők is a játék részei. „Sokszor gondol arra, hogy itt vannak még mindig. Ott vannak kint, elásva, mert csak a testük fontos, a tudat, hogy nem nyargaltak keresztül az életén.”

A nőalakok szerepe a történetben hálátlan, mégis ők állnak legközelebb a valósághoz. Ütnek és szitkozódnak, hogy ezzel rést üssenek a férfiak mentálisan beszűkült tudatállapotán. A címlapon megjelölt kiskerti tabló felirat nem jelöli egyértelműen regénynek a kötetet. A történet egy trilógia sűrítettségét idézi fel, melyben az olvasó többször megáll, hogy ízlelgesse a remekbeszabott kifejezéseket. Az egyes részek között egy igazán laza lánc teremt összefüggést. A Bluebox nyelvi dzsungel, szakavatott vezetővel: a narrátor egy pillanatra sem hagyja magára az olvasót. Bár nincs benne igazi bonyodalom, az események egyre közelebb hozzák egymáshoz a szereplőket. Az is elmondható, hogy amit olvasunk, az valamiféle örömszöveg. Könnyed, mégis kidolgozott. Készen van, mégsem hagyja parlagon heverni az olvasói fantáziát.

A Bluebox zseniális történet a rossz választásokról. A benne szereplő, a valósággal való egyezés egyáltalán nem a véletlen műve. A rohanó világ, a bizalomvesztés, a szeretetéhség egészen addig elcsépelt fogalmak, míg mögéjük nem nézünk, atomjaira nem szedjük. A konfliktus egészen addig nem az, míg valaki annak nem nevezi. Mit kezdünk egymással mi, kortársak? Süt-e a másikra a részvéten kívül a reflexió fénye? Észrevesszük egymást? Képesek vagyunk elhagyni végre a képzelődést, a kis kékséget, hogy abban éljünk, amely részünkre rendeltetett?

Íme, az ember – Jenei László Ecce homo-ja, műfaját tekintve regény, különben szatirikus hangulatjelentés, egy immár öt kötetes szerző modern krónikája.

Jenei László: Bluebox. Miskolc, Bíbor Kiadó, 2012, 408 oldal.