Lajkó Félix és Brasnyó Antal Óbudán

Nem ritka vendég Lajkó Félix Budapesten, zenekar nélkül azonban csak elvétve lép fel. Hallhattuk már az Örömkoncerten a Kossuth téren, zenészbarátaival a Thália Színházban – de szűkebb társaságával, illetve Brasnyó Antallal korábban csak a palicsi (Vajdaság) erdőben gyakoroltak. Ezért is lehetett tartani ettől a felállástól, pontosabban az öncélú zenélgetéstől.

A több éve együtt örömzenélő művészek végül igazolták a kettős meghívást. A másfél órás koncert jól felépített, koncepciózus színpadi produkció volt. Eleinte olyan dallamokat játszottak, amiről a fergeteges jelző, illetve hangulat jut a hallgató eszébe: megzengették még idegeink húrjait is, s ezt a hihetetlen feszültséget végig fenn tudták tartani. Úgy improvizálnak, hogy soha nem köszönnek vissza ismert Lajkó-slágerek, konkrét, lemezről ismert nóták. Csak bizonyos mozzanatok, hangfoszlányok csenghetnek ismerősen, de ez a szerző-zenész páros személye miatt nem véletlen. Felesleges lenne számon kérni, hogy milyen arányban van szó egy dalon belül előre rögzített, felépített részekről, illetve a pillanat és a folyamatos kommunikálás szüleményeiről. Az odafigyelés főleg Brasnyó Antalnál dominált láthatóan, Lajkó Félix pedig egy-egy félmosollyal, fölhorkanással jelezte a dal irányát – szemét ugyanis sem a zenésztársa, sem a közönség nem láthatja.

Rövid, változatos dallamvezetésű dalokat játszottak, melyeknél nem hiányzott a zenekar, még a bőgős sem, ugyanis a brácsás kitűnően játszotta mindnyájuk szerepét, dallamát. Egyedi vonózási technikájával biztosítani tudott Lajkó Félix hegedűszója mellé olyan kíséretet, ami helyettesítette a bőgőt, a csellót, helyenként még az ütős hangszereket is.

Lajkó Félix már nem igyekszik meggyőzni a közönséget arról, hogy ő a legjobb hegedűs: az a párszáz ember, aki befért az Óbudai Kulturális Központ színháztermébe, ezzel a meggyőződéssel jött vagy távozott a koncertről. Lajkó Félix most nem mint virtuóz hegedűművész, inkább mint rögtönző dalszerző bizonyított.  A dalok többségében jelen voltak a balkáni és erdélyi motívumok egyaránt. Az öncélú, unalmas dalokat a változatos előadói stílussal fűszerezték. Érdekes mozzanat volt az, amikor a vonóikat lerakva, ujjal pengetve, hangszereiket lantként használva varázsoltak reneszánsz hangulatot. Az est folyamán békésen megfértek egymás mellett a mai könnyűzenei motívumok, a francia sanzonos elemek, valamint a mezőségi lüktető ritmusok.

A ráadásként improvizált dal mintegy összegezte az addig hallottakat, ismételte azok jellemző, domináló dallamait.

Néhány zenekar számára példaként szolgálhat kettejük tökéletes összjátéka, egymásra hangolódása, és zene iránti alázata. Ha minden zenész hozzájuk hasonló együttműködésre törekedne, sok zenekar válhatna a szó szoros értelmében együttessé.

Lajkó Félix koncert

Közreműködött: Brasnyó Antal – brácsa

2008. november 14., 19 óra

Óbudai Kulturális Központ Budapest

video