Magyarázat

1. lépés Petri György Hogy elérjek a napsütötte sávig című verse miatt sokat bántottak már. Volt úgy, hogy egy szemináriumon közölte velem a tanárom, nem szeretne többé ehhez hasonlót hallani az órán. Azt hiszem azok, akik megbotránkoznak rajta, csak a felszínig jutnak. Mert a vers a magányon és a kiüresedettségen túl a könyörület költeménye is. Bár nem vitatom, ezen keresztény érték emlegetése sokak számára szentségtörő megállapításnak tűnhet.

2. lépés „Férfi és nő, hogyan is érthetnék meg egymást, amikor mind a kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit.” – ismerjük jól Karinthy szavait. A köztük lévő örök idegenséget két nyelvvel próbálom érzékeltetni. Két nyelv, két idegen, két part. Köztük a híd most épp az angol, noha a hétköznapi beszédben alapvetően ódzkodom az idegen szavak használatától, versben, ha a cél úgy kívánja, gátlástalanul használom őket.

3. lépés Nemes Nagy Ágnes Egy költőhöz című versében írja, hogy „a szeretet bonyolult”. Ezt a gondolatát szűkítem tovább a magyar nyelv tapasztalati valóságára. Az anyanyelvben való csalatkozás a másik megértésének lemondásával társul. A belenyugvással együtt pedig a vers alanya azonosul női létének ősélményével, képlékennyé, formálhatóvá válik.

4. lépés Amikor megszűnik a megismerés kihívása, törvényszerűen bekövetkezik a távolodás. Amint átér Budára a nő, úgy kerül vissza eredeti közegébe. Nincs több próbálkozás az önkifejezésre, birtoklásra, nincs több párbeszéd, amivel a maguk töredékes, közhelyes módján kísérletet tehetnének a megértésre. Átért a saját partjára, a saját nyelvébe, egy benne élő régi vers valóságába, Petri hajnalába. A bűnben felfedezi azonosságát, hogy mással is megesett már hasonló, ez ad vigaszt, ez maga a kegyelem.

It was a beautiful night,

mondja, és én hallgatok.

A többire nincs közös szavunk,

angolul mindketten úgy ahogy.

Látom, amivé most engem képzel,

hozzáigazítom az ujjam, a szám,

magyarul szeretni úgyis bonyolult,

legyen akkor ez ilyen egyszerű,

turistáknak való, pesti hajnal.

Aztán az első 49-es, a Duna,

a sorra kialvó utcalámpák.

A tisztuló vonalak közt

kísérget egy sor: komoran feloldoz,

szavakba zár, kényelmes,

komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,

hogy legalább van erre az egészre

néhány kölcsönvett szavam.