Mindent a szemnek, mindent a kéznek

Lakner Antal (1966-) 1992-ben fejezte be a Magyar Képzőművészeti Egyetem posztgraduális képzését festő szakon. Művei neves hazai és külföldi múzeumok tárlatain szerepeltek, többek között Berlinben, Bécsben, Ljubljanában, Antwerpenben, Saint-Etienne-ben, Tokióban, Párizsban és New Yorkban. 1997-ben a Metro Istanbul – A világ első interkontinentális metróhálózata című projektjével részt vett az 5. Isztambuli Nemzetközi Biennálén, 2001-ben a 49. Velencei Biennálén az INERS-sorozat és az ArtMobile kerültek bemutatásra. 2006-ban a 27. São Paulo-i Biennálén állított ki, 2009 szeptemberében pedig a Berlin Art Fairen láthatta a közönség a korábbi, Forest Master, valamint a legújabb, Haptic Training Machine (HTM) munkáját.

Lakner Antal immár több mint tíz éve gyarapítja INERS sorozatának elemeit, poszt-konceptuális művészete a képzőművészet és a design határterületén mozog. Munkái mérnöki pontossággal, a barkács-jelleget teljesen nélkülözve megtervezett és kivitelezett rendszerek, amelyek a befogadót mindennapos, hétköznapi tevékenységeinek reprodukálására késztetik – egy galéria vagy kiállító terem közegében, kifejezetten erre a célra alkotott tárgyak és eszközök segítségével.

Lakner következetes, – a művekhez hasonlóan – pontos és konzekvens alkotói működésére jellemző, hogy installációi párbeszédet folytatnak egymással, a koncepciók folyamatosan fejlődnek, és egy elkezdett tematika éveken keresztül formálódik, alakul a munkákon keresztül. A Metro Istanbul-projekt továbbgondolásaként, egyfajta fizikai manifesztálódásaként értelmezhető a Velencei Biennálén nemcsak látható, de a kipróbálásra is lehetőséget nyújtó Art Mobile. Mindkét (tömeg)közlekedési eszköz szimbolikus összekötő hídként működik országok, kontinensek között, megkönnyítve a régiók közti kapcsolatot. A Giardini „teréhez” globális kulturális rendszerként nyúlt a művész, reflektálva a nemzetállamok tapasztalatán alapuló Giardini (és voltaképpen az egész biennálé) jelenlegi – építészeti – struktúrájának problematikus voltára. Az Art Mobile a gombamód szaporodó, a globális kortárs művészeti világot szervező, a kultúrzarándokok mekkáinak tekinthető biennálékon és art fair-eken tapasztalható vándorlásra és művészeti kószálásra is utal. A pavilonok között tett néhány perces séta alatt a befogadó elméje megpihen kissé, hogy a következő épületbe lépve újra hódoljon a percepció élvezetének. Lakner azonban nem hagyja nyugodni a szellemet és a testet: az „art turistát” az Art Mobile-lal való közlekedés során egy műtárgyban (egy installáció részében) ülve juttatja el a többi munkához.

A Valkó Margit vezetésével 2006 óta működő Kisterem Galéria Képíró utcai helyisége az INERS – Haptikos kiállítás alkalmából meglehetősen átalakult: a szürke padlószőnyeges, szokásoshoz képest erősen lekicsinyített tér egy bankfiókot, egy bankfiók előterét modellezi. Az installáció központi eleme egy ATM-automata, vagyis annak megtévesztésig hasonló mása, szimulakruma. A pszeudo masina első ránézésre alig tér el egy eredeti ATM-től, csupán a PIN-kód beviteléhez szükséges gombok hiányoznak, valamint a touchscreen helyett egy érzéketlen gumifelülettel érintkezhetünk – a valódi különbséget a funkcionalitás hiánya okozza. Lakner korábbi munkáinál is megfigyelhető a mű hitelességét biztosító „körítés”. Az INERS – passzív munkaeszközök, vagy az Eurotrop – az ideális szobanövény esetében például a modelleket és maketteket tudományos (ál)eredmények és (ál)kutatások, fiktív promóciós plakátok egészítik ki. A gyanútlan befogadó tehát könnyen gondolhatja, hogy valójában nem is képzőművészeti, hanem formatervezési tárlat szemtanúja. A megtévesztés a gondos tervezés eredménye: a dokumentációkból kiderül, hogy Lakner munkái elkészítése előtt hosszasan konzultál mérnökökkel és designerekkel, a művész a gyártási folyamatot is végigköveti. A művészi koncepció részét képezi tehát az alapos kutató- és megfigyelő munka, mely nélkül a tárgyak talán el sem juthatnának a megvalósulás szintjére. Lakner „műhelye” tehát nem terpentinszagú műterem, hanem egy steril laboratórium.

Lakner munkáinak meg nem kerülhető alkotóegységei a fiktív promóciós tárgyak, plakátok, a tudományos eredményeket igazoló tablók, valamint a használati utasítások sajátos kifejezésmódja, tipográfiája. Ezek nemcsak kiegészítői, hanem teljes értékű részei az installációknak, e szemléltető eszközök nélkül a rendszer nem lehetne teljes. A Kisterem Galériában az HTM-automata mellett látható még a debreceni MODEM Kis magyar pornográfia tárlatán a közelmúltban is bemutatott Honfoglalás című Lakner-munkára és köztéri hirdetésekre emlékeztető képváltós prizmatábla. Ezen kívül az INERS-brand többi eleméhez illeszkedő álpromóciós felületként egy hirdetésszerű lightbox ismerteti az eszköz alapvető funkcióit a kondigépek szlogenjének mesterségesen képzett nyelvezetével, a magyarra nehezen átültethető carding, cashing, screening (kártya, készpénz, képernyő) feliratokkal.

Az INERS-sorozat korábbi, már-már klasszikusnak tekinthető darabjaival – Wallmaster, Home Transporter vagy Forest Master – a Kisterem Galériában jelenleg látható installáció formai hasonlóságot mutat, gondolatiságában azonban elmozdulás figyelhető meg. A pénzintézetek és a bankok a fitnesztermek világához hasonlóan sok ember mindennapjainak képezik részét, azonban a Haptikos már nem kötődik szorosan a sporthoz vagy a munkavégzéshez. Ami mégis megegyezik a sorozat korábbi elemeivel, az a megidézett tárgy eredeti helyének miliője. Mind a fitneszcentrumok és edzőtermek (mint a test megregulázására létesített intézmények), mind a bankok írott és íratlan szabályok által szigorúan konstruált és szabályozott terek, ahol az emberek közötti kommunikáció is a kialakult szabályok szerint valósul meg. A látogatók egy meghatározott koreográfia szerint mozognak, a térben ez a – külső szemszögből monotonnak tűnő – cselekvéssor ismétlődik időről időre.

Lakner aktív befogadót feltételez, aki nemcsak látványként tekint a műre, hanem megérinti és ki is próbálja azt. A művész már az INERS – Haptic Training Machine címében is jelzi a nézővel szemben támasztott igényét (a haptikus görög eredetű szó, jelentése „tapintási”).

Az INERS-sorozat előző darabjainak is a finom humor és (ön)irónia volt a mozgatórugója. A teljes pontossággal megtervezett ATM, vagyis a Lakner-féle HTM – Haptic Training Machine ironikus reflexió az aktuális gazdasági recesszióra. Ebben a financiális helyzetben talán más a jelentése, értéke annak, ha valaki pénzt vesz ki egy automatából. Az INERS-munkaeszközök azért edzik és tréningezik a modern városi emberi testeket, hogy olyan, a múltban a mindennapi élet részét képező cselekvéseket (favágás, talicskázás, falfestés) helyettesítsenek, amelyek az életstílusban és az életkörülményekben bekövetkezett radikális változások miatt mára már kiszorultak a hétköznapokból. Azért, hogy izmaink mégse lanyhuljanak el teljesen, mesterségesen kell pótolni ezeket a mozgásformákat. A Haptikos esetében a pénzfelvételt gyakoroltatja a művész, hogy ne felejtsük el végképp az egyre ritkuló mozdulatokat. Az illúzió majdnem teljes, az érintőképernyő helyén lévő fekete gumifelületet azonban bármeddig nyomkodhatjuk, valódi pénz helyett csak egy gumiköteg ütheti a markunkat.

Lakner Antal – INERS Haptikos, Kisterem Galéria
Kisterem Galéria
Megtekinthető: 2010. január 22-ig

A kiállítás rendezése Lakner Antal és Kisterem közös munkája.

1053 Budapest, Képíró utca 5.
Nyitva: keddtől péntekig 14-18 óráig és bejelentkezésre
Tel.: 267 05 22
www.kisterem.hu

A Kisterem Galéria következő kiállítása Anna Wiesendanger svájci grafikus tárlata lesz, majd Körösényi Tamás szobrász munkáit láthatják!