Rendezni végre…

Az [i]Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése[/i] 1941-ben íródott, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet Hitler módszeres hatalomra törésének veszélyeire. A Zsótér Sándor rendezésében bemutatott előadás első ránézésre mégis gyerekeknek szóló alkotásnak tűnhet. Kis híján az egész játékteret betöltő hatalmas karfiol uralja a színpadképet az Örkény Színházban megrendezett Brecht-darabban. A jóságos, puha karfiolt (díszlet: [i]Ambrus Mária[/i]) egymás után népesítik be a szereplők: puffancs ruhákba öltöztetett zöldségtermesztők (jelmez: [i]Benedek Mari[/i]), majd a Hitlert megtestesítő gengszterfőnök, Arturo Ui ([i]Kerekes Éva[/i]), fátyolos szoknyácskában, színesen, mintha kihúzó szövegkiemelő filctoll ment volna át rajta.

A szövegből azonban hamar kiderül, hogy nem gyerek-előadáson vagyunk – súlyos kérdések jönnek elő, azonban mindvégig megmarad a játékosság, az óvatos adagolás, a felnőttek „etetése”, azért, hogy szívesebben „nyeljék le” a látottakat: egy kanál Anyunak, egy kanál Uinak. A könnyed hangulat még akkor sem törik meg, amikor – dallamos trombitaszóra – sorra halnak meg a szereplők a színpadon. Ezt a hatást fokozza az a rendezői megoldás is, hogy a férfi címszereplőt egy kedves mosolyú, szende nő alakítja, akiről akkor is nehéz feltételezni a rosszat, amikor a nézők szeme láttára követi el azt.

[kozep]

[/kozep]

Mert így működik a gépezet: a darabban nyomon követhetjük a háttérben összefonódó szálak kialakulását, egy gengszter felemelkedését. Láthatjuk azt a folyamatot, ahogy Ui elsajátítja a színpadi beszéd mikéntjét, majd saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg az élesben zajló befolyásolást. Különböző eszközökkel érik el, hogy ne pusztán egy színpadon zajló eseménysort lássunk, hanem magunkat is a részének érezzük – hiszen Arturo Ui felemelkedése, mindez [i]most[/i] történik. Ezt célozza a nézőtér folytonos megvilágítása, a színpadi fényszórók nézőkre irányítása, a színpadi takarás fekete szerkezetének megmutatása, benne az ügyelővel és a technikussal, akik hol függönyt húznak, hol a zenei effektusokat kezelik.

Zajlik az előadás, közben pedig „elvan a gyerek”, mert láthatja a [i]hogyan[/i]-okat, és abba a reménybe ringathatja magát, hogy aki tud, arra nem hat a propaganda… Vagy mégis? A rendezői hitvallás nyíltan tetten érhető: nem változik a világ, a butítás ma is jelen van, ugyanazokat a szisztémákat követi sok-sok éve. Az aktualizálás egyik eszköze a jelenkori hírekből ismert kifejezések beemelése a szövegbe (hogy mást ne mondjak: [i]vízágyú[/i]).

[kozep]

[/kozep]

Kerekes Éva az egész előadás alatt uralja a szerepét – hiteles vezér-jellem, de a „nőcis hiszti” sem idegen tőle; háttérben meghúzódó, hidegvérű gyilkos és előretörő, tébolyult imperátor. Az öreg Dogsborough-t, a „becsület szobrát” alakító Csuja Imre érzékletesen adja vissza a megvesztegethetetlenségéről ismert, köztiszteletben álló ember lelki tusáját, midőn egy rossz döntése következtében kijátsszák és sakkban tartják – erős jelenete saját végrendeletének haldoklásba hajló ismertetése. Kiemelkedő játékot látunk a két fiatal vendégművésznél is. Ötvös András Ernesto Romaként (Ui hadnagya) a vezéréért halni kész katona és végsőkig kitartó barát, Ui legfőbb szövetségese, aki a megváltozott körülmények között végül mégis alul marad a gengszterfőnök kegyeiért folyó versengésben. Barabás Richárd több szerepben is jeleskedik – így a tárgyalás-jeleneteben életre keltett Fishnél, ahol hiteles lélekábrázolása (többnyire arcjátékkal) jótékonyan hat a színpadon zajló zsibongó kavalkádra.

Az előadás igyekszik felhívni rá a figyelmünket, hogy nemcsak a jó cselekedeteket, de a rosszakat is éppoly könnyen elfelejtjük. Ha pedig ez így van, akkor nincs semmi akadálya az Arturo Ui-félék felemelkedésének. De mit is tehetnénk? Az utolsó jelenetben egy gyönge és kétségbeesett nő – a korábban gengsztert alakító [i]Kerekes Éva[/i] – egyedül száll szembe a hatalmas karfiollal. Sziszifuszi erőlködése mégse hiábavaló, tette túlmutat a küzdelem végső kimenetelének kérdésén – vakmerő szembeszállásából a bűnösök számonkérésének fontossága olvasható ki, valamint az amelletti elköteleződés, hogy nem akar felejteni. Mi is nehezen felejtünk − az Örkényben látottakra tudunk és jó emlékezni, és kezdetnek talán ez is elegendő.

[b]Bertolt Brecht: Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése
Örkény Színház

Rendező: Zsótér Sándor
Szereplők: Kerekes Éva, Csuja Imre, Ötvös András m.v., Polgár Csaba, Máthé Zsolt, Debreczeny Csaba, Szandtner Anna, Barabás Richárd eh., Für Anikó, Dömötör András, Takács Nóra Diána
Fordító-dramaturg: Ungár Júlia
Díszlet: Ambrus Mária
Jelmez: Benedek Mari
Maszk: Szabó Cili
Zene: Tallér Zsófia
Ügyelő: Héricz Anna
Súgó: Kanizsay Zita
Asszisztens: Ari Zsófi

Bemutató: 2009. október 3.[/b]

A képek forrása az Örkény Színház honlapja (fotó: Éder Vera)