Robin Hood

Bármilyen abszurdnak hangzik is, étkezési és filmnézési szokásaink sokban hasonlítanak. Így nincs okunk értetlenkedni, amikor a filmes birodalom egy ismert hős újabb feldolgozásával rukkol elő, vagy egy látszólag „lerágott csontot” helyez reflektorfénybe bizonyos időközönként. Hiszen mindez olyan, mint mikor sokadszorra lenyomjuk torkunkon az aktuális gyorséttermi műanyagot, vagy elzarándokolunk kedvenc törzshelyünkre, és megesszük a már ismerős fogást, mindig nagy megelégedésünkre. Ugyanígy tömjük magunkba a szellemi műanyagokat és ínyencségeket, és épp azért megyünk el egy számunkra ismerős és sokat látott filmtípusra. Mert szeretjük az ízét, és szeretjük újra és újra átélni hatását. Ezt lovagolja meg Ridley Scott új alkotása, a Robin Hood, mellyel kapcsolatban nem a miért, hanem a hogyan a lényeg: hogyan képes ismét elvarázsolni minket?

Talán a film legnagyobb előnye (mely néha hátránya is): Robin Hood itt nem a megszokott szerepben tűnik fel, mi több, az ismert hőst a film végéig nem fogjuk látni. Akit helyette látunk, az maga az ember, akiből az események során haramia válik. És ennél többet bűn lenne elárulni egy közismert ikon felújított történetéről, de ennyit mindenképp érdemes tudni, hogy ne egyből Kevin Costnert keressük a nyitófelvételeken. Tovább menve: ne egy könnyed szerelmi sztorit várjunk, de ne is egy Gladiátor léptékű filmet. Ugyanis Ridley Scott mégiscsak egy romantikus hőshöz nyúlt vissza, így enyhén túlzás lett volna, ha véresen komoly és tragikus légkört teremt köré. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy lemondott volna sajátos stílusáról, vagyis a romantikus kalandfilm és a drámai hőseposz kombinációját hozta létre, többé-kevésbé sikerrel. Mert a mester alkotása messze elmarad legjobb, hasonló filmjei mögött (1492, Gladiátor), viszont sikerül felülmúlnia a szintén történelmi időkben játszódó, túllihegett Mennyei királyságot. Főleg azért, mert maguk a főszereplők jóval hitelesebbek és rokonszenvesebbek, köszönhetően annak, hogy nagyszerű színészek keltik életre őket. Igaz az is, hogy komoly alakítást egyikük sem mutat fel, mind rutinból játszanak, nem érezni igazi erőt karaktereikben. Russel Crowe gyakorlatilag megismétli a Gladiátorban látott játékát, hasonlóan borús homlokkal és férfias megjelenésével vívja ki a néző tiszteletét. Cate Blanchett pedig egyszerűen azért jó, mert nem a megszokott szende tündérke a harcos oldalán, hanem egy magabiztos, de mégis érzékeny nőt formál meg.

Ugyanez a hozzáállás igaz az egész filmre is. Minden beállításból, minden vágásból árad a hideg magabiztosság, a flegma rutin, ami a forgatókönyven látszik meg leginkább. Az alaptörténet mindenképp érdekesre sikerült, a kidolgozás enyhén szólva közepesen. Helyenként az elviselhetőség határát súrolja a pátosz, a dialógusok egy része keménykedő, odamondós, ami nem mindig sül el egyértelműen humorosan vagy komolyan. Így sajnos akadnak bizonytalan pillanatok, erőtlen jelenetek, és megrendülés helyett mosolyogva bólogatunk, mikor Robin erkölcsi továbbképzést tart, hiszen hiába a sok felirat meg évszám, a film közepére egyértelmű lesz: egy ízig-vérig hollywoodi kalandfilmet látunk. Viszont hitelesség terén Ridley Scott nem hazudtolja meg önmagát, a látványra nem lehet panasz. Igaz, semmi meglepőt nem látunk, csupán ugyanazt a képi-hangi kidolgozottságot, amely lassan a rendező névjegyévé válik: pontos, hideg beállítások, gyors vágások, testközeli csatajelenetek hősi zenével aláfestve. Ráadásul Scott van olyan tapasztalt, hogy pontosan tudja, mivel lehet megfogni a nézőt, és ezt kiválóan alkalmazza. Vagyis a romantika remekül működik a két főszereplő között, a finálé meg kellően monumentális és hatásvadász, mely abszolút feldobja az élményt.

Gyengeségei ellenére is szórakoztató és kellemes film a Robin Hood. Egy igazi ujjgyakorlat, mely képes üdítően hatni hagyományos stílusával a sok művi, elrugaszkodott látványfilm mellett. Tehát nyugodtan bele lehet kóstolni, főleg a középkori kalandfilmek, de a klasszikus filmek kedvelőinek is. Mert megint van hős, férfias küzdelem, szerelem és lovagi kultúra. Erre pedig mindig vevők vagyunk, ha képes ismét hatni ránk. A jelen alkotásnál nem kell félni: az ízek a szokásosak, de a tálalás minőségi.

Robin Hood       
színes, feliratos, amerikai-angol kalandfilm, 148 perc, 2010
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
DTS

Rendező: Ridley Scott
Forgatókönyvíró: Brian Helgeland
Zeneszerző: Marc Streitenfeld
Operatőr: John Mathieson
Producer: Russell Crowe, Brian Grazer, Ridley Scott
Vágó: Pietro Scalia
Szereplők: Russell Crowe (Robin Hood), Cate Blanchett (Marian), Mark Strong (Sir Godfrey), Matthew MacFadyen (Sheriff of Nottingham), Kevin Durand (Little John), Danny Huston (King Richard), William Hurt (William Marshall), Scott Grimes (Will Scarlet)

A képek forrása: www.port.hu