A szöveg hangjai

Egy irodalmi történet utótörténete nem merül ki a könyv születését követő kritikai visszhangban, hisz befogadása során rendkívül sok, érdekes mellékzönge keletkezik. A kortárs irodalom előszeretettel él a szövegkölcsönzés lehetőségével, az intertextualitás jelenségével. De páratlan játék egy kész művel a fordítás is: a fordító azzal, hogy más nyelvből átültet egy szöveget a sajátjára, maga is alkot, új textust hoz létre. Az új textus pedig más felhangokat kelt…

Mindezen problémák új megvilágításba kerülhettek azok számára, akik március utolsó hétvégéjén a Petőfi Irodalmi Múzeumba látogattak. Itt került megrendezésre ugyanis a Tavaszi Fesztivál keretében a Könyvkiadók Konferenciája. A díszvendég Dragomán György volt, kinek második regényét, A fehér királyt immáron huszonnyolc nyelvre fordították le. A barátságos kerekasztal-beszélgetés során a tisztelt publikum belátást nyerhetett a könyvkiadás kulisszái mögé: neves európai kiadók taktikáiról, mindennapi működéséről, könyves stratégiáiról tudhatott meg életszerű részleteket.

A német Suhrkamp kiadót a decens Katharina Raabe, a francia Gallimard-t pedig a fanyar humorú Jean Mattern képviselte. A fehér király ugyanis tavaly jelent meg a Suhrkampnál, a közeljövőben pedig a Gallimard dobja majd piacra. Az esemény kapcsán Váradi Júlia vezetésével azon elmélkedtek a meghívottak, milyen tényezők határozzák meg egy könyv külföldi, idegen nyelvű utózöngéit. Sok érdekes történet hangzott el, Raabe például „mágikus kombinációt” emlegetett, s a lottózáshoz hasonlította egy új szerző bevállalását, hangsúlyozva ezzel a könyvkiadás „mindent vagy semmit”-jellegét.

Egy könyvnek épp a megfelelő szerző tollából, a megfelelő pillanatban és a megfelelő kiadónál kell megjelennie – mondta Katharina Raabe –, tehát rendkívül sok tényezőnek kell egybevágnia a sikerhez. A fehér király szerinte nem az a könyv, ami az olvasók álma – nehéz narrációs technikája, speciális témája következtében. Leplezetlen iróniával emlegeti a regényt reklámozó kampányuk kudarcát: harsány és hangzatos szavaikkal ugyanis – „az új zseniális író Magyarországról” – visszatetszést váltottak ki a közönségből. Ellenpéldaként Szabó Magda, Nádas Péter és Kertész Imre munkásságának ismertté tételét említi. Úgy fest, az ő felvezetésük egyszerűbb volt.

Azonban megfigyelhetők bizonyos ízlés-, hogy ne mondjuk, divattendenciák is, s a jó könyvkiadó ezekkel is számol. Például ma Franciaországban, ahol a posztmodern egyre vadabb szólamokba csap, tökéletes érdektelenség figyelhető meg a kelet-európai könyvek dallamvilága iránt. A Gallimard szószólója ezért nagy kihívásnak tekinti A fehér király megjelentetését, hiszi, hogy a magyar könyv színesíteni hivatott a palettát, s pont magyar voltából fog előnyt kovácsolni – újdonságnak, egzotikumnak tekintik majd a könyvbarátok.

Miközben kezeinket tördelve várjuk tehát, hogyan fogadják a franciák Dragománunkat, s nyer-e a lottón a Gallimard, azért felmerülhetnek bennünk más kérdések is a beszélgetés kapcsán. A konferencia a Kortárs szépirodalom esélyei Európában alcímet viselte. Ehhez képest tanulságos volt, hogy magukról az alkotásokról alig hallhattunk, annál inkább nagynevű kiadók kisstílű csatározásairól. Úgy tűnik tehát, ha a könyveknek van is sorsa, ez nem feltétlenül irodalmi értékük függvénye. Keserédes mellékzöngéje ez egy izgalmas történet hangos utóéletének.

Petőfi Irodalmi Múzeum
Könyvkiadók Konferenciája – Kortárs szépirodalom esélyei Európában

Meghívott vendég: Dragomán György
Résztvevő kiadók: Rowohlt, Suhrkamp, Ullstein/Claassen (Németország), Gallimard, Acte Sud (Franciaország), WAB, Czarne (Lengyelország), Novoje Lityeraturnoje Obozrenyije (Oroszország), Fraktura (Horvátország), Belletrina (Szlovénia), El Acantilado/Quaderns Crema (Spanyolország), Svante Weyler Bokförlag (Svédország), Magvető (Magyarország)

2009. március 28.