Személyes válaszok

Fabrizio Plessi neve a magyar közönség számára talán nem annyira ismert. Ennek oka, hogy az Európában, Amerikában és Távol-Keleten is jelentős kiállításokon szereplő, aktívan alkotó művész munkásságából Magyarországon most látható tárlat először.

A kiállítás célja – a magyarországi debütálás tükrében – átfogó képet adni a gigantikus installációkat alkotó Plessi művészetéről. A tárlat összetételét a művész életpályájának számbavétele alakította, ezért az igazán személyes és valóban jellegzetes lett. Így születhetett meg egy olyan átfogó koncepció, melyben a harminc éve festészettel nem foglalkozó művész néhány vászna mellett olyan friss – 2014 januárjában készült – installáció került bemutatásra, amely a budapesti Ludwig Múzeumban látható először.

Az alkotások leginkább az intuíciók, a szabad asszociációk használatára sarkallnak. Ahogyan azt a művész is vallja, munkáinak üzenetét elsősorban az alkotásokkal való közvetlen találkozás által, azok megtapasztalásával érthetjük meg.
Ebből a megfontolásból a kiállítási térben a művész élet- és művészpályáját bemutató falfeliraton kívül csak az alkotások címei kerülnek ismertetésre, mindenféle elemzés, amely a megértést egy bizonyos mederbe terelné, elmarad. A több érzékszervre ható installációk expresszív, elsődleges jelentései olyan kifinomultan közérthetőek, hogy a művészetekben kevésbé jártas múzeumlátogató is kedvét lelheti bennük.

A rendezési koncepció a harmóniateremtésen, valamint az ellentétek kihangsúlyozásán alapul. A komplex látvány egyensúlyát az intenzív fény- és hangjátékokkal rendelkező installációk egymástól részlegesen szeparált bemutatása adja meg. A nagyobb lélegzetvételnyi üres területek funkciója, hogy erősítik a műalkotások atmoszférateremtő erejét.
A térelválasztások, megtört útvonalak által egyszerre érződik a részek önállósága, valamint a művek egymással való kapcsolata, amelyet az elemek ellentétes természete határoz meg.

A kiállítótér első és egyik leglátványosabb műve a Llaüt Light (Csónakok a fényben) installáció, a hagyományok őrzésének és a fejlődés szorgalmazásának dilemmájával foglalkozik. (Ez az egyetlen olyan alkotás, melyhez az előtérben elhelyezett szövegben értelmezési segítséget kapunk.) Mallorcán a régi, jellegzetes halászhajókat természetvédelmi szempontok alapján megsemmisítésre ítéltek, amelyek utolsó darabjainak megszerzésével Plessi képes volt megóvni a mallorcai halászati hagyományok emlékét.

A fejjel lefelé döntött, a Földközi-tenger által koptatott csónakok a kék fényben kapnak új otthont. Köztük sétálva lehetünk szemtanúi az egykori alkalmazott tárgyak műalkotássá válásának.

A lágy atmoszférát elhagyva az ellentétezés jegyében a Trittico della violenza (Erőszak triptichon) képében a villámlás megjelenítésével egyfajta fenyegető feszültséget szülő alkotást láthatunk.
A Lava-installáció esetében ugyancsak a tűz egy új tulajdonságát járja körül az alkotó, a láva képében a nyugodt erőt, esetleg a felszín alatt tomboló feszültséget pillanthatjuk meg.
Ugyanígy a Liquid tables három hosszú asztalának élére állított keretében vetített vízesése értelmezhető úgy, mint a víz nyugtalan természetének megfogalmazása. Ám az asztalkeretek hosszúkás kialakítása emlékeztethet Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának asztalára, így a hármas szám szakrális jelentése tükrében a csobogó víz mint az élet forrása is értelmezhető.

A természeti erők egyszerűbb és erősebb átvitt értelemmel bíró ábrázolásai között különös erővel bír a Movimenti catodici barocchi (Barokk katodikus mozgások). A fejjel lefelé függésben lévő robosztus, tömör fa barokk gyóntatószék lassan forog körbe. Ablakaiban tűz lobog, a termet betölti a lángok ropogásának hangja. A szürrealisztikusnak ható jelenet még hátborzongatóbb látványt nyújt, mivel a gyóntatófülke megfordítása által a tetején lévő kereszt is lefelé fordítottá válik. Eszünkbe juthat a tisztítótűz szerepe, a vallás, a hit és az egyház egymáshoz és a világi élethez fűződő viszonya. A tűz-víz, szelídség, nyugodtság és a durvaság, akaratosság ellentétpárja így a jó és a rossz fogalmaival bővülhet.

A művek kapcsán a természet elemeinek, a hit erőinek szembeállítása mellett Plessi a naturális matériákat a modern technikával forrasztja egybe. A fatábla, fa asztal, a vulkanikus kőzet, és a monitorokon keresztül életre kelő lángok, magma és vízesés mindezen ellentétek szimbiózisát jelenítik meg.

Az installációkon kívül a bemutatásra kerülő vásznak az alkotások elkészülését megelőző inspirációk rögzítése. Plessi több munkája egy-egy városban tett látogatásának benyomásaiból született. A művész tervei szerint valamikor tavasz folyamán, Budapest Budapest címmel a fővárosunk keltette gondolatokból születő újabb alkotás lát majd napvilágot.
Az először nálunk bemutatott Liquid Labyrinth című tárlata az előzetes tervek alapján Európa több városában megrendezésre kerül majd.
Ha megvalósul a tárlat vándorkiállításként való bemutatása, úgy érdekes lenne a későbbiekben a különböző állomásokról a látogatók véleményeit és asszociációit összehasonlítani, hogy a művész munkái által a különböző országok gondolati kultúrájához is közelebb kerülhessünk.

Biztos vagyok benne, hogy minden látogató számára a saját élettapasztalata és lelki hangoltsága más értelemmel ruházza fel az alkotásokat. Ezért gondolom, hogy Plessi művei önismereti alkotásként, egyfajta „lélek-tükörként” is funkcionálnak. Megtekintésük felvethet komolyabb gondolatokat társadalmi kérdésekről, a vallás, valamint a művészet kortárs szerepéről.

A Llaüt Light installáció a fent ismertetett mallorcai szituáción keresztül a hagyományőrzés és a természetvédelem lehetséges ellentétére hívja fel a figyelmet, amely feszültséget a művészet képes feloldani, megőrizve a halászat emlékét. Ugyanakkor, mivel a hajók műalkotásként megmenekültek a pusztulástól, a művészet hatalmát, valamint napjainkban is fontos, értékteremtő szerepét is jól prezentálja.

A műalkotás legfontosabb üzenete, célja azonban a lélek megszólítása.
Az installáció könnyed, a nyugtató zene és a hajókból a padlóra és a falakra vetülő kék fények arra bíztatnak, hogy kicsit kilépve a gondolkodó szerepéből, a látogató adja át magát az őt érő érzeteknek. A régi hajók között sétálgatva magunkra, belső világunkra irányíthatjuk figyelmünket, ugyanakkor érdeklődve vonhatjuk tudatunkba a műalkotás részleteit, melynek terében szabadon mozgunk.

Használhatjuk meglévő tudásunkat, az információkat, melyeket a világból kaptunk, de a bennünk lévő gyermeki lényünket is érdemes előcsalogatnunk. A kiállítás „üzenete” is ebben ragadható meg: a napjainkat jellemző túlzott racionalitás mellett teret kell adnunk az emocionális gondolkodásunknak is.

Fabrizio Plessi: Liquid Labirinth
Ludwig Múzeum
2014. január 30. – április 13.
Kurátor: Bálványosi Anna